Már a tanulmányi versenyeken is kitűntek

AKIKNEK A LEHETETLEN SEM LEHETETLEN

Ez a kettős interjú nem készülhetett volna el, ha a szerző nem kap meghívást az Audi Hungaria Technikai szolgáltatások (PT) területének szakmai napjára. Nem sokkal azután érkeztünk, hogy Michael Breme igazgatósági elnök és Peter Will motorgyártásért felelős igazgatósági tag is ellátogatott a rendezvényre, amely nagy érdeklődés, tartalmas szakmai előadások és érdekes kérdések mentén zajlott le. Hegedüs Marcell, a PT motorgyártás területének szegmensvezetői asszisztense, a szakmai nap szervezőjeként foglalta össze, hogy miért is tartották fontosnak egy ilyen esemény megrendezését. Borsodi Ádám, a forgácsoló műhely támogató mérnöke pedig – hangjában nem kis büszkeséggel – arról beszélt, hogy az utóbbi években technikában és tudásban is milyen fejlődésen ment át az általa képviselt, egyedi alkatrészgyártásra fókuszáló terület, ahol a lehetetlent azonnal megoldják, a csodára azonban egy kicsit várni kell. A két fiatal szakemberre azonban nem kellett várni, pontosan érkeztek a Menedzsment Kampuszhoz, a megbeszélt interjúra. A hely ismerős volt számukra, hiszen mindketten a Széchenyi István Egyetemen diplomáztak.

Hirdetés

[Deutsch unten]

– Mit érdemes tudni a gyermekkorotokról? Hova jártatok iskolába?

– Borsodi Ádám: Csornán születtem 1993-ban, a gyermekkoromat azonban már Győrött töltöttem. Tanulmányaimat a Jókai Mór Általános Iskolában kezdtem, majd a Lukács Sándor Járműipari és Gépészeti Technikumban folytattam, ahol gépi forgácsolóként végeztem. A középiskola egy vágy vezérelte választás volt, mivel az ismeretségi körünkben többször is láttam forgácsolást, amely már látványában is megfogott. Az pedig mindennél jobban tetszett, hogy egy darab vasból ily módon mi mindent lehet készíteni. A szakképzés vége felé gyakorlati helyet kellett választani. Az Audi Hungariához pályáztam, méghozzá sikeresen, így forgácsoló tanulóként ott gyarapíthattam gyakorlati tudásomat. Úgy tűnt, hogy látnak bennem fantáziát, ezért állást ajánlottak, amit boldogan elfogadtam. Munkavállalóként 2012-ben az épülő lakkozó üzembe vettek fel, karbantartónak. Másfél év elteltével átkerültem a jelenlegi helyemre, a központi karbantartás forgácsoló műhelyébe, mint forgácsoló alkatrészgyártó. 

– Hegedüs Marcell: Győrött születtem 2000-ben, családunk pedig Győrújbaráton élt. Innen jártam be – húgommal együtt – az Öveges Kálmán Gyakorló Általános Iskolába. Nagymamánk a Szent István úton lakik, így az iskolából rendszerint hozzá sétáltunk át a napközit követően. Később aztán még több időt töltöttem egy Szent István úti épületben, de az már a Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai Technikum volt. Már gyerekként is nagyon szívesen bütyköltem, minden játékautómat szétszereltem, szóval műszaki érdeklődésnek nem voltam híján. Ráadásul nagypapámtól, Hegedüs Tibortól – aki nem mellesleg hajdanán a Jedlik-iskola forgácsoló tanára volt – kaptam egy általa esztergált sakkbábut, amit azóta is nagy becsben tartok. Édesapám szintén a Jedlikben végzett, s végeredményben maradt is a szakmájánál, mivel csavarozástechnikával és egyedi alkatrészgyártással kapcsolatos vállalkozást üzemeltet. Másik nagyapám gépészmérnökként 40 évig dolgozott a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban. Így tehát a családi hagyomány is ráerősített a műszaki beállítottság mentén folytatott tanulmányaimra. S mivel a diploma megszerzése mindig is alapvető cél volt számomra, a Jedlik ehhez remek ugródeszkának bizonyult. Az érettségi megszerzését követően maradtam még egy évet, így gépgyártástechnológiai technikus szakképesítést is szereztem, ám ez még mindig nem volt elég a Jedlikből. Már az egyetemre jártunk, amikor a két legjobb barátommal esti tagozaton a CNC-gépkezelői képzést is elvégeztük.

Borsodi Ádám

– A Széchenyi István Egyetem magától értetődő választás volt?

– Hegedüs Marcell: Semmiképpen sem szerettem volna elmenni Győrből, a már említett két barátommal egyértelműen a Széchenyi-egyetem és a gépészmérnöki szak mellett köteleztük el magunkat. 2019-ben az OSZTV-re (Országos Szakmai Tanulmányi Verseny) is együtt készültünk, kölcsönösen ösztönöztük és bátorítottuk egymást. Büszkeséggel töltött el, hogy a versenyen országos második helyezést értem el, ami ráadásul a felvételi pontszámaimba is beleszámított. A győri egyetemről egyébként nem csupán a korábbi jedlikesektől hallottam jókat, hanem édesanyámtól, Mészáros Nórától is, aki az egyetem pályázati igazgatóságát vezeti.

– Borsodi Ádám: Nálam is egyértelműen a győri egyetem volt a cél, csak jóval hosszabb úton jutottam el idáig. Az édesapám, Borsodi László közlekedésmérnökként, míg Balázs bátyám mérnök-informatikusként végzett a Széchenyin, ahol tavaly – Marcellhez hasonlóan én is – gépgyártástechnológiai szakirányban szereztem gépészmérnöki diplomát. Az előttem szólóhoz abban is csatlakoznék, hogy audis tanulóként én ugyancsak második helyezést értem el országos tanulmányi versenyen. Azzal, hogy a forgácsoló szakma kiváló tanulói közé bekerültem, a vállalat ingolstadti kiküldetéssel jutalmazott. Eredetileg egy (vándor)évet tölthettem volna az anyavállalatnál, ám ebből végeredményben négy lett. Az első fél évben a szereldében dolgoztam két műszakban, majd megkérdeztem: nem mehetnék-e olyan területre, ahol forgácsolással foglalkozhatok. Átkerültem az oktatóközpontba, ahol forgácsolóként alkatrészeket gyártottam. Felfigyeltek arra, ahogy dolgoztam, s felmerült bennük, hogy ezt akár oktathatnám is. Egy szakoktató mellett tevékenykedve és a szükséges német mestervizsga letétele után taníthattam az Audi AG-nél duális képzésben forgácsoló szakmát tanuló diákokat. Idővel a német nyelvvel is megbarátkoztam, ezzel kapcsolatosan is mindenki segítőkész volt. Ha egy szakkifejezést kijavítottak, az, mint a szög, belém állt. Soha nem fogom elfelejteni. Ahogy a kinti négy évet sem, amely után 2019- ben tértem vissza az Audi Hungariához. Ugyanoda, a forgácsoló műhelybe, ahonnan távoztam, ám mégsem ugyanúgy. 

Az oktatási tapasztalattal felvértezve tűztem ki magam elé a fejlődést és a továbblépést, amelynek záloga az egyetem volt. Első lépésként levelezőn érettségit szereztem az egykori Krúdy-iskolában (ma már Baksa Kálmán Két Tanítási Nyelvű Gimnázium), amely munka mellett elég „sportos” volt. A felsőoktatási tanulmányok elkezdése érdekében muszáj volt 25 évesen újra napi szinten tanulnom, még olyan tantárgyakat is, amelyek nem tartoztak a kedvenceim közé.

Hegedűs Marcell

– Oktatóként kik tartoztak a kedvenceitek közé?

– Borsodi Ádám: A Lukács-iskolából a forgácsolást oktató szaktanár, aki a számomra eleve érdekes tananyagot hihetetlen elánnal adta elő. Szabó István nevét azért is kiemelem, mert kiváló szakember lévén remekül készített fel a versenyekre. Az egyetemről pedig természetesen Szalai Szabolcsot említem, aki a számos érdekes műszaki tárgyat érthetően oktatja és a vizsgákon korrekten követel.

– Hegedüs Marcell: Csatlakozom Ádámhoz, nálam is Szalai Szabolcs a favorit. Remekül ért az emberekhez, közvetlen a stílusa és remek a kommunikációs képessége. Az órákon kívül is lehetett vele beszélni, a legtöbb tanárhoz képest teljesen másként áll a hallgatókhoz. A Jedlikből én is a felkészítő tanáromat emelném ki. Tihanyi Györgytől szakmailag kérdezhettünk bármit, mindenre tudta a választ.

– Marcell, az esetedben hogyan és mikor jött képbe az Audi Hungaria?

– Hegedüs Marcell: Bevallom, eleinte tudatosan el akartam kerülni, mert nem nagyon tudtam magam elképzelni egy multinál. A szüleim azonban arra bíztattak, hogy próbáljam meg, s lassacskán engem is kíváncsivá tett, hogy milyen lehet az Audin belüli élet, így 2022 februárjában a négykarikás cégnél kezdtem meg a kötelező szakmai gyakorlatomat. A szerszámgyárban dolgoztam, ahol robotszimulációkat végeztünk és 3D modellezéssel foglalkoztunk. Fél év elteltével állást kínáltak, amit örömmel elfogadtam. Így, miközben az egyetemen az utolsó félévemet töltöttem és az államvizsgára készültem, robotszimulációs mérnökként dolgoztam a szerszámgyárban. Határozott idejű szerződésem volt, melyet sajnos nem tudtak meghosszabbítani, így mennem kellett, s viszonylag gyorsan új helyet kellett találnom magamnak a vállalaton belül. Ekkor kerültem a jelenlegi helyemre, a központi karbantartás területére, 2023 őszén. A felvételi elbeszélgetésen látták bennem a potenciált, így projektkoordinátori szerepre vettek fel, majd többszöri felkérésre elfogadtam a szegmensvezető-asszisztens pozíciót. Sokat vacilláltam, mire igent mondtam, mivel tudtam, hogy ez a feladat túlmutat az eddig megszokotton, hiszen kellően szerteágazó és nagy felelősséggel jár. Végül belevágtunk és azóta is sikeresen működik a közös munka.


– Mit adott számotokra a győri egyetem?

– Hegedüs Marcell: Nekem elsősorban szemléletet. Reményeim szerint hamarosan egy újabb diplomát szerzek, ugyanis 2023-ban executive MBA menedzseri tanulmányokba kezdtem, melyek hozzájárulnak ahhoz, hogy az Audinál a jövőben vezetői pályára léphessek. A szakdolgozatomat már leadtam, már csak a védés van hátra. A Cápák között című RTL-műsorban hallottam először a talaj nélküli földművelésről. A hidropónikus növénytermesztés egy olyan módszer, amelyben a növényeket nem talajban, hanem tápanyagokban gazdag vízoldatban termesztik. Nos, én ezt alapul véve vizsgáltam azt, hogy vajon gazdaságos-e a jövő farmja egy vállalkozás formájában – amit ki tudja, talán egyszer meg is valósítok. Az alapképzésem során sem egy megszokott témát választottam a diplomamunkám alapjául. Mivel akkoriban abban láttam vállalkozói fantáziát, a 3D nyomtatás segítségével történő ékszerkészítésről írtam.

– Borsodi Ádám: Az egyedi alkatrészgyártás változatos terület, annak minden műszaki vetületében segítettek az egyetemi tanulmányok. Legyen szó például 3D tervezésekről, anyagvizsgálatokról, hőkezelési eljárásokról. Az egyetemi tudás kellett a technológiai sorrend meghatározásához, hogy az alkatrészek a kívánt igénybevételeknek megfeleljenek. A diplomamunkámban egy olyan kivágószerszámról írtam, amely ötletemként az Audiban meg is valósult.

– Hogy látjátok magatokat 5–10 év múlva?

– Hegedüs Marcell: Szeretnék az Audiban maradva fejlődni és tovább lépni. Jó lenne 5 éven belül külföldi kiküldetésben részt venni, új tapasztalatokat szerezni, egy más kultúrát és szemléletmódot megismerni – a konszernen belül jelenleg Kína felé húz a szívem. Hosszabb távon pedig szeretnék vezető szerepet betölteni a vállalatnál. Sokat gondolkozom doktori képzésen is, amit ugyebár meg kellene előznie egy mesterképzésnek…

– Borsodi Ádám: Korábban voltak olyan ambícióim, hogy érdemes lenne vezetői pálya felé orientálódni, ám most nagyon szeretem azt, amit csinálok. Egy esetleges menedzseri feladatkör kapcsán félnék a műszaki énem háttérbe szorulásától. Marcellhez hasonlóan azt mondhatom, hogy talán még én sem zártam le a kapcsolatot a győri egyetemmel… 


SZÖVEG: BAUDENTISZTL FERENC
FORDÍTÁS: CHRISTOPH RIETHER
FOTÓ: NÉMETH NORBERT