OTT VAN A CSÚCSON

KAJAKRA

Amikor Kolozsvári Gábor személyében az édesapa maraton világbajnok kenus, az édesanya pedig Csay Renáta húszszoros maraton világbajnok kajakos, a szakág történetének legeredményesebb versenyzője, akkor magától értetődőnek tartanánk, ha a gyermekeik ugyancsak a vizet szelve érvényesülnének a sport világában. Végeredményben nem is tévednénk, de hogy ez mennyire nem volt természetes, az is kiderül az alábbi interjúból, amelyet egyetemünk hallgatójával, a szeptemberi győri maratoni kajak-kenu világbajnokság győzelemre is esélyes indulójával, Kolozsvári Brúnóval folytattunk.

Hirdetés

[ENG below]

Brúnó Budapesten született, ám mivel a szülőknek viszonylag sokat kellett edzésre utazniuk, jobbnak látták, ha az édesanya győri kötődését kihasználva a család a folyók városába költözik. – Így aztán Győrött nőttem fel. Arra pontosan és szívesen emlékszem, hogy sokáig a vízitelepen laktunk. Gyerekkoromat a Mosoni-Duna partja mellett a Péterfy Sándor Evangélikus Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda határozta meg, ahol 15 esztendőt húztam le, mivel ovis koromtól oda jártam. A tanulmányi eredményeim alapján az ötödik osztálytól kisgimnazista lettem, így végül is egyenes út vezetett az érettségiig. Az általános iskolai négy évemből a két osztályfőnökömet emelném ki. Mózes Tünde és Indra Judit számomra azért különösen kedves, mert nekik köszönhetően tanultam meg viselkedni, így a magatartásommal később már nem is volt probléma. Addig azonban sokszor tettem rossz fát a tűzre, szinte állandóan verekedtem. A szüleim stresszlevezetésként gondoltak esetemben a sportra, egy szóval sem ösztönöztek sem a kajak-kenura, sem pedig a versenysportra. Először fociztam, majd dzsúdóztam, végül pedig úsztam. A focit a mai napig sajnálom, hogy abbahagytam, igaz szórakozásképpen ma is játszom a megyei harmadosztályban. Az úszás maradt legtovább, de a vízitelepi nyári napközis táboroknak köszönhetően a kajakozás is idővel egyre jobban tetszett. Azok után meg különösen, hogy a versenyeken is sorra jöttek az eredmények. Bennem egyébként sohasem volt egyfajta tiltakozás a szüleim sportja ellen, mint a húgomnak, aki mivel körülötte mindenki ezt csinálta, ő már semmiképpen sem akarta. Megjegyezném, hogy a nálam 4 évvel fiatalabb, 17 esztendős Lili a Bercsényi-iskola diákjaként most azért küzd – remélhetőleg sikerrel –, hogy ifjúsági korosztályban kiharcolja a részvételt az őszi győri maratoni kajak-kenu világbajnokságra. Egy szó, mint száz, végül mindketten a vízen és a kajakban kötöttünk ki.

Persze a versenysportot nem egyszerű összeegyeztetni a tanulással, még abban az esetben sem, ha az oktatási intézmény részéről is megvan a pozitív hozzáállás. – A gimnáziumi nyolc évemet osztályfőnökként Oberling Zsanett kísérte végig, aki a tanulásban és a sportban is mindvégig támogatott. Megértő volt akkor is, ha edzőtáborba, vagy versenyre kellett mennem. Az iskola szigorúsága alól persze nem is akartam kibújni, rám ugyanazok a szabályok vonatkoztak. Jó volt úgy, hogy sem előnyöm, sem hátrányom nem származott abból, hogy sportoltam. Igaz, annyiban talán mégis, hogy az esetek jó részében sikerült meggyőznöm a testnevelő tanárunkat arról, hogy az óráján hadd focizhassunk. Cserébe állandóan azt kérte, hogy ha majd a versenysportban nagy eredményeket érek el, mindig említsem meg a nevét. Radó Zsófiának hívják – mondta Brúnó kedvesen mosolyogva.


A Széchenyi István Egyetem kereskedelem és marketing szakán, nappali képzésben 2023- ban kezdte meg tanulmányait. Kacérkodik ugyan továbbra is a sportkommentátori és riporteri szerepkörrel, az Óbudai Egyetem média és kommunikációs képzését azonban felvétele ellenére nem kezdte el. Inkább Győrt választotta – a lakhatás és a sport miatt ezt találta célszerűnek. – Azt 21 évesen sem tudom, hogy mi szeretnék lenni, de azt igen, hogy diplomával könnyebben lehet majd érvényesülni. Tetszik az is, amit tanulok. Majdnem minden tantárgyban megtalálom az érdekességet, egyedül az informatikával állok hadilábon. Egyébként az egyetemen is megkapom a támogatást, kedvezményes tanulmányi rendben teljesíthetem a követelményeket.

S hogy miként néz ki Brúnó egy átlagos napja? Hétköznaponként két edzés vár rá: egy reggel, egy pedig kora délután. Közben és utána pedig egyetem. Ezeken a napokon résztávos edzéseken vesz részt, szombat délelőtt azonban egyben leevez 25–30 kilométert. A verseny előtti hetekben kicsit visszavesznek az edzés mennyiségéből, hogy kicsit rá tudjon pihenni a megmérettetés 30 kilométeres versenytávjára.

Kolozsvári Brúnó, a Graboplast Győri VSE versenyzője idén májusban sorozatban harmadszor lett magyar bajnok a maratoni kajak-kenu országos bajnokságon. A győri Sportcsillagok Gáláján kitüntették már az év felfedezettjeként, miután ifjúsági maraton világbajnok lett. Korosztályos világ- és Európa-bajnokságon párosban arany-, egyesben pedig ezüstérmet szerzett, de a felnőttek között is bezsebelt már Európa-bajnoki bronzérmet. Mindössze 19 évesen az év férfi kajakos maratonistájának is megválasztották.

A nyári edzések jórészt természetesen a vízen zajlanak, de persze a futás és a kondizás sem maradhat ki a sorból. Télen az utóbbi két tétel kiegészül az úszással. – Ezt nagyjából 40 éves koráig is csinálhatja az ember, bár ezt magamról nehezen tudom elképzelni. Hogy utána mihez kezdek majd, tényleg nem tudom. Az edzősködés nem vonz, ahhoz nem vagyok elég türelmes. Most megint eszembe jutott, hogy mi lett volna, ha maradok a labdarúgás mellett. Még a másod- és harmadosztályban is egy focista kétszer-háromszor többet keres, mint mi. Ráadásul, nehezen tudom elképzelni, hogy egy fociedzésen vagy egy meccsen úgy „meg tudnék halni”, mint kajakozásban a tréningen vagy a versenyen. Egy 30 kilométeres viadalon nagyjából 3 ezer kalóriát égetek el.


Azt sosem bánta meg, hogy élsportoló lett. – A bulizást idővel úgyis meguntam volna, a sportot azonban nem, amely rengeteg barátot adott és önfegyelmet. Közben persze azzal sem árt tisztában lenni, hogy bármikor jöhet egy olyan sérülés, amely véget vethet a sportkarriernek. Ezért is tanultam tovább. Egyébként talán kevesen gondolnák, de a mi versenyünkhöz nem csak erő kell, de ész is. A helyezkedésen dől el minden. Az, hogy a verseny közben ki tud többet pihenni. Ez a vízen olyan, mint kerékpározásnál a szélárnyék. Szóval, észnél is kell lenni. Különösen majd most, a győri világbajnokságon. A korábbi versenyekkel szemben ezúttal nem csupán a Mosoni-Dunán, az úgynevezett csatornában evezünk, hanem a Rábán is, megkerülve a Radó-szigetet. Mindez elég vakmerőnek és izgalmasnak látszik, mivel elég kicsi helyen kell majd helyezkedni. A közönség számára biztos, hogy látványos lesz ez a szakasz, de erről majd a szüleim és a barátaim utána biztos mesélnek majd. Az biztos, hogy már most nagyon várom, s hogy a gondolataim is már jórészt a szeptemberi verseny körül járnak, ahol az U23 korosztályban a dobogós hely valamelyike tűnik számomra reálisnak – de én nyerni akarok!


SZÖVEG: BAUDENTISZTL FERENC
FORDÍTÁS: KIVIHARJU-TURI ADÉL
FOTÓ: KÖNCZÖL JÁNOS