KAJAKRA
Amikor Kolozsvári Gábor személyében az édesapa maraton világbajnok kenus, az édesanya pedig Csay Renáta húszszoros maraton világbajnok kajakos, a szakág történetének legeredményesebb versenyzője, akkor magától értetődőnek tartanánk, ha a gyermekeik ugyancsak a vizet szelve érvényesülnének a sport világában. Végeredményben nem is tévednénk, de hogy ez mennyire nem volt természetes, az is kiderül az alábbi interjúból, amelyet egyetemünk hallgatójával, a szeptemberi győri maratoni kajak-kenu világbajnokság győzelemre is esélyes indulójával, Kolozsvári Brúnóval folytattunk.
[ENG below]
Brúnó Budapesten született, ám mivel a szülőknek viszonylag sokat kellett edzésre utazniuk, jobbnak látták, ha az édesanya győri kötődését kihasználva a család a folyók városába költözik. – Így aztán Győrött nőttem fel. Arra pontosan és szívesen emlékszem, hogy sokáig a vízitelepen laktunk. Gyerekkoromat a Mosoni-Duna partja mellett a Péterfy Sándor Evangélikus Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda határozta meg, ahol 15 esztendőt húztam le, mivel ovis koromtól oda jártam. A tanulmányi eredményeim alapján az ötödik osztálytól kisgimnazista lettem, így végül is egyenes út vezetett az érettségiig. Az általános iskolai négy évemből a két osztályfőnökömet emelném ki. Mózes Tünde és Indra Judit számomra azért különösen kedves, mert nekik köszönhetően tanultam meg viselkedni, így a magatartásommal később már nem is volt probléma. Addig azonban sokszor tettem rossz fát a tűzre, szinte állandóan verekedtem. A szüleim stresszlevezetésként gondoltak esetemben a sportra, egy szóval sem ösztönöztek sem a kajak-kenura, sem pedig a versenysportra. Először fociztam, majd dzsúdóztam, végül pedig úsztam. A focit a mai napig sajnálom, hogy abbahagytam, igaz szórakozásképpen ma is játszom a megyei harmadosztályban. Az úszás maradt legtovább, de a vízitelepi nyári napközis táboroknak köszönhetően a kajakozás is idővel egyre jobban tetszett. Azok után meg különösen, hogy a versenyeken is sorra jöttek az eredmények. Bennem egyébként sohasem volt egyfajta tiltakozás a szüleim sportja ellen, mint a húgomnak, aki mivel körülötte mindenki ezt csinálta, ő már semmiképpen sem akarta. Megjegyezném, hogy a nálam 4 évvel fiatalabb, 17 esztendős Lili a Bercsényi-iskola diákjaként most azért küzd – remélhetőleg sikerrel –, hogy ifjúsági korosztályban kiharcolja a részvételt az őszi győri maratoni kajak-kenu világbajnokságra. Egy szó, mint száz, végül mindketten a vízen és a kajakban kötöttünk ki.
Persze a versenysportot nem egyszerű összeegyeztetni a tanulással, még abban az esetben sem, ha az oktatási intézmény részéről is megvan a pozitív hozzáállás. – A gimnáziumi nyolc évemet osztályfőnökként Oberling Zsanett kísérte végig, aki a tanulásban és a sportban is mindvégig támogatott. Megértő volt akkor is, ha edzőtáborba, vagy versenyre kellett mennem. Az iskola szigorúsága alól persze nem is akartam kibújni, rám ugyanazok a szabályok vonatkoztak. Jó volt úgy, hogy sem előnyöm, sem hátrányom nem származott abból, hogy sportoltam. Igaz, annyiban talán mégis, hogy az esetek jó részében sikerült meggyőznöm a testnevelő tanárunkat arról, hogy az óráján hadd focizhassunk. Cserébe állandóan azt kérte, hogy ha majd a versenysportban nagy eredményeket érek el, mindig említsem meg a nevét. Radó Zsófiának hívják – mondta Brúnó kedvesen mosolyogva.
A Széchenyi István Egyetem kereskedelem és marketing szakán, nappali képzésben 2023- ban kezdte meg tanulmányait. Kacérkodik ugyan továbbra is a sportkommentátori és riporteri szerepkörrel, az Óbudai Egyetem média és kommunikációs képzését azonban felvétele ellenére nem kezdte el. Inkább Győrt választotta – a lakhatás és a sport miatt ezt találta célszerűnek. – Azt 21 évesen sem tudom, hogy mi szeretnék lenni, de azt igen, hogy diplomával könnyebben lehet majd érvényesülni. Tetszik az is, amit tanulok. Majdnem minden tantárgyban megtalálom az érdekességet, egyedül az informatikával állok hadilábon. Egyébként az egyetemen is megkapom a támogatást, kedvezményes tanulmányi rendben teljesíthetem a követelményeket.
S hogy miként néz ki Brúnó egy átlagos napja? Hétköznaponként két edzés vár rá: egy reggel, egy pedig kora délután. Közben és utána pedig egyetem. Ezeken a napokon résztávos edzéseken vesz részt, szombat délelőtt azonban egyben leevez 25–30 kilométert. A verseny előtti hetekben kicsit visszavesznek az edzés mennyiségéből, hogy kicsit rá tudjon pihenni a megmérettetés 30 kilométeres versenytávjára.
Kolozsvári Brúnó, a Graboplast Győri VSE versenyzője idén májusban sorozatban harmadszor lett magyar bajnok a maratoni kajak-kenu országos bajnokságon. A győri Sportcsillagok Gáláján kitüntették már az év felfedezettjeként, miután ifjúsági maraton világbajnok lett. Korosztályos világ- és Európa-bajnokságon párosban arany-, egyesben pedig ezüstérmet szerzett, de a felnőttek között is bezsebelt már Európa-bajnoki bronzérmet. Mindössze 19 évesen az év férfi kajakos maratonistájának is megválasztották.
A nyári edzések jórészt természetesen a vízen zajlanak, de persze a futás és a kondizás sem maradhat ki a sorból. Télen az utóbbi két tétel kiegészül az úszással. – Ezt nagyjából 40 éves koráig is csinálhatja az ember, bár ezt magamról nehezen tudom elképzelni. Hogy utána mihez kezdek majd, tényleg nem tudom. Az edzősködés nem vonz, ahhoz nem vagyok elég türelmes. Most megint eszembe jutott, hogy mi lett volna, ha maradok a labdarúgás mellett. Még a másod- és harmadosztályban is egy focista kétszer-háromszor többet keres, mint mi. Ráadásul, nehezen tudom elképzelni, hogy egy fociedzésen vagy egy meccsen úgy „meg tudnék halni”, mint kajakozásban a tréningen vagy a versenyen. Egy 30 kilométeres viadalon nagyjából 3 ezer kalóriát égetek el.
Azt sosem bánta meg, hogy élsportoló lett. – A bulizást idővel úgyis meguntam volna, a sportot azonban nem, amely rengeteg barátot adott és önfegyelmet. Közben persze azzal sem árt tisztában lenni, hogy bármikor jöhet egy olyan sérülés, amely véget vethet a sportkarriernek. Ezért is tanultam tovább. Egyébként talán kevesen gondolnák, de a mi versenyünkhöz nem csak erő kell, de ész is. A helyezkedésen dől el minden. Az, hogy a verseny közben ki tud többet pihenni. Ez a vízen olyan, mint kerékpározásnál a szélárnyék. Szóval, észnél is kell lenni. Különösen majd most, a győri világbajnokságon. A korábbi versenyekkel szemben ezúttal nem csupán a Mosoni-Dunán, az úgynevezett csatornában evezünk, hanem a Rábán is, megkerülve a Radó-szigetet. Mindez elég vakmerőnek és izgalmasnak látszik, mivel elég kicsi helyen kell majd helyezkedni. A közönség számára biztos, hogy látványos lesz ez a szakasz, de erről majd a szüleim és a barátaim utána biztos mesélnek majd. Az biztos, hogy már most nagyon várom, s hogy a gondolataim is már jórészt a szeptemberi verseny körül járnak, ahol az U23 korosztályban a dobogós hely valamelyike tűnik számomra reálisnak – de én nyerni akarok!
SZÖVEG:
BAUDENTISZTL FERENC
FORDÍTÁS:
KIVIHARJU-TURI ADÉL
FOTÓ:
KÖNCZÖL JÁNOS
HE PADDLED HIS WAY TO THE TOP
When the father is Gábor Kolozsvári, a marathon world champion canoeist, and the mother is Renáta Csay, a twenty-time marathon world champion kayaker and the most successful athlete in the discipline’s history, one might naturally assume that their children would also find their place in the world of water sports. In the end, such an assumption would not be wrong — but as the following interview reveals, the path was far from as straightforward as it may seem. We spoke with Brúnó Kolozsvári, a student at our university and one of the medal contenders at the upcoming ICF Canoe Marathon World Championships in Győr this September.
Brúnó was born in Budapest, but since his parents often had to travel for training, they decided to move the family to the “city of rivers,” Győr, making use of his mother’s ties to the city. “I grew up in Győr and I remember clearly - and fondly - that for a long time we lived at the boathouse. My childhood was shaped by the Péterfy Sándor Lutheran High School, Primary School, and Kindergarten located on the banks of the Mosoni-Danube, where I spent 15 years, starting from kindergarten. Based on my academic performance, I was admitted into the advanced program from fifth grade onwards, which provided a direct path all the way to graduation. Looking back on my four years of primary school, I would highlight my two class teachers: Tünde Mózes and Judit Indra, who are particularly dear to me because, thanks to them, I learned how to behave properly. After that, I never had any behavioural problems. But up until then, I often got into trouble - I was constantly fighting. My parents saw sport as a way for me to relieve stress, but they never pushed me toward kayaking, canoeing, or competitive sports in general. I first played football, then did judo, and eventually took up swimming. I still regret giving up football; even today, I continue to play recreationally in the county’s third division. Swimming lasted the longest, but over time, thanks to the summer day camps at the boathouse, I started to enjoy kayaking more and more. Especially once the competitive results began to come. Unlike my sister, I never felt any resistance to following in my parents’ footsteps. She, on the other hand, wanted to do something different, precisely because everyone around her was involved in the sport. Having said that, my sister Lili, who is four years younger than me and currently 17, is now fighting — hopefully successfully — to qualify for the upcoming ICF Canoe Marathon World Championships in Győr this autumn as a junior competitor, while studying at the Bercsényi School. All in all, both of us ultimately found our way onto the water and into the kayak.”
Combining competitive sport with academic studies is never easy— even when the educational institution is supportive. “Throughout my eight years of high school, I was fortunate to have Zsanett Oberling as my class teacher. She supported me both academically and in my sporting pursuits. She was always understanding when I had to attend training camps or competitions. That said, I never wanted to be exempt from the school’s rules - I was held to the same standards as everyone else. It was good that being an athlete didn’t earn me any special privileges or disadvantages.”
He adds with a grin: “Well, maybe there was one exception. I often managed to convince our PE teacher to let us play football during class. In return, she always made me promise that if I ever achieved big results in competitive sport, I’d mention her name. Her name is Zsófia Radó,” he says warmly.
In 2023, Brúnó began full-time university studies in commerce and marketing at Széchenyi István University. While he’s still interested in pursuing a future as a sports commentator or reporter, he ultimately decided not to enrol—despite being accepted—into the media and communications program at Óbuda University. He chose Győr which made more sense—for both living arrangements and sport. “Even at 21, I still don’t know exactly what I want to become, but I do know that having a degree will make it easier to succeed. And I actually enjoy what I’m studying. I find something interesting in almost every subject - except IT, which I still struggle with. Fortunately, the university also supports my sporting career: I am allowed to complete my coursework with a flexible academic schedule tailored to my training and competition demands.
So what does a typical day look like for Brúnó? On weekdays, he trains twice a day - once in the morning and again in the early afternoon—while also attending university in between and afterwards. These weekdays are filled with interval training sessions, while on Saturday mornings, he completes a continuous paddle of 25 to 30 kilometres. In the weeks leading up to a race, his training volume is reduced slightly to allow for proper recovery before tackling the 30-kilometer competition distance.
Brúnó Kolozsvári, athlete of Graboplast Győri VSE, claimed his third straight national title this May at the Hungarian Marathon Canoe-Kayak Championships. He was previously honoured as “Discovery of the Year” at the Győr Sports Stars Gala after winning the junior marathon world championship. He has earned gold in the pairs and silver in the singles at junior World and European championships, and has already secured a European Championship bronze medal at the adult level. Remarkably, at just 19 years old, he was also named Male Marathon Kayaker of the Year in Hungary.
During the summer months, most of his training takes place on the water, though running and strength training are also part of his routine. In winter, swimming is added to the mix alongside gym workouts and running.
“This is something you can do until you’re around 40, although it’s hard for me to imagine doing it for that long. “What I’ll do afterwards? Honestly, I have no idea. Coaching doesn’t appeal to me—I’m just not patient enough for that. I still sometimes wonder what would’ve happened if I’d stuck with football. Even players in Hungary’s second or third division earn two to three times more than we do. But then again, I can’t imagine pushing myself to the absolute limit - feeling like I could collapse - during a football training or match the way I do in kayaking. During a 30-kilometer race, I burn roughly 3,000 calories.”
He has never regretted becoming a professional athlete. “I would
have eventually grown tired of partying anyway, but not of sport,
which has given me many friends and taught me self-discipline. At
the same time, I’m well aware that a single injury could abruptly
end my athletic career. That is one of the reasons I’ve continued
my studies. Interestingly, many might not realise that my discipline requires not only strength, but also strategy. Positioning
decides everything during the race. It’s all about who can rest the
most while competing. On the water, it works much like drafting in
cycling—you need to stay sharp and make smart tactical decisions.
This will be particularly true at the upcoming World Championships
in Győr. Unlike previous races that were held only on the Mosoni-Danube, or so-called “channel,” this course will also include sections
on the Rába River, circling Radó Island. It promises to be both bold
and exciting, since the tight course will require precise positioning. It
will definitely be a sensational sight for the spectators - my parents
and friends will surely have plenty to say about it afterwards. I am
eagerly looking forward to the race. Most of my thoughts are already focused on the September competition. In the U23 category, I
believe a podium finish is within reach - but I want to win!”
TEXT: FERENC BAUDENTISZTL
TRANSLATION: ADEL KIVIHARJU-TURI
PHOTO: JÁNOS KÖNCZÖL
X-Meditor Kft.
