Csupán pár napig élt Budapesten, ahol született. Szülei a fővárosban – a TeleMedia cégnél – dolgoztak, így történhetett, hogy Szecsődi Roland ott látta meg a napvilágot, ám amint édesanyjával kikerültek a kórházból, már jöttek is Győrbe, ahol a család új életet kezdett. Azért választották a „kisalföldi nagyvárost”, mert az édesapa szülei Pannonhalmán éltek, s abban maradtak, hogy a kezdeti lépésekben majd ők segédkeznek. A nagypapa a pannonhalmi kertészetet vezette, míg a nagymama az apátság gazdasági osztályának egyik vezetője volt. Az édesanya szülei Csongrád-Bokroson laktak, ők idén költöztek Győrbe. Az alföldi nagypapa kovácsmester volt, ám buszsofőrként dolgozott, míg a nagymama – a tanárnői állása mellett – egy kis boltot is üzemeltetett a családi ház oldalában. A családtörténethez az is hozzátartozik, hogy Roland 3 éves volt, amikor a szülei elváltak, s ő az édesanyjával maradt.
öregdiák-magazinja
A háború után egy család a Karácsonyt várta. Főként azt remélték, hogy az édesapa végre hazajön a fogságból. Az ünnep előtt az édesapa halálhíre érkezett. A négyéves fiúcska a kétségbeesés halálos csöndjében azt kérdezte: Anya, akkor most elmarad a Karácsony? Az édesanya fölnézett az égre, mint aki föntről kap erőt és bíztatást, fölemelte és magához ölelte a kicsit, majd ezt mondta: „Nem, nem marad el a Karácsony, hanem most először ünnepeljük igazán!” Legyőzve fájdalmát, hozzáfogott a karácsonyi előkészületekhez. Annak pedig, hogy az a csonka család a megváltó Krisztussal való találkozás igazi Karácsonyát élte át, az a bizonysága, hogy a fiúcskából lelkipásztor lett, a Krisztus követe, aki évtizedekkel később is megemlékezett arról az el nem maradt, igazi Karácsonyról.
X-Meditor Kft.
