ÖSSZEFORRT AZ EGYETEMMEL

A győri Közlekedési és Távközlési Főiskola 1974 őszén tartotta az első tanévnyitót. Lajtay György szinte csak egyetlen lépésváltással lemaradva, 1975. február 1-jén kezdte meg szolgálatát az intézményben. A KTMF első főigazgatója, Hegedüs Gyula kérte fel, hogy segítsen létrehozni az egészségügyi szolgálatot. Az egyébként rendőrorvosként gyógyító szakember kezdetekben maga volt a szolgálat, majd lett a bővítések révén gyarapodó szakrendelések vezető főorvosa.

Orvossá egyébként 1961-ben avatták, méghozzá „summa cum laude” minősítéssel és állami kitüntetéssel. Dolgozott körzeti orvosként, majd a győri, megyei kórházban. 1969-ben került a megyei rendőr-főkapitányságra, illetve párhuzamosan a büntetés-végrehajtási intézethez – ahol a múlt évig ugyancsak dolgozott. 1974-ben lett igazságügyi orvosszakértő.

– Annak idején is igyekezett az intézmény megfelelő, korszerű körülményeket teremteni a rendelőkben, de természetesen össze sem hasonlítható a mai egészségügyi centrumunk adottságaival, ahogy akkoriban dolgoztunk – mondja Lajtay György. – A jelenlegi felszereltség az öt esztendeje Győrben rendezett ifjúsági olimpiai fesztiválnak köszönhető, hiszen itt alakították ki az EYOF egészségügyi központját. Akkoriban kicsit nehéz volt elviselni az építkezést, de az eredmény nagyszerű, mert valóban kitűnő lehetőséghez jutottunk.

A rendelőintézetben ma a belgyógyász főorvos mellett nőgyógyász és reumatológus is dolgozik, ám nagyon sajnálja, hogy a bőrgyógyászi státusz pillanatnyilag betöltetlen, hiszen lenne rá igény. Az egyetemen – illetve a jogelőd főiskolán is – élvezte a mindenkori vezetés támogatását. Különösen így volt ez Szekeres Tamás rektorsága idején – hangsúlyozza –, hiszen a külső körülmények szorításában felmerült a szolgálat megszűnésének veszélye, de a rektor meg tudta indokolni szükségességét – s elérte, hogy megmaradhasson.

Azt, hogy fontosak, rendre érezteti velük a mai intézményvezetés is – fogalmaz a főorvos –, hiszen mindenben segítőkészek és rendkívül pontosak: vállalkozói tevékenységüket, számla ellenében, rendre fizeti az egyetem – miközben minden rezsi- és egyéb járulékos költséget is fedeznek. A hallgatók és az egyetemi dolgozók közül is sokan fordulnak hozzájuk, hiszen a mai ember legnagyobb gondja talán az időhiány – az egyetemi rendelőben pedig kényelmesen, helyben, gyors és készséges ellátásra számíthatnak akkor is, ha csupán egy receptmegírásra van szükségük, de akkor is, ha valami komolyabb egészségügyi problémájuk akad. Náluk is működik a telemedicina, azaz számos ellátás megvalósulhat telefonos kapcsolatfelvétel útján. Ez a Covid-járvány egyik – tulajdonképpen pozitív – következménye. De Lajtay főorvos a személyes orvos-beteg találkozó híve, hiszen telefonon keresztül, a hangja alapján aligha lehet diagnosztizálni a beteget. A munkahelyi rendelőnek óriási előnye, hogy nem feltétlenül kell „otthon maradni” ahhoz, hogy a magát betegnek érző ember felkeresse őket, megmutathassa magát, a baját, s konzultálhasson az orvossal.

Az egyetemi rendelőben a személyesség, az odafigyelés magától értetődő erény, amiben elévülhetetlen érdemei vannak a vele immár negyedszázada dolgozó vezető asszisztensének, Vitéz Attilánénak, akinek segítőkészsége, sokrétű szaktudása nélkülözhetetlen – emeli ki a főorvos.

Életében kiemelkedő helyet tölt be az az elismerés, amit 2012-ban a megyei önkormányzattól kapott. A Semmelweis-nap alkalmából Petz Aladár-díjban részesült, a megye orvosa lett, melyet Győr-MosonSopron Megye rendőr főkapitánya, igazságügyi szakértői kamarája, az egyetem rektora és a megyei büntetés-végrehajtási intézet javaslatára ítéltek oda a számára.

A mai fiatalokat sokkal nyitottabbnak látja, mint a pályája elején betérőket az immár jó hatvan esztendeje praktizáló, gyémántdiplomás orvos.
– Voltak egyébként nagy tömegek itt, főként almaszedés idején – meséli derűs mosollyal. – A rendszerváltás előtt ugyanis szokás volt az őszi, mezőgazdasági betakarításokhoz igénybe venni a diákság testi erejét. A mi főiskolásainkat például gyümölcsöt szedni vitték, s ha beindult a szezon, akkor előfordult, hogy kora reggel 60–80 fiatalt találtam a rendelő előtt, akik valamennyien rettenetes fájdalmakat éltek meg. Volt ott hasmenéses, fejfájós, női panaszokkal bíró és „mintha lázas” ember elég. S tartottak is a kínok egészen az igazolás kézhezvételéig. Én pedig később tarthattam a hátam az intézményvezetés előtt, amiért túlzottan együttérzőnek, engedékenynek bizonyultam…

Lajtay György nyugállományú rendőrorvos-ezredes számos díjat mondhat magáénak, de életében kiemelkedő helyet tölt be az az elismerés, amit 2012-ben a megyei önkormányzattól kapott. A Semmelweis-nap alkalmából Petz Aladár-díjban részesült, a megye orvosa lett, melyet Győr-Moson-Sopron megye rendőr főkapitánya, igazságügyi szakértői kamarája, az egyetem rektora és a megyei büntetés-végrehajtási intézet javaslatára ítéltek oda a számára. Az egyetemhez való hűségét szimbolizálja, hogy a díjjal járó pénzjutalmat az Universitas-Győr Alapítványnak adományozta.
Sok évtizedes, a rendvédelmi állomány érdekében végzett, lelkiismeretes munkájának elismeréseként a belügyminiszter is kitüntette a főorvost 80. születésnapja alkalmából, amikor is Kossuth Díszkardot vehetett át. A hivatalos díjak mellett számon tartja azokat a személyes elismeréseket, melyeket betegei szavai, visszajelzései jelentenek. Példaként említette azt az ifjú zeneművész-hallgatót, akit tavaly kezelt, s akivel hamar megtalálta a hangot, mert „rokon lelkek”. Lajtay főorvos ugyanis konzervatóriumot végzett zenész: a hárfának és a csellónak is avatott kezelője. A kisasszony pedig vette a fáradtságot, s hónapokkal később, amikor betegségén sikerrel túllépett, felhívta a doktor urat és kedvesen köszönte meg az érte tetteket. – Ezek a gesztusok éltetik az embert, sarkallják további szolgálatra.