Az Akadémiai Nap ünnepi pillanatai ezúttal is a tudásért és az egyetemi közösségért végzett munka előtt tisztelegtek, míg egykori hallgatónk érseki kinevezése arra emlékeztet, milyen sokféle hivatás felé vezethet út az itt megszerzett első diplomától. Az egyetemi évek szakmai és emberi útravalója akkor is velünk marad, ha később egészen más területen találjuk meg a helyünket.
A projektalapú oktatásról és tehetséggondozásról szóló szakmai cikksorozatunk immáron negyedik része húsz év hallgatói járműfejlesztésének történetén keresztül mutatja meg, hogyan formálja a közös feladat a leendő mérnököket. A tervezés, az építés és a versenyzés során a műszaki felkészültség mellett az együttműködés és a felelősségvállalás képessége is fejlődik.
Ez a felelősség kapcsolja össze portréinkat és beszélgetéseinket is. Díjazott joghallgatónk az emberi méltóság és az életvégi döntések kérdéseit kutatja. Az oktatói munkát városvezetéssel összekötő interjúalanyunk az egyetem szellemi erejét a helyi közösség javára kamatoztatná. Mérnök öregdiákunk pályája azt példázza, hogy saját utunkat követve, a nehézségeken felülkerekedve akár a tengerentúlig is eljuthatunk. Egy jubiláló vállalatnál dolgozó alumnink története pedig az emberséges munkahely megtartó erejét mutatja meg.
Remélem, hogy élettörténeteink egy csendes őszi órán ismerős hangként szólítják meg Önöket – és az olvasás öröme mellé továbbvihető gondolatokat is adnak.