Már a tanulmányi versenyeken is kitűntek

AKIKNEK A LEHETETLEN SEM LEHETETLEN

Ez a kettős interjú nem készülhetett volna el, ha a szerző nem kap meghívást az Audi Hungaria Technikai szolgáltatások (PT) területének szakmai napjára. Nem sokkal azután érkeztünk, hogy Michael Breme igazgatósági elnök és Peter Will motorgyártásért felelős igazgatósági tag is ellátogatott a rendezvényre, amely nagy érdeklődés, tartalmas szakmai előadások és érdekes kérdések mentén zajlott le. Hegedüs Marcell, a PT motorgyártás területének szegmensvezetői asszisztense, a szakmai nap szervezőjeként foglalta össze, hogy miért is tartották fontosnak egy ilyen esemény megrendezését. Borsodi Ádám, a forgácsoló műhely támogató mérnöke pedig – hangjában nem kis büszkeséggel – arról beszélt, hogy az utóbbi években technikában és tudásban is milyen fejlődésen ment át az általa képviselt, egyedi alkatrészgyártásra fókuszáló terület, ahol a lehetetlent azonnal megoldják, a csodára azonban egy kicsit várni kell. A két fiatal szakemberre azonban nem kellett várni, pontosan érkeztek a Menedzsment Kampuszhoz, a megbeszélt interjúra. A hely ismerős volt számukra, hiszen mindketten a Széchenyi István Egyetemen diplomáztak.

Hirdetés

[Deutsch unten]

– Mit érdemes tudni a gyermekkorotokról? Hova jártatok iskolába?

– Borsodi Ádám: Csornán születtem 1993-ban, a gyermekkoromat azonban már Győrött töltöttem. Tanulmányaimat a Jókai Mór Általános Iskolában kezdtem, majd a Lukács Sándor Járműipari és Gépészeti Technikumban folytattam, ahol gépi forgácsolóként végeztem. A középiskola egy vágy vezérelte választás volt, mivel az ismeretségi körünkben többször is láttam forgácsolást, amely már látványában is megfogott. Az pedig mindennél jobban tetszett, hogy egy darab vasból ily módon mi mindent lehet készíteni. A szakképzés vége felé gyakorlati helyet kellett választani. Az Audi Hungariához pályáztam, méghozzá sikeresen, így forgácsoló tanulóként ott gyarapíthattam gyakorlati tudásomat. Úgy tűnt, hogy látnak bennem fantáziát, ezért állást ajánlottak, amit boldogan elfogadtam. Munkavállalóként 2012-ben az épülő lakkozó üzembe vettek fel, karbantartónak. Másfél év elteltével átkerültem a jelenlegi helyemre, a központi karbantartás forgácsoló műhelyébe, mint forgácsoló alkatrészgyártó.

– Hegedüs Marcell: Győrött születtem 2000-ben, családunk pedig Győrújbaráton élt. Innen jártam be – húgommal együtt – az Öveges Kálmán Gyakorló Általános Iskolába. Nagymamánk a Szent István úton lakik, így az iskolából rendszerint hozzá sétáltunk át a napközit követően. Később aztán még több időt töltöttem egy Szent István úti épületben, de az már a Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai Technikum volt. Már gyerekként is nagyon szívesen bütyköltem, minden játékautómat szétszereltem, szóval műszaki érdeklődésnek nem voltam híján. Ráadásul nagypapámtól, Hegedüs Tibortól – aki nem mellesleg hajdanán a Jedlik-iskola forgácsoló tanára volt – kaptam egy általa esztergált sakkbábut, amit azóta is nagy becsben tartok. Édesapám szintén a Jedlikben végzett, s végeredményben maradt is a szakmájánál, mivel csavarozástechnikával és egyedi alkatrészgyártással kapcsolatos vállalkozást üzemeltet. Másik nagyapám gépészmérnökként 40 évig dolgozott a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban. Így tehát a családi hagyomány is ráerősített a műszaki beállítottság mentén folytatott tanulmányaimra. S mivel a diploma megszerzése mindig is alapvető cél volt számomra, a Jedlik ehhez remek ugródeszkának bizonyult. Az érettségi megszerzését követően maradtam még egy évet, így gépgyártástechnológiai technikus szakképesítést is szereztem, ám ez még mindig nem volt elég a Jedlikből. Már az egyetemre jártunk, amikor a két legjobb barátommal esti tagozaton a CNC-gépkezelői képzést is elvégeztük.

Borsodi Ádám

– A Széchenyi István Egyetem magától értetődő választás volt?

– Hegedüs Marcell: Semmiképpen sem szerettem volna elmenni Győrből, a már említett két barátommal egyértelműen a Széchenyi-egyetem és a gépészmérnöki szak mellett köteleztük el magunkat. 2019-ben az OSZTV-re (Országos Szakmai Tanulmányi Verseny) is együtt készültünk, kölcsönösen ösztönöztük és bátorítottuk egymást. Büszkeséggel töltött el, hogy a versenyen országos második helyezést értem el, ami ráadásul a felvételi pontszámaimba is beleszámított. A győri egyetemről egyébként nem csupán a korábbi jedlikesektől hallottam jókat, hanem édesanyámtól, Mészáros Nórától is, aki az egyetem pályázati igazgatóságát vezeti.

– Borsodi Ádám: Nálam is egyértelműen a győri egyetem volt a cél, csak jóval hosszabb úton jutottam el idáig. Az édesapám, Borsodi László közlekedésmérnökként, míg Balázs bátyám mérnök-informatikusként végzett a Széchenyin, ahol tavaly – Marcellhez hasonlóan én is – gépgyártástechnológiai szakirányban szereztem gépészmérnöki diplomát. Az előttem szólóhoz abban is csatlakoznék, hogy audis tanulóként én ugyancsak második helyezést értem el országos tanulmányi versenyen. Azzal, hogy a forgácsoló szakma kiváló tanulói közé bekerültem, a vállalat ingolstadti kiküldetéssel jutalmazott. Eredetileg egy (vándor)évet tölthettem volna az anyavállalatnál, ám ebből végeredményben négy lett. Az első fél évben a szereldében dolgoztam két műszakban, majd megkérdeztem: nem mehetnék-e olyan területre, ahol forgácsolással foglalkozhatok. Átkerültem az oktatóközpontba, ahol forgácsolóként alkatrészeket gyártottam. Felfigyeltek arra, ahogy dolgoztam, s felmerült bennük, hogy ezt akár oktathatnám is. Egy szakoktató mellett tevékenykedve és a szükséges német mestervizsga letétele után taníthattam az Audi AG-nél duális képzésben forgácsoló szakmát tanuló diákokat. Idővel a német nyelvvel is megbarátkoztam, ezzel kapcsolatosan is mindenki segítőkész volt. Ha egy szakkifejezést kijavítottak, az, mint a szög, belém állt. Soha nem fogom elfelejteni. Ahogy a kinti négy évet sem, amely után 2019- ben tértem vissza az Audi Hungariához. Ugyanoda, a forgácsoló műhelybe, ahonnan távoztam, ám mégsem ugyanúgy.

Az oktatási tapasztalattal felvértezve tűztem ki magam elé a fejlődést és a továbblépést, amelynek záloga az egyetem volt. Első lépésként levelezőn érettségit szereztem az egykori Krúdy-iskolában (ma már Baksa Kálmán Két Tanítási Nyelvű Gimnázium), amely munka mellett elég „sportos” volt. A felsőoktatási tanulmányok elkezdése érdekében muszáj volt 25 évesen újra napi szinten tanulnom, még olyan tantárgyakat is, amelyek nem tartoztak a kedvenceim közé.

Hegedűs Marcell

– Oktatóként kik tartoztak a kedvenceitek közé?

– Borsodi Ádám: A Lukács-iskolából a forgácsolást oktató szaktanár, aki a számomra eleve érdekes tananyagot hihetetlen elánnal adta elő. Szabó István nevét azért is kiemelem, mert kiváló szakember lévén remekül készített fel a versenyekre. Az egyetemről pedig természetesen Szalai Szabolcsot említem, aki a számos érdekes műszaki tárgyat érthetően oktatja és a vizsgákon korrekten követel.

– Hegedüs Marcell: Csatlakozom Ádámhoz, nálam is Szalai Szabolcs a favorit. Remekül ért az emberekhez, közvetlen a stílusa és remek a kommunikációs képessége. Az órákon kívül is lehetett vele beszélni, a legtöbb tanárhoz képest teljesen másként áll a hallgatókhoz. A Jedlikből én is a felkészítő tanáromat emelném ki. Tihanyi Györgytől szakmailag kérdezhettünk bármit, mindenre tudta a választ.

– Marcell, az esetedben hogyan és mikor jött képbe az Audi Hungaria?

– Hegedüs Marcell: Bevallom, eleinte tudatosan el akartam kerülni, mert nem nagyon tudtam magam elképzelni egy multinál. A szüleim azonban arra bíztattak, hogy próbáljam meg, s lassacskán engem is kíváncsivá tett, hogy milyen lehet az Audin belüli élet, így 2022 februárjában a négykarikás cégnél kezdtem meg a kötelező szakmai gyakorlatomat. A szerszámgyárban dolgoztam, ahol robotszimulációkat végeztünk és 3D modellezéssel foglalkoztunk. Fél év elteltével állást kínáltak, amit örömmel elfogadtam. Így, miközben az egyetemen az utolsó félévemet töltöttem és az államvizsgára készültem, robotszimulációs mérnökként dolgoztam a szerszámgyárban. Határozott idejű szerződésem volt, melyet sajnos nem tudtak meghosszabbítani, így mennem kellett, s viszonylag gyorsan új helyet kellett találnom magamnak a vállalaton belül. Ekkor kerültem a jelenlegi helyemre, a központi karbantartás területére, 2023 őszén. A felvételi elbeszélgetésen látták bennem a potenciált, így projektkoordinátori szerepre vettek fel, majd többszöri felkérésre elfogadtam a szegmensvezető-asszisztens pozíciót. Sokat vacilláltam, mire igent mondtam, mivel tudtam, hogy ez a feladat túlmutat az eddig megszokotton, hiszen kellően szerteágazó és nagy felelősséggel jár. Végül belevágtunk és azóta is sikeresen működik a közös munka.

– Mit adott számotokra a győri egyetem?

– Hegedüs Marcell: Nekem elsősorban szemléletet. Reményeim szerint hamarosan egy újabb diplomát szerzek, ugyanis 2023-ban executive MBA menedzseri tanulmányokba kezdtem, melyek hozzájárulnak ahhoz, hogy az Audinál a jövőben vezetői pályára léphessek. A szakdolgozatomat már leadtam, már csak a védés van hátra. A Cápák között című RTL-műsorban hallottam először a talaj nélküli földművelésről. A hidropónikus növénytermesztés egy olyan módszer, amelyben a növényeket nem talajban, hanem tápanyagokban gazdag vízoldatban termesztik. Nos, én ezt alapul véve vizsgáltam azt, hogy vajon gazdaságos-e a jövő farmja egy vállalkozás formájában – amit ki tudja, talán egyszer meg is valósítok. Az alapképzésem során sem egy megszokott témát választottam a diplomamunkám alapjául. Mivel akkoriban abban láttam vállalkozói fantáziát, a 3D nyomtatás segítségével történő ékszerkészítésről írtam.

– Borsodi Ádám: Az egyedi alkatrészgyártás változatos terület, annak minden műszaki vetületében segítettek az egyetemi tanulmányok. Legyen szó például 3D tervezésekről, anyagvizsgálatokról, hőkezelési eljárásokról. Az egyetemi tudás kellett a technológiai sorrend meghatározásához, hogy az alkatrészek a kívánt igénybevételeknek megfeleljenek. A diplomamunkámban egy olyan kivágószerszámról írtam, amely ötletemként az Audiban meg is valósult.

– Hogy látjátok magatokat 5–10 év múlva?

– Hegedüs Marcell: Szeretnék az Audiban maradva fejlődni és tovább lépni. Jó lenne 5 éven belül külföldi kiküldetésben részt venni, új tapasztalatokat szerezni, egy más kultúrát és szemléletmódot megismerni – a konszernen belül jelenleg Kína felé húz a szívem. Hosszabb távon pedig szeretnék vezető szerepet betölteni a vállalatnál. Sokat gondolkozom doktori képzésen is, amit ugyebár meg kellene előznie egy mesterképzésnek…

– Borsodi Ádám: Korábban voltak olyan ambícióim, hogy érdemes lenne vezetői pálya felé orientálódni, ám most nagyon szeretem azt, amit csinálok. Egy esetleges menedzseri feladatkör kapcsán félnék a műszaki énem háttérbe szorulásától. Marcellhez hasonlóan azt mondhatom, hogy talán még én sem zártam le a kapcsolatot a győri egyetemmel…

SZÖVEG: BAUDENTISZTL FERENC
FORDÍTÁS: CHRISTOPH RIETHER
FOTÓ: NÉMETH NORBERT

FÜR DIE AUCH DAS UNMÖGLICHE MÖGLICH IST

Auszeichnungen bei akademischen Wettbewerben

Dieses Doppelinterview wäre nicht möglich gewesen, wäre der Autor nicht zum Fachtag der Technischen Dienste (PT) von Audi Hungaria eingeladen worden. Wir trafen ein, kurz nachdem auch Vorstandschef Michael Breme und Peter Will, Vorstand Produktion Antriebe, an der Veranstaltung teilgenommen hatten, die von großem Interesse, fachlichen Vorträgen und interessanten Fragen begleitet wurde. Marcell Hegedüs fasste zusammen, warum es wichtig war, eine solche Veranstaltung zu organisieren. Und Ingenieur Adam Borsodi aus der Zerspanungswerkstatt sprach mit reichlich Stolz in der Stimme über die Fortschritte in Technik und Know-how, die in den letzten Jahren in seinem Bereich erzielt wurden. Einem Bereich, der auf die Herstellung spezieller Komponenten fokussiert ist – wo Unmögliches sofort erledigt wird, Wunder jedoch etwas länger dauern. Die jungen Fachkräfte ließen nicht auf sich warten und kamen pünktlich zum vereinbarten Interview auf dem Management Campus. Der Ort war ihnen vertraut, schließlich hatten beide ihren Abschluss an der Széchenyi István Universität gemacht.

– Was gibt es über Ihre Kindkeit zu wissen, wo sind Sie zur Schule gegangen?

– Ádám Borsodi: Ich bin 1993 in Csorna geboren, habe meine Kindheit aber schon in Győr verbracht. Ich besuchte zunächst die Grund- und Hauptschule Jókai Mór und anschließend die LukácsSándor-Fachschule für Fahrzeug- und Maschinenbau, wo ich meinen Abschluss als Maschinenschlosser machte. Die Wahl der Schule war eine Wunschentscheidung, da ich in unserem Bekanntenkreis schon öfters eine Zerspanung gesehen hatte, die mich allein durch den Anblick faszinierte. Was man damit aus einem Stück Eisen machen konnte, war etwas, was mir über alles gefiel. Gegen Ende meiner Lehrzeit musste ich mich für einen Praktikumsplatz entscheiden. Ich bewarb mich erfolgreich bei Audi Hungaria und konnte dort meine praktischen Fähigkeiten als Zerspanungsmechaniker ausbauen. Man sah wohl Potenzial in mir und bot mir eine Stelle an, die ich gerne annahm. 2012 wurde ich als Instandhalter in der Lackiererei eingestellt, die gerade aufgebaut wurde. Nach anderthalb Jahren kam ich zu meinem jetzigen Arbeitsplatz als Zerspanungsteilehersteller in der zentralen In -standhaltung.

– Marcell Hegedüs: Ich wurde im Jahr 2000 in Győr geboren, unsere Familie lebte aber in Győrújbarát, von dort aus ging ich – zusammen mit meiner Schwester – in die Öveges Kálmán-Grundschule. Unsere Großmutter wohnt in der Szent István Straße, nach der Schule gingen wir regelmäßig zu Fuß zu ihrem Haus. Später verbrachte ich mehr Zeit in einem Gebäude in der Szent István Straße, doch war dies schon die Technische Schule für Maschinenbau und Informationstechnologie Jedlik Ányos. Schon als Kind habe ich gerne gebastelt und alle meine Spielzeugautos zerlegt, das heißt, es mangelte mir nicht an technischem Interesse. Außerdem schenkte mir mein Großvater, Tibor Hegedüs – der übrigens seinerzeit Zerspanungslehrer an der Jedlik-Schule war – eine von ihm gedrechselte Schachfigur, die ich seither wie einen Schatz hüte. Auch mein Vater absolvierte die Jedlik-Schule und blieb schließlich bei seinem Fach, da er ein Unternehmen für Verschraubungstechnik und Spezialteilefertigung leitete. Mein anderer Großvater arbeitete 40 Jahre lang als Maschinenbauingenieur in der Ungarischen Waggon- und Maschinenfabrik Rába. So hat also auch die Familientradition die technische Ausrichtung meines Studiums verstärkt. Und da ich immer das grundlegende Ziel hatte, ein Diplom zu machen, erwies sich die Jedlik-Schule als großartiges Sprungbrett dafür. Nach dem Abitur habe ich noch ein Jahr drangehängt und eine Ausbildung zum Maschinenbautechniker gemacht, aber damit noch nicht genug von Jedlik: Wir waren schon an der Uni, als meine beiden besten Freunde und ich abends noch eine Ausbildung zum CNC-Maschinenführer machten.

– War die Széchenyi István Universität eine selbstverständliche Wahl?

– Marcell Hegedüs: Ich wollte auf gar keinen Fall weg von Győr, mit meinen bereits erwähnten Freunden haben wir uns natürlich an der Széchenyi-Universität in Maschinenbau eingeschrieben. Im Jahr 2019 haben wir uns auch gemeinsam auf den OSZTV (Landeswettbewerb für Fachliche Studien) vorbereitet, uns gegenseitig ermutigt und gepushed. Ich war stolz darauf, dass ich bei dem Wettbewerb den zweiten Platz belegte, was mir für die Aufnahmeprüfung angerechnet wurde. Ich hatte nicht nur von den ehemaligen Jedlik-Schülern, sondern auch von meiner Mutter, Nóra Mészáros, die die Ausschreibungsdirektion der Universität leitet, viel Gutes über die Győrer Universität gehört.

– Ádám Borsodi: Auch für mich war die Universität Győr ein klares Ziel, doch war der Weg dorthin viel weiter. Mein Vater, László Borsodi, machte seinen Abschluss als Verkehrsingenieur, mein Bruder Balázs als IT-Ingenieur an der Széchenyi, wo ich letztes Jahr – wie Marcell – meinen Abschluss in Maschinenbau gemacht habe. Ich will mich Marcell anschließen, auch ich habe als Audi-Student den zweiten Platz in einem landesweiten akademischen Wettbewerb belegt. Das Unternehmen belohnte mich mit einer Entsendung nach Ingolstadt, weil ich einer der besten Studenten im Bereich Zerspanung war. Ursprünglich sollte ich ein (Wander-)Jahr in der Zentrale verbringen, aber es wurden schließlich vier. In den ersten sechs Monaten arbeitete ich im Zweischichtbetrieb in der Montageabteilung, dann fragte ich, ob ich nicht in einen Bereich wechseln könnte, wo ich mich mit Zerspanung beschäftigen könnte. Ich wechselte ins Ausbildungszentrum, wo ich als Zerspanungsmechaniker Teile herstellte. Dort wurde man darauf aufmerksam, wie ich arbeitete und man dachte, ich könnte das Fach unterrichten. An der Seite eines Berufsschullehrers und nach bestandener deutscher Meisterprüfung konnte ich bei der Audi AG Azubis in der dualen Ausbildung in Zerspanung unterrichten. Mit der Zeit freundete ich mich auch mit der deutschen Sprache an, dabei waren alle sehr hilfsbereit. Wenn ein Fachbegriff korrigiert wurde, saß er wie ein Nagel in mir. Das werde ich nie vergessen. Genauso wenig wie die vier Jahre, die ich in Deutschland verbracht habe und nach denen ich 2019 zu Audi Hungaria zurückgekehrt bin. An denselben Ort, in die Zerspanungswerkstatt, von der ich wegging, doch heute war es anders: Ausgerüstet mit der Bildungserfahrung wollte ich vorankommen, mich weiterentwickeln und die Universität war der Schlüssel dazu. Als erstes machte ich das Abitur im Fernstudium an der damaligen Krúdy-Schule (heute Zweisprachiges Gymnasium Baksa Kálmán) nach, was neben meiner Arbeit recht „sportlich“ war. Um ein Hochschulstudium beginnen zu können, musste ich mit 25 wieder täglich lernen, auch in Fächern, die nicht gerade zu meinen Favoriten gehörten.

– Wer waren Ihre Favoriten unter den Lehrern und Dozenten?

– Ádám Borsodi: Der Fachlehrer für Zerspanungstechnik in der Lukács-Schule, der den ohnehin interessanten Stoff mit unglaublicher Begeisterung präsentierte. Ich möchte auch István Szabó erwähnen, weil er ein ausgezeichneter Fachmann war und mich sehr gut auf die Wettbewerbe vorbereitet hat. Und an der Universität natürlich Szabolcs Szalai, der die vielen interessanten technischen Fächer klar und verständlich unterrichtet und bei den Prüfungen korrekte Anforderungen stellt.

– Marcell Hegedüs: Ich stimme Ádám zu, auch für mich ist Szabolcs Szalai der Favorit. Er hat eine großartige Art mit Menschen umzugehen, einen direkten Stil und ausgezeichnete Kommunikationsfähigkeiten. Man konnte sich mit ihm auch außerhalb des Unterrichts unterhalten, er hat eine ganz andere Einstellung zu den Studierenden als die meisten Dozenten. Ich würde auch meinen Vorbereitungslehrer aus dem Jedlik hervorheben. Wir konnten György Tihanyi fachlich alles fragen, er wusste auf alles eine Antwort.

– Marcell, wie und wann ist Audi Hungaria bei Ihnen ins Spiel gekommen?

– Marcell Hegedüs: Ich muss zugeben, dass ich zuerst einen Bogen um Audi machen wollte, weil ich mir nicht vorstellen konnte, für einen multinationalen Konzern zu arbeiten. Aber meine Eltern ermutigten mich, es zu probieren und allmählich wurde ich neugierig, wie das Leben bei Audi aussehen könnte, und so begann ich im Februar 2022 mein Pflichtpraktikum beim Unternehmen mit den vier Ringen. Ich habe im Werkzeugbau gearbeitet, wo wir Robotersimulationen und 3D-Modellierungen ausgeführt haben. Nach sechs Monaten wurde mir eine Stelle angeboten, die ich annahm. Während ich also mein letztes Semester an der Universität absolvierte und mich auf meine Diplomprüfungen vorbereitete, arbeitete ich schon als Robotersimulationsingenieur im Werkzeugbau. Ich hatte einen befristeten Vertrag, der leider nicht verlängert werden konnte. Dann musste ich gehen und schnell eine neue Stelle im Unternehmen finden. So bin ich im Herbst 2023 zu meiner jetzigen Position in der zentralen Instandhaltung gekommen. Beim Vorstellungsgespräch sahen sie Potenzial in mir und stellten mich als Projektkoordinator ein. Nachdem ich mehrfach angefragt wurde, nahm ich die Stelle als stellvertretender Segmentleiter an. Ich habe lange gezögert, bevor ich zugesagt habe, denn ich wusste, dass diese Aufgabe mehr bedeutet, als das, was ich je zuvor gemacht hatte, dass sie sehr komplex ist und viel Verantwortung mit sich bringt. Schließlich stieg ich ein und seither arbeiten wir erfolgreich zusammen.

– Was hat Ihnen die Győrer Uni mitgegeben?

– Marcell Hegedüs: Mir in erster Linie die Einstellung. Und hoffentlich bald ein weiterer Abschluss: 2023 habe ich nämlich ein Studium zum Executive MBA in Management begonnen, das dazu beiträgt, dass ich bei Audi die Managerlaufbahn einschlagen kann. Meine Diplomarbeit habe ich bereits eingereicht, ich muss sie nur noch verteidigen. Von der bodenlosen Landwirtschaft habe ich zum ersten Mal in der RTL-Sendung „Unter Haien“ gehört. Hydroponische Landwirtschaft ist eine Methode, bei der Pflanzen nicht in der Erde, sondern in einer nährstoffreichen Wasserlösung wachsen. Ich habe das als Ausgangspunkt genommen, um zu untersuchen, ob dies für die Farm der Zukunft wirtschaftlich ist – und wer weiß, vielleicht setze ich das auch einmal um. Schon im Bachelor-Studium habe ich kein bekanntes Thema als Grundlage für meine Diplomarbeit gewählt. Weil ich damals ein unternehmerisches Potenzial darin sah, schrieb ich über die Herstellung von Schmuck mittels 3D-Druck.

– Ádám Borsodi: Die Herstellung spezieller Komponenten ist ein vielfältiges Gebiet und das Universitätsstudium hat in allen technischen Aspekten dabei geholfen. Von den 3D-Planungen über die Materialprüfungen bis hin zu den Wärmebehandlungsverfahren. Das akademische Wissen war notwendig, um den technologischen Ablauf zu bestimmen, damit die Teile den geforderten Belastungen entsprechen. In meiner Diplomarbeit habe ich über ein Schneidewerkzeug geschrieben, das als meine Idee bei Audi umgesetzt wurde.

– Wo sehen Sie sich in 5–10 Jahren?

– Marcell Hegedüs: Ich möchte bei Audi bleiben, mich weiter entwickeln und vorwärts kommen. Es wäre schön, in 10 Jahren ins Ausland zu gehen, eine weitere Fremdsprache und eine andere Kultur kennenzulernen. Mein Herz innerhalb des Konzerns schlägt derzeit für China. Auf lange Sicht möchte ich eine Manager-Aufgabe bei Audi übernehmen. Ich denke auch viel über einen Doktortitel nach, dem natürlich erst ein Master vorausgehen müsste...

– Ádám Borsodi: Früher hatte ich Ambitionen, eine Laufbahn im Management anzustreben, doch jetzt liebe ich das, was ich aktuell mache. In einer möglichen Führungsposition hätte ich die Befürchtung, dass die technische Seite in den Hintergrund tritt. Wie Marcell kann ich sagen, dass ich den Kontakt zur Universität Győr vielleicht noch nicht beendet habe...

TEXT: FERENC BAUDENTISZTL
ÜBERSETZUNG: CHRISTOPH RIETHER
FOTO: NORBERT NÉMETH