25 ÉVES A TIGER DIPLOMA / 25 JAHRE TIGER DIPLOM

KÖZÖS KÉPZÉS POZSONYBAN ÉS GYŐRBEN / GEMEINSAMER STUDIENGANG IN BRATISLAVA UND GYŐR

EZ ÉV SZEPTEMBERÉBEN LESZ 25 ÉVE, HOGY A TIGER NEMZETKÖZI PROGRAM KERETÉBEN AZ ELSŐ EGYETEMI DIPLOMÁKAT SZEREZHETTÉK – INTÉZMÉNYÜNK OKTATÓINAK, OKTATÁSI HÁTTERÉNEK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL – A JOGELŐD SZÉCHENYI ISTVÁN FŐISKOLA HALLGATÓI.

DIESEN SEPTEMBER WERDEN ES 25 JAHRE, DASS DIE ERSTEN DIPLOME IM RAHMEN DES INTERNATIONALEN TIGER PROGRAMMS AN STUDIERENDE DER DAMALIGEN SZÉCHENYI ISTVÁN HOCHSCHULE VERLIEHEN WURDEN – MITHILFE DER LEHRKRÄFTE UND DES FACHLICHEN BACKGROUNDS UNSERER UNIVERSITÄT.

Hirdetés

Meghatározó volt az igény az 1990-es évek közepén a német nyelven kommunikálni tudó, a „szakmát németül ismerő” mérnökök iránt. A nemzetközi gyakorlat szerint térségünkben is olyan szakemberekre volt nagyobb szükség, akik a közlekedési infrastruktúra egészében járatosak, s képesek a közlekedésépítési és a közlekedésszervezési feladatok megoldására. Mindezen igényeket felismerve, a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem és a Széchenyi István Főiskola egy TIGER (Transport Infrastructure in German) nevű oktatási program keretében, az EU TEMPUS-programjának anyagi támogatásával kidolgozta és 1995-től a két intézmény hallgatóira alapozva megvalósította a kétéves, német nyelvű közlekedésépítő egyetemi képzés oktatási programját.

Negyedszázad elteltével dr. Koren Csaba professor emeritust, a program irányítóját és koordinátorát, dr. Bystrík Bezákot, a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem ny. professzorát, dr. Szepesházi Róbert ny. egyetemi docenst, a program módszertani vezető tanárát és dr. Makó Emese tanszékvezető egyetemi docenst kereste meg a magazin.

A projektet dr. Koren Csaba, dr. Szepesházi Róberttel együtt találta ki 1992–93-ban. A TEMPUS-program akkor még új volt, nem nagyon voltak minták. Valami olyat szerettek volna, amelynek van kézzelfogható eredménye. Akkor még nem volt Győrben egyetemi képzés, s azt gondolták, megcéloznak egyet a saját szakterületükön. Akkoriban történt a Duna elterelése a bősi üzemvízcsatornába. A két kormány nem volt jóban egymással, gondolták, legyen közös magyar–szlovák tanulócsoport, amelyben egy harmadik nyelven kell tanulni.

dr. Koren Csaba

– Hogyan értékeli ma a nemzetközi képzési együttműködést? – kérdeztük a szlovák–magyar felsőoktatási siker meghatározó személyeit. – Szerencsére a pozsonyi szlovák Műegyetem megfelelő tanszékeivel jó szakmai kapcsolataink voltak, s ők késznek mutatkoztak a komolyabb együttműködésre. Elkészítettük a pályázatot – így emlékezik az indulást meghatározó körülményekre Koren professzor.

A TEMPUS-pályázat értékelése két szinten folyt. A magyarországi pontozók nem adtak túl magas pontszámot; az indoklásban az szerepelt, hogy ilyen (azaz MSc) képzés Magyarországon nincs, meg, hogy egy főiskola ne akarjon ilyet. A második értékelés nemzetközi volt, ott pedig éppen ilyenre vártak. A pályázat támogatást kapott, nyert.

A pályázatban lehetőség volt arra, hogy a koordinátor és a lebonyolító két különböző intézmény legyen. Így a Széchenyi-főiskola lett a koordinátor, a pozsonyi Műegyetem pedig a lebonyolító. A főiskolát dr. Koren Csaba képviselte, a tartalmi kérdésekért is a győriek voltak a felelősek. A szerződéskötés, a pénzügyek, na és persze a diploma kiadása pedig a pozsonyi Műegyetem feladata volt. Ott dr. Bystrík Bezák lett a kulcsszemély. – Nyilván az oktatás-tartalmi kérdéseket és a pénzek felosztását is együtt döntöttük el, harmonikus együttműködésben – Koren professzor szerint ez volt a jó kapcsolat alapja.

A képzésben 20 tantárgy volt. Tárgyanként átlagosan két magyar, két szlovák és két „külföldi” oktató szerepelt. Ez összesen mintegy 100 oktatót jelentett. Győrből 30-nál is több tanár oktatott a programban. Az oktatás közös csoportban folyt. Az óraszámokat tekintve a magyar és a szlovák oktatók mintegy 40–40 százalékot vállaltak, a külföldiek rövidebb blokkokban 20 százalékot tettek hozzá.

dr. Makó Emese

A projektet három évre tervezték: egy év előkészítés, két év oktatás. Az első évben beszerezték az akkor elérhető legszükségesebb német nyelvű tankönyveket, tantárgyanként néhány példányban, s elkezdték a saját jegyzetek készítését. Mire az egyes tárgyak oktatása elkezdődött, a féléves nyomtatott jegyzeteket minden hallgató kézhez kaphatta – egységes formátumban, borítóval és logóval. Ez akkor nélkülözhetetlen volt, mert nemhogy internet, de még PC sem volt. Az akkori oktatástechnika a diavetítőt, az írásvetítőt és a fóliát jelentette a német partnereinknél is.

A magyar és szlovák hallgatók pályázat útján kerültek be a csoportba. Nehezített körülmények között csinálták végig a két évet, mert idegen nyelven, félévente két különböző helyszínen kellett tanulniuk. A diplomamunkájukat is idegen környezetben készítették. Mindemellett – vagy éppen ezért – szinte kivétel nélkül teljesítették a követelményeket, s egyetemi oklevelet szereztek. – Mi szerveztük a felsőoktatási programban részt vevő berlini, bochumi, kölni, delfti, grazi, budapesti közlekedésépítési képzéssel foglalkozó egyetemek közös tevékenységét – így foglalta össze a nemzetközi színtéren végzett első, sikeres munkát Koren Csaba, egyetemünk professor emeritusa. A TIGER széchenyis résztvevői az építőmérnöki szakon a program indulási évében szereztek főiskolai diplomát, s az egyetemi szintet jelentő további két évet „ráképzéses" formában végezték. A pozsonyi hallgatók építőmérnöki szakosként negyed- és ötödéven választották a nemzetközi közlekedésépítő mérnöki programot.

Az oktatás a hallgatóknak a félévek során felerészben Győrben, felerészben Pozsonyban volt. A diplomát a képzést eredményesen befejező 13 széchenyis és a 10 pozsonyi műszaki egyetemista részére 25 éve, 1997. szeptember 10-én Pozsonyban, a Szlovák Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán adták át.

Koren professzor szerint 2022-ben természetes a kérdés: miért éppen német nyelvű képzésbe fogtunk bele, miért nem angol nyelven folyt az oktatás? – A német nyelvű képzést a meglévő kapcsolati háló és az oktatók akkori nyelvtudása miatt választottuk. Egy „igazi” idegen nyelvű képzés nemcsak a nyelvben különbözik, hanem a tananyagban is. A nemzetközi hallgatóknak nem lehetett csak a magyar gyakorlatot tanítani, hanem már akkor európai kitekintésű képzést kellett adnunk. Ma pedig az Európán kívüli hallgatóinkat a világ más részein folyó gyakorlattal is meg kell ismertetnünk – mondja a professzor. – A kapcsolatok közül több azóta is élő, mert bár a '90-es évek vezető oktatói – mint jómagam is – nyugdíjba mentek, de az utódok több esetben megtartották az együttműködést különböző projektek keretében.

dr. Szepesházi Róbert

A TIGER-program világos minta volt a 2014-ben kezdett angol nyelvű infrastruktúra-építőmérnöki MSc képzésünknek. Akkorra az oktatógárda részben kicserélődött, az angolnyelv-tudás megerősödött. Az idegen nyelvű, illetve kettős képzések később az egyetem más szakjain is megjelentek.

– A Szlovák Műegyetem (STU) Építőmérnöki Kar Közlekedésépítési Tanszékének nemzetközi kapcsolatai szilárd alapot adtak a TIGER-programban való nemzetközi együttműködésünkhöz – értékel dr. Bystrík Bezák pozsonyi professzor. Ez egy különleges projekt volt, amit a győri kollégák terveztek meg és koordináltak. A terv szerint egy német nyelvű MSc-programot valósítottunk meg. A program szerződéses feladatait az STU látta el. Ez nagyon komoly munka volt, minden adminisztrációt a brüsszeli szabályok szerint kellett végeznünk, miközben a karon ez volt az első ilyen feladatunk. A munka nem volt egyszerű, de végül minden sikeresen megvalósult, s a TIGER-programot a „TEMPUS zászlóshajójának” értékelték Brüsszelben. A projekt során a részt vevő oktatók és hallgatók is teljesen új ismereteket és készségeket szereztek a közlekedési infrastruktúra és a közlekedéstervezés területén. Az egyes tantárgyakban nemzetközi társszerzőcsoportok új tananyagokat dolgoztak ki. A résztvevők valódi képet kaptak a partnerintézmények oktatásáról. Nemcsak a németnyelv-tudásukat, hanem szakmai ismereteiket, kapcsolataikat is gazdagították. A jó kapcsolatok sok esetben a magánéletben, a baráti kapcsolattartásban is élnek.

A pozsonyi professzor a program motiváló hatásai közül elsőként a „Város és közlekedés” nemzetközi workshop résztvevői körének kibővülését említi. Egy további projekt volt az EU 5. K+F program keretében a „PORTAL”.

Ennek célja, hogy a közlekedési kutatások új eredményei kerüljenek be az egyetemi oktatásba. A TIGER-kapcsolatokat hatékonyan lehetett használni az „AT-SK-HU-CZ Közlekedési modell” projektben is, amelyben a közép-európai térségre multimodális közlekedési modell készült. A rendszeres pozsonyi „MOBILITA” nemzetközi konferenciák résztvevői köre – a Győr–Pozsony együttműködésnek is köszönhetően – sikeresen bővült.

– Hogyan értékeli a nemzetközi képzési együttműködést? – kérdezem dr. Szepesházi Róbertet.

– 45 éves oktatói pályafutásom egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb élménye volt a TIGER-program. Szakfelelősként 20 tárgy 3–3 nyugat-európai, szlovák és magyar oktatójával egyeztettem a tantárgyprogramokat. Rendkívül érdekes volt a sokféle megközelítésmód. A legmegnyerőbb számomra a delfti oktatók modern, nyitott, hallgatócentrikus gondolkodása volt. Felfogásuk szerint az a fontos, hogy mit profitál a hallgató egy tantárgyból. Az értékelésről az egyik legfontosabb a bécsi Műegyetem professzorának, Johann Litzka véleménye volt. Ő az egyeteme részéről volt tagja a projekt vezérkarának. A záróülésen azt mondta, hogy bevallja, mikor meglátta az ambiciózus és magas színvonalú programot, azt gondolta, hogy azt lehetetlen megvalósítani. Most pedig kijelenti, hogy az 95 százalékban úgy valósult meg, ahogy az a részletes tantervben és az organizációs dokumentumokban szerepelt. Ez az elismerés nekem önbizalmat adott a következő 20 év oktatásszervezési tevékenységeihez.

A TIGER-kurzus általános elismerése és tartalma egyébként alapját képezte annak, hogy – Győrben alighanem elsőként – kiegészítő egyetemi képzést indíthattunk. Később pedig az MSc-képzéseink bevezetését sem vitatta a magyar konkurencia. A sikeres program alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy hosszú ideig egyre gazdagodó, ma is élő formákban működtünk együtt a bécsi és a pozsonyi műszaki egyetemmel. Valóban tartalmakkal töltöttük meg az egy időben Győrött – szerintem kicsit nagyképűen, de – jobbára csak szlogenként emlegetett arany háromszög gondolatát. Ennek eleme a PhD-programok kölcsönös segítése, a személyes oktatói kapcsolatok sokasága, a hallgatói kirándulások szervezése, illetve a díszdoktori cím Heinz Brandl professzornak. A konferenciaszereplések is meghatározóak: a legértékesebb a személyesen nekem szólóan Bécsben a Terzaghi-lecture, amelyen az osztrák geotechnikusok éves konferenciáján egy meghívott, tekintélyes, neves szakember tartja a fő előadást. Ehhez hasonló magyar geotechnikai fellépésről az elmúlt néhány évtizedből nem tudok. A Tempus-pályázatunk (szűkebb körben kimondott) célja egyébként az is volt, hogy bizonyítsuk, képesek vagyunk egyetemi oktatásra, ráadásul német nyelven is.

dr. Bystrík Bezák

A tanár úr szerint nem volt könnyű a pozsonyi és néhány zsolnai, illetve a győri és egy-két budapesti egyetemen elegendő, jól felkészült, a német nyelvet is kellő szinten beszélő, főiskolai szintű építőmérnöki alaptudással bíró hallgatót találni. A pályázat kidolgozásakor, 1994-ben azt gondolták, hogy ez nem lesz probléma. De az ezt befolyásoló folyamatok kedvezőtlenül alakultak. Végül 26 hallgatóval tudtak elindulni, de németnyelv-tudást fejlesztő kurzusokat is be kellett iktatni. El kellett fogadniuk, hogy meglehetősen különböző a hallgatók előképzettsége. Részint a 3 éves egyetemi és a főiskolai tanulmányok tartalmának különbözősége, részint a 4 intézmény (STU, Zsolnai Közlekedési Főiskola, Széchenyi István Főiskola, Budapesti Műszaki Egyetem) különbözősége miatt. – A félévek elején meghatározott követelmények teljesítése így komoly kihívást jelentett a hallgatók számára, akik odaadással és egymást segítve igyekeztek megfelelni. Igazi közösséget alkottak, ami akkoriban még természetes volt a felsőoktatásban.

Dr. Makó Emese egyetemi docens, az egyetem Közlekedésépítési és Vízmérnöki Tanszékének vezetője a főiskolai építőmérnök-diplomáját frissen megszerezve nagyon jó lehetőségnek tartotta, hogy kiegészítő egyetemi diplomát szerezzen. Ráadásul német nyelven. A képzés során a szlovák hallgatótársaikkal is csak németül tudtak kommunikálni. Ez a tanórákon kívül is rákényszerítette a hallgatókat az idegen nyelv aktív használatára.

– Az ausztriai és a németországi kirándulásokon a szakmai újdonságok megismerése mellett lehetőségünk volt igazi közösséggé kovácsolódni. A diplomafélévünket egy kiválasztott partneregyetemen tölthettük, Bécsben, Grazban, Hannoverben, Berlinben, Kölnben vagy Delftben. Túlzás nélkül mondhatom, hogy életem egyik legkülönlegesebb, legmeghatározóbb élménye volt ez a két év – így minősíti a programot dr. Makó Emese. – A külföldiekkel együtt eltöltött idő nyitottá tett, a mai napig meghatározza munkámat és az emberi kapcsolataimat. A végzés után Koren Csaba felkérésére a tanszéken kezdtem el dolgozni, ahol számos nemzetközi projektben vettem részt az elmúlt 25 évben. A pozsonyi Műegyetemen szereztem meg a doktori címemet Bystrík Bezák és Koren Csaba konzulensi támogatásával, ami a saját pályafutásomban a TIGER folytatásának is tekinthető.

Mitte der 1990er Jahre gab es eine starke Nachfrage nach Ingenieuren, die auf Deutsch kommunizieren konnten und „das Geschäft auf Deutsch kannten“. Wie in der internationalen Praxis bestand auch in unserer Region ein erhöhter Bedarf an Fachleuten, die mit der gesamten Verkehrsinfrastruktur vertraut und in der Lage sind, verkehrsbauliche und verkehrsorganisatorische Aufgaben zu lösen. Die Slowakische Technische Universität in Bratislava und die Széchenyi István Hochschule haben all diese Erfordernisse erkannt und im Rahmen eines Bildungsprogramms namens TIGER (Transport Infrastructure in German) einen zweijährigen deutschsprachigen Studiengang für Verkehrsbau entwickelt und mit finanzieller Unterstützung des EU-Programms TEMPUS ab 1995 mit Studierenden beider Hochschulen durchgeführt.

Ein Vierteljahrhundert später wandte sich das Alumni Magazin an Dr. Csaba Koren, emeritierter Professor, Direktor und Koordinator des Programms, an Dr. Bezák Bystrík, emeritierter Professor der Slowakischen Technischen Universität Bratislava, an Dr. Róbert Szepesházi, der das Programm methodisch leitete und an Lehrstuhlleiterin Dr. Emese Makó.

Das Projekt wurde von Dr. Csaba Koren zusammen mit Dr. Róbert Szepesházi in den Jahren 1992-93 ins Leben gerufen. Das TEMPUS-Programm war damals neu, es gab noch keine Musterbeispiele. Sie wollten etwas mit greifbaren Ergebnissen schaffen. Seinerzeit gab es in Győr noch keinen Universitätsstudiengang, daher dachten sie, einen in ihrem Fachbereich zu schaffen. Damals wurde die Donau in den Gabcikovo-Bős-Wasserkraftkanal geleitet. Beide Regierungen verstanden sich nicht gut, dagegen waren die Hochschullehrer der Meinung, dass es eine gemeinsame ungarisch-slowakische Studiengruppe geben sollte, in der die Studierenden eine dritte Sprache lernen müssen. – Wie beurteilen Sie die internationale Bildungskooperation heute? – fragten wir die Verantwortlichen für den Erfolg der slowakisch-ungarischen Hochschulkooperation.

– Glücklicherweise hatten wir gute fachliche Kontakte zu den entsprechenden Abteilungen der Slowakischen Technischen Universität in Bratislava, die zu einer ernsthafteren Zusammenarbeit bereit waren. Wir haben den Antrag vorbereitet – erinnert sich Professor Koren an die Umstände, die zur Gründung führten.

Der TEMPUS-Antrag wurde auf zwei Ebenen bewertet. Die Bewerter in Ungarn vergaben keine sehr hohe Punktzahl, als Begründung wurde angeführt, dass es in Ungarn keinen Masterstudiengang gibt und Hochschulen einen solchen auch nicht anstreben sollten. Die zweite Bewertung war international und dort wurde genau so ein Studiengang erwartet. Der Antrag wurde unterstützt und hat schließlich gewonnen. Die Ausschreibung sah die Möglichkeit vor, dass Koordination und Durchführung an zwei verschiedenen Einrichtungen stattfinden können. So wurde die Széchenyi Hochschule zum Koordinator und die Technische Universität in Bratislava zum Organisator. Dr. Csaba Koren vertrat die Hochschule und das Team in Győr war auch für den Inhalt verantwortlich. Die Technische Universität Bratislava war für den Vertragsabschluss, die Finanzierung und natürlich für die Vergabe des Diploms zuständig. Dr. Bystrík Bezák war dort der Schlüsselperson. – Natürlich haben wir in harmonischer Zusammenarbeit über die Bildungsinhalte und die Verteilung der Mittel entschieden – laut Professor Koren war dies die Basis für die gute Beziehung.

Der Studiengang umfasste 20 Fächer. Im Durchschnitt gab es zwei ungarische, zwei slowakische und zwei „ausländische“ Dozenten pro Fach. Das bedeutete insgesamt etwa 100 Dozenten. Mehr als 30 Lehrkräfte aus Győr waren an dem Programm beteiligt. Der Unterricht fand in gemeinsamen Gruppen statt. Die ungarischen und slowakischen Lehrkräfte haben jeweils etwa 40 % der Unterrichtszeit übernommen, die Ausländer haben in kürzeren Blöcken 20 % beigetragen.

Das Projekt war auf drei Jahre angelegt: ein Jahr Vorbereitung, zwei Jahre Unterricht. Im ersten Jahr wurden die notwendigsten Deutschbücher gekauft, die damals erhältlich waren, ein paar Exemplare pro Fach und die ersten eigenen Materialien erstellt. Zu Beginn des Unterrichts in den einzelnen Fächern hatten alle Studierenden Zugang zu den gedruckten Materialien des Semesters – in einem standardisierten Format, mit einem Umschlag und einem Logo. Das war damals unverzichtbar, denn es gab kein Internet, nicht einmal einen PC. Die damalige Unterrichtstechnik bedeutete auch für unsere deutschen Partner Diaprojektoren, Overhead-Projektoren und Folien.

Ungarische und slowakische Studierende wurden im Rahmen eines Auswahlverfahrens in die Gruppe aufgenommen. Die zwei Jahre waren schwierig, weil sie alle sechs Monate in einer Fremdsprache an zwei verschiedenen Orten studieren mussten. Auch haben sie ihre Diplomarbeit in einer fremden Umgebung geschrieben. Trotzdem – oder vielleicht gerade deshalb – erfüllten sie fast ausnahmslos die Anforderungen und machten ihren Hochschulabschluss.

- Wir haben die gemeinsamen Aktivitäten der am Hochschulprogramm beteiligten Universitäten in Berlin, Bochum, Köln, Delft, Graz und Budapest organisiert – fasst Csaba Koren, emeritierter Professor unserer Universität, die erste erfolgreiche Arbeit auf internationaler Ebene zusammen. Die TIGER-Teilnehmer der Széchenyi Hochschule im Bauingenieurwesen machten ihren Hochschulabschluss im Jahr des Programmstarts und absolvierten die zwei Jahre bis zum Universitätsabschluss in Form einer „zusätzlichen Ausbildung“. Die Bauingenieur-Studierenden aus Bratislava wählten den Studiengang Internationales Verkehrsingenieurwesen im vierten und fünften Studienjahr.

Während der Semester wurden die Studierenden je zur Hälfte in Győr und in Bratislava unterrichtet. Vor 25 Jahren, am 10. September 1997 wurden die Diplome den 13 Technik-Studierenden aus Győr und 10 Studierenden aus Bratislava an der Fakultät für Bauingenieurwesen der Slowakischen Technischen Universität in Bratislava übergeben.

Laut Professor Koren stellt sich im Jahr 2022 natürlich die Frage: Warum haben wir gerade mit Deutsch begonnen und nicht mit Englisch? – Wir haben uns für die deutsche Sprache entschieden, weil wir bereits über ein Netzwerk von Kontakten verfügten und die Sprachkenntnisse der damaligen Dozenten ausreichten. Ein „echter“ fremdsprachlicher Studiengang unterscheidet sich nicht nur durch die Sprache, sondern auch durch den Lehrplan. Wir konnten den internationalen Studierenden nicht nur ungarisches Know-how beibringen, sondern mussten ihnen schon damals europäische Perspektiven vermitteln. Heute müssen wir unsere außereuropäischen Studenten auch mit der Praxis in anderen Teilen der Welt vertraut machen – erklärt der Professor. Viele der Verbindungen sind heute noch lebendig, denn obwohl die führenden Dozenten der 1990er Jahre – wie ich – in den Ruhestand gegangen sind, haben ihre Nachfolger in vielen Fällen die Zusammenarbeit im Rahmen verschiedener Projekte fortgesetzt.

Das TIGER Programm war ein klares Vorbild für unseren englischsprachigen MSc in Infrastructure Engineering, der 2014 startete. Zu diesem Zeitpunkt hatte das Lehrpersonal bereits teilweise gewechselt und Englisch war stark im Kommen. Später wurden fremdsprachliche Studiengänge auch an anderen Fachbereichen der Universität eingeführt.

– Die internationalen Kontakte der Fakultät für Bauingenieurwesen an der Slowakischen Technischen Universität (STU) haben eine solide Grundlage für unsere internationale Zusammenarbeit im TIGER Programm geschaffen – erklärt Dr. Bezák Bystrík, Professor in Bratislava. Dies war ein besonderes Projekt, das von Kollegen aus Győr geplant und koordiniert wurde. Geplant war die Einführung eines MScProgramms in deutscher Sprache. Die vertraglichen Aufgaben des Programms wurden von der STU durchgeführt. Das war eine große Herausforderung, da die gesamte Verwaltung nach den Brüsseler Vorschriften erfolgen musste, während wir diese Art von Arbeit an der Fakultät zum ersten Mal gemacht haben. Die Arbeit war nicht einfach, aber am Ende wurde alles erfolgreich umgesetzt und das TIGER Programm wurde in Brüssel als „Flaggschiff von TEMPUS“ gewürdigt. Das Projekt hat sowohl den teilnehmenden Dozenten als auch den Studierenden eine ganze Reihe neuer Kenntnisse und Fähigkeiten im Bereich Verkehrsinfrastruktur und Verkehrsplanung gebracht. In jedem Fach wurden neue Lehrmaterialien von internationalen Co-AutorenTeams entwickelt. Die Teilnehmer erhielten direkten Einblick in das Angebot der Partnerhochschulen. Sie verbesserten nicht nur ihre Deutschkenntnisse, sondern auch ihre fachlichen Kenntnisse und Kontakte. In vielen Fällen werden gute private und freundschaftliche Beziehungen gepflegt. Als motivierende Wirkung des Programms nennt der Professor aus Bratislava vor allem die Erweiterung des Teilnehmerkreises am internationalen Workshop „Stadt und Verkehr“. Ein weiteres Projekt im Rahmen des 5. Forschungsund Entwicklungsprogramms der EU war „PORTAL“, mit dem Ziel, neue Ergebnisse der Verkehrsforschung in die Hochschulausbildung einzubringen. Die TIGER-Verbindungen konnten auch im Projekt „AT-SK-HU-CZ Transport Model“ genutzt werden, mit dem ein multimodales Verkehrsmodell für die mitteleuropäische Region entwickelt wurde. Die Zahl der Teilnehmer an den regelmäßig stattfindenden internationalen Konferenzen „MOBILITA“ in Bratislava ist erfreulich gestiegen, auch dank der Zusammenarbeit zwischen Győr und Bratislava.

– Wie beurteilen Sie die internationale Bildungskooperation? – frage ich Dr. Róbert Szepesházi.

– Eine der großartigsten, wenn nicht die großartigste Erfahrung in meiner 45-jährigen Lehrtätigkeit war das TIGER Programm. Als Programmbetreuer koordinierte ich die Lehrprogramme mit jeweils 3 westeuropäischen, slowakischen und ungarischen Dozenten in 20 Fächern. Die Vielfalt der Ansätze war äußerst interessant. Was mich am meisten ansprach, war das moderne, offene und studierendenorientierte Denken der Dozenten in Delft, wonach es darauf ankommt, was Studierende aus einem Fach mitnehmen. Eine der wichtigsten Stellungnahmen zur Bewertung war die von Johann Litzka, Professor an der Technischen Universität Wien. Er war im Namen seiner Universität Mitglied des Leitungskreises des Projekts. Auf der Abschlusssitzung gab er zu, dass er zuerst dachte, das diese ehrgeizige Programm könne unmöglich umgesetzt werden. Jetzt sagt er, dass es zu 95% so realisiert wurde, wie es in den detaillierten Lehrplänen und organisatorischen Dokumenten vorgesehen war. Diese Anerkennung hat mir Zuversicht für die nächsten 20 Jahre der Bildungsorganisation gegeben.

Die allgemeine Anerkennung und der Inhalt des TIGER Programms waren die Grundlage dafür, dass wir einen ersten ergänzenden Universitätsstudiengang in Győr starten konnten. Später wurde die Einführung unserer MSc-Studiengänge auch von der ungarischen Konkurrenz nicht in Frage gestellt. Der Erfolg des Programms war ein Schlüsselfaktor für unsere lange und bereichernde Zusammenarbeit mit den Technischen Universitäten Wien und Bratislava, die auch heute noch lebendig ist. Wir haben die Idee des goldenen Dreiecks, die in Győr einst – etwas großspurig, wie ich finde – nur ein Slogan war, tatsächlich mit Leben erfüllt. Sie umfasst die gegenseitige Unterstützung von Doktorandenprogrammen, eine Vielzahl von persönlichen Lehrkontakten, die Organisation von studentischen Exkursionen beziehungsweise die Verleihung der Ehrendoktorwürde für Professor Heinz Brandl. Konferenzvorträge sind ebenfalls ein wichtiger Bestandteil, wobei der wertvollste die Terzaghi-Vorlesung in Wien war, die an mich persönlich gerichtet war, mit einem Gastvortrag eines angesehenen und renommierten Experten auf der Jahrestagung der österreichischen Geotechniker. Mir ist keine ungarische geotechnische Präsentation dieser Art aus den letzten Jahrzehnten bekannt. Das (enger gefasste) Ziel unseres TEMPUS-Stipendiums bestand auch darin, zu beweisen, dass wir in der Lage sind, Hochschulbildung anzubieten und dies in deutscher Sprache.

Nach Aussage des Professors war es nicht einfach, an den Universitäten in Bratislava, Győr und Budapest genügend gut vorbereitete Studierende mit Grundkenntnissen im Bauingenieurwesen zu finden, die auch ausreichend Deutsch sprachen. Als der Antrag 1994 erstellt wurde, ging man davon aus, dass dies kein Problem darstellen würde. Doch die Entwicklungen, die dies beeinflussten, waren ungünstig. Am Ende konnten sie mit 26 Schülern starten, mussten aber Kurse zur Verbesserung der Deutschkenntnisse einrichten. Sie mussten akzeptieren, dass das Wissensniveau der Studierenden sehr unterschiedlich war. Dies liegt zum Teil an den unterschiedlichen Inhalten der dreijährigen Universitäts- und Hochschulstudiengänge, zum Teil an den Unterschieden zwischen den vier Einrichtungen (STU, Hochschule für Verkehrswesen Zilina, Széchenyi István Hochschule, Technische Universität Budapest). – Für die Studierenden waren die Anforderungen zu Beginn des Semesters eine große Herausforderung, die sie mit viel Engagement und gegenseitiger Unterstützung zu meistern versuchten. Sie bildeten eine echte Gemeinschaft, was damals noch selbstverständlicher Teil des Studiums war.

Dr. Emese Makó, Dozentin und Lehrstuhlleiterin des Verkehrsbau- und Wassertechnik an der Universität, hielt es nach ihrem Abschluss an der Széchenyi Hochschule für eine gute Gelegenheit, einen zusätzlichen Hochschulabschluss zu machen – auf Deutsch. Während des Studiums konnte sie sich mit ihren slowakischen Kommilitonen nur auf Deutsch verständigen. Dadurch waren sie gezwungen, die Fremdsprache auch außerhalb der Vorlesungen aktiv zu nutzen.

– Die Exkursionen nach Österreich und Deutschland gaben uns die Möglichkeit, fachlich Neues zu lernen und eine echte Gemeinschaft zu bilden. Unser Studiensemester verbrachten wir an einer ausgewählten Partneruniversität in Wien, Graz, Hannover, Berlin, Köln oder Delft. Ohne Übertreibung kann ich sagen, dass diese zwei Jahre ganz besondere und prägende Erfahrungen meines Lebens waren – bewertet Dr. Emese Makó das Programm. – Die Zeit, die ich mit Ausländern verbracht habe, hat mir Perspektiven eröffnet und prägt meine Arbeit und meine menschlichen Beziehungen noch heute. Nach meinem Abschluss wurde ich von Csaba Koren eingeladen, am Lehrstuhl zu arbeiten, wo ich in den letzten 25 Jahren an mehreren internationalen Projekten mitgewirkt habe. Ich habe an der Technischen Universität in Bratislava mit Unterstützung von Bezák Bystrík und Csaba Koren promoviert, was in meiner Laufbahn als Fortsetzung von TIGER gesehen werden kann.