A PÖRKÖLŐ

Gaál Benjamin 33 évvel ezelőtt született Zalaegerszegen, oda is járt általános iskolába, az Andráshida városrészben található, Öveges Józsefről elnevezett oktatási intézménybe. Onnan a Ganz Ábrahám Technikumba vezetett az útja, ahol informatikai szakvégzettséget szerzett. – Nehezen tudtam dönteni, mert a műszaki dolgok is érdekeltek, így aztán a gépész szak is szóba került, ám végül az informatikai irányt választottam. A szakközépiskolai évek alatt találtam ki azt, hogy mindenképpen egyetemre kell mennem. A felsőoktatási nyílt napok alapján egyértelművé vált számomra az is, hogy ehhez majd Győrbe kell költöznöm, még úgy is, hogy gépészmérnök édesapám kérésére a Műszaki Egyetemre és az Óbudai Egyetemre is ellátogattam. Őszintén bevallom, fantasztikus érzés volt a két nagyhírű budapesti egyetem falai között sétálni, ám engem a Széchenyi István Egyetem modernsége és Győr hangulata elsőre megfogott. Mivel a szüleim vállalkozók, a menedzseri szemlélet nálam is mind inkább előtérbe került, programozóként viszont nem tudtam magam elképzelni.

Ezért műszaki menedzseri képzésre jelentkezett, ahová fel is vették, igaz önköltséges formában. – A Széchenyi-egyetemen gyorsan megtanultam tanulni, a tanulmányaim alapján a lehető leghamarabb átkerültem állami képzésbe. Ez is szembesített azzal, hogy az egyetemen mindent csak tanulással lehet elérni. Azzal pedig nem volt gond, a műszaki tárgyak keltette akadályokat is könnyedén vettem. Szóval minden remekül alakult. Az albérletet is kedveltem, ahol két – nálam egy évvel idősebb – zalai sráccal laktam. Kedvenc tanároknak sem volt híján. Időrendben haladva elsőként az általános iskolai osztályfőnökéről, Gelencsér Máriáról beszélt, aki jó emberként tudott szigorú lenni, ezzel tanította a gyerekeket rendre és fegyelemre. Az egyetemről a termeléstechnológiát tanító Hartványi Tamás nevét említette, aki elsősorban az oktatási stílusával hatott rá, ahogy Háromi Ferenc műszaki ábrázolással kapcsolatos előadásaira is szívesen gondol vissza. – Solecki Levente méréstechnika órái is emlékezetesek voltak, mint ahogy az a tény is, hogy a tanár úr először a szigorú, majd a barátságos arcát is megmutatta. Szívesen gondolok vissza a hegesztést tanító Dogossy Gáborra, valamint a fiatalabb oktatógenerációból Sarkadi-Nagy Balázsra, akivel egyrészt jó volt „bűvészkedni” a robotokkal, másrészt a diplomamunkám belső konzulense volt. Szakdolgozatom vizsgálati alanya édesapám cége volt, pontosabban annak minőségirányítási rendszere, amelyet egy tablet és egy vonalkód-olvasó házasításával fejlesztenem is sikerült.

Azt megelőzően, gyakornokként is minőségirányítási rendszerekkel foglalkozott – méghozzá az Audi Hungariában. – Projektmenedzser alá rendelve IT-biztonsági szempontból segítettem a minőségirányítási rendszer vállalat egészére történő bevezetését. Úgy éreztem, hogy munkavállalóként is maradhattam volna a négykarikás cégnél, ahogy opcióként az egyetemi tanulmányaim folytatása is elgondolkoztatott. Végül is egy nem könnyű döntés eredményeképpen egy harmadik utat választottam. Hazamentem a családhoz, valamint a szivacsfeldolgozással és bútorgyártással foglalkozó családi vállalkozáshoz. Pontosan ma már nem is tudom felidézni, hogy miért döntöttem így. Arra azonban jól emlékszem, hogy 2015-ben, frissdiplomásként egyből a mélyvízbe kerülve megkaptam a cégen belül az egyik terület irányítását, így azonnal a félszáz fős alkalmazotti létszám ötödéért feleltem. A vállalkozás második embereként szinte mindenből kivettem a részemet, a fizikai munkától kezdve a számlázáson át a személyügyi feladatokig. Közvetetten a műszaki tanulmányaimnak is hasznát vettem, elsődlegesen azonban a munkámban a menedzsmenti tanulmányok köszöntek vissza. Kilenc évet dolgoztam édesapámmal, jól különválasztva a mindennapokban a munkát és a magánéletet. A közelmúltban azonban úgy döntöttem, hogy egy 20 éves cég tovább menedzselése helyett saját vállalkozásba kezdek. Önmegvalósításra vágytam, alkotni valamit, amire azt mondhatom, hogy az én munkám gyümölcse.

Benjaminnak egy jó kávé mellett dőlt el a jövője. A felesége elhívta egy kávézóba, ahol miközben minőségi „feketét” kortyolgatott, nemcsak a koffein hatott rá, hanem az a különlegesen finom íz, amelyet az átlagos kávéknál sohasem érzett. – Egy kávézó nyitásában nem láttam az egyediséget, a kávépörkölésben azonban igen. Már csak azért is, mert ahogy utánanéztem, ezt olyan sokan nem is művelik az országban. A legnagyobb név a szakmában a győri Németh János, a Kapucziner kézműves kávépörkölő manufaktúra tulajdonosa, akire ugyanúgy felnézek, mint azokra, akik már tőle tanulták a szakmát, amelynek én már harmadik generációs művelője vagyok. Az elmúlt másfél év minden szabadideje azzal telt, hogy tanultam.

Önfejlesztés, kutatás, piacelemzés, expólátogatás, tanulmányutak. Mindezek nyomán körvonalazódott számára, hogy miként és milyen ízvilággal szeretne indulni. Zsákosan megveszi a zöld kávébabot, azt lepörköli, majd bezacskózza. Röviden ennyi, egyébként pedig rengeteg munka, komoly szakértelem és odafigyelés áll a feleségével létrehozott brand mögött. A Ground Roastery célja, hogy kávéit közvetlenül a webshopján (www.groundroastery.com), valamint gondosan kiválasztott partnereken – kávézók, delikátok, éttermek, hotelek – keresztül juttassa el a fogyasztókhoz, régiós, országos és nemzetközi szinten egyaránt. A nemzetköziség a tanulásban is fontos tényező. – Jártam például Németországban gyakorlati oktatáson. A Probat gyártócégnél azon túl, hogy egy hét alatt betanították a kávépörkölőgép kezelését, megtanultam a hagyományos pörkölést, amelyet szemmel, orral és füllel végzünk, de persze elsajátítottam a legmodernebb, grafikák alapján történő és szenzorok vezérelte pörkölés ismérveit is. Hasonló kurzuson vettem részt a debreceni Black Sheep pörkölőüzemben, Tóth Gábor tulajdonosnál. A cégindulás előtt, két héten keresztül pedig alkalmam nyílt észak-európai komoly pörkölőmesterekkel megismerkedni. Dániában, Svédországban és Norvégiában is oly annyira nyitottak voltak irányomba, hogy ténylegesen odaengedtek a tűz közelébe, így több helyről szerezhettem közvetlen tapasztalatokat.

Benjamintól megtudjuk, hogy a kávé íze függ a termőhelytől, a feldolgozás módjától – és végső soron a pörköléstől. – A kávébab magában hordozza azokat az ízjegyeket, amelyből a pörkölés során a legjobbat próbálom előhozni. A lényeg, hogy a magas minőségű, nagyon drága alapanyagokat finoman, világosan pörkölöm. Szépsége van annak, amikor egy ember alkot. S ha szereti is azt, amit csinál, onnantól az már nem is munka. Tervem, hogy még tovább mélyüljek el a szakmában, még több pörkölőmesterrel találkozzak, hogy én is a legjobb legyek. Győrött éreztem először igazán, hogy milyen is jobbnak lenni. Ott tapasztaltam meg, hogy milyen hatással lehet az ember szemléletére az, ha körülötted mindenki tesz az előre lépésért, a fejlődésért. Persze szakmailag is sokat adott nekem az egyetem, menő volt széchenyisnek lenni. 

SZÖVEG: BAUDENTISZTL FERENC
FOTÓ: KÖNCZÖL JÁNOS