„Bár mondják, múlnak a gyermekévek, nincs visszaút,
Új mesék nem várnak reánk,
Van mégis csillagfényű álomvilág,
De azt gyermekünk álmodja tovább.”

Ihász Gábor örökzöld slágerének sorai jutottak eszembe, amikor az aranydiploma-átadó ünnepségen végigfutott a tekintetem azokon a hozzátartozókon, akik a hátsó sorokból büszkén figyelték, ahogy a dédi, a nagyi, a szülő, a házastárs vagy a testvér 50 év elteltével ismét átvehette a – most már széchenyis – diplomáját. Biztosra vehető, hogy akkoriban, fiatal frissdiplomásként tele voltak tervekkel, álmokkal – melyek talán többé-kevésbé meg is valósultak. Arra azonban aligha gondolhattak, hogy az oly gyorsan elröppenő fél évszázad után ők lesznek a győri egyetem első aranydiplomásai. Márpedig tudtukon kívül mégiscsak ők voltak azok, akik lerakták a legnagyobb magyar nevét viselő egyetem alapjait, amely folyamatos és impozáns fejlődésével méltán vált ki elismerést már nemzetközi viszonylatban is.

Magazinunk jelen számában egy negyed évszázados diplomaátadásról is megemlékezünk. Idén szeptemberben lesz ugyanis 25 éve, hogy a Tiger nemzetközi program keretében az első egyetemi diplomákat vehették kézbe a magyar és szlovák együttműködésben megvalósult, német nyelvű közlekedésépítő-képzés hallgatói. A magyar és szlovák hallgatók a tanulmányaikat Győrben és Pozsonyban folytatták, miközben diplomafélévüket Bécsben, Grazban, Hannoverben, Berlinben, Kölnben vagy Delftben tölthették. Visszaemlékezésünkből kiderül, hogy az akkori hallgatók – miközben komoly kihívásokkal szembesültek és nemzetközi tapasztalatokkal gazdagodtak – igazi közösséggé is kovácsolódtak.

Ugyanúgy, ahogy a 30 éve végzett vasútüzemi szakosok, akik közti kötődést jól jelzi, hogy évente igénylik a találkozást. Immár hagyomány, hogy minden évben a pünkösdi hétvégén jön össze a csapat a Balaton mellett, hogy vidám körülmények közepette emlékezzen és szerezzen újabb emlékezetes pillanatokat.