Győrnek ki kell használnia az oktatói és hallgatói szürkeállományt!

ALPOLGÁRMESTER AZ EGYETEMEN

A Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Karán a Szociális Tanulmányok és Szociológia Tanszék egyetemi docense, aki idén ősszel a huszonharmadik tanévét kezdte a katedrán. Történész, történelemtanár és szociológus, a társadalmi viszonyok és folyamatok (szak)értője és őszinte feltárója. Pintér Bence győri polgármester kabinetvezetőjeként választották meg ez év júniusában alpolgármesterré. Életútjának bemutatásán túl arra is választ kapunk, hogy az egyetem polgáraként mit tesz a városért, s hogy miért érzi fontosnak vezető önkormányzati minőségében a felsőoktatási intézmény szürkeállományát minél szélesebb körben hasznosítani. Dr. Tóth Péterrel beszélgettünk.

Hirdetés

Győrött született, tanulmányait a Radnóti Miklós Általános Iskolában kezdte, majd a Kazinczy Ferenc Gimnáziumban folytatta. – Miután a városi tévében láttam egy bemutatkozó anyagot, amelyben fiatal lányok ültek fülhallgatóval egy szuper nyelvi laborban, döntöttem a jövőmről. Hiába jártak a szüleim a Révai Miklós Gimnáziumba, a látottak alapján a rivális szomszédos középiskolát választottam. Ezt a mai napig nem bántam meg, amit az is jelez, hogy tagja vagyok a Kazinczy Baráti Körnek. A teljesség kedvéért hozzátenném, hogy a feleségem és a lányom is révais múlttal rendelkezik. A családban nem csak emiatt lettem kakukktojás. Édesanyám vegyész, édesapám matematika-kémia-testnevelés szakos tanár, az öcsém pedig rendszerprogramozó matematikus, magam azonban a humán tudományok iránt érdeklődtem. Ezért az Eötvös Loránd Tudományegyetemre felvételiztem, ahol 1996-ban kezdtem a Bölcsésztudományi Karon a történész, történelemtanári képzést, majd két évvel később az ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézetében a szociológusit. A „szinteltolásnak” köszönhetően 2003-ban szereztem a diplomáimat.

Bár imádott a folyók városában, a továbbtanulás miatt szemrebbenés nélkül döntött Budapest mellett. Erősen hatottak rá ugyanis az egyik gimnáziumi történelemtanárának szavai. Rábelné Kutasi Zsuzsanna hívta fel a tanítványai figyelmét arra, hogy lehetőség szerint egyikük se maradjon Győrben. Úgy vélte: mindenkinek hasznára válhat, ha kipróbálja magát a fővárosban. – Nekem tetszett Budapest, ahová a Rubicon folyóirat szervezésében már felvételi előkészítőre is jártam, számos leendő évfolyamtársamat előre megismerve. Bő fél évtizeddel a rendszerváltás után a szabadság érzése uralkodott mindenhol. Csodálatos időszaka volt ez a negyed évszázada bemutatott Moszkva tér című film nemzedékének.

Nem csupán a demokrácia és a felszabadultság hatott rá a kilencvenes években, hanem jó néhány oktatója is. A már említett győri tanárnő mellett az ugyancsak történelmet oktató Kovalcsik Attilát és Pintér Ildikót a kazinczys időszakból, míg a radnótis évekből a magyar-történelem szakos osztályfőnökét, Vass Györgyöt emelte ki. Az ELTE a politikai paletta sokszínűségét bizonyítandó szervezte oktatói csapatát és az előadásokat, így aztán a hallgatók személyesen találkozhattak a különböző pártok népszerű, vagy akkor még kevésbé ismert politikusaival. – Szabad György, Hiller István, Csepeli György, Lányi András, Krausz Tamás, valamint a politikai marketing témában előadó Gyurcsány Ferenc neve jut egyből eszembe, sőt az évfolyamtársaim között is voltak, akik később feltűntek a nagypolitika színpadán. Nekem akkor a politikai szerepvállalás eszembe sem jutott, bár a közélet már az idő tájt is nagyon foglalkoztatott.

Az egyetem befejezését követően Péter hazaköltözött Győrbe a leendő feleségével, aki ugyancsak ELTE-diplomákkal (magyar-pedagógia szak és szociológia) tért vissza a kisalföldi megyeszékhelyre. Mindketten egyetértettek abban, hogy a családalapításra Győr a legideálisabb város. Két gyermekük született, akik már egyetemisták. A jelenből azonban térjünk vissza 2003 őszére, amikor tanszéki munkatársként kezdte meg a munkát az akkori Nyugat-Magyarországi Egyetemhez tartozó Apáczai-kar Szociálpedagógiai Tanszékén, miközben félállásban dolgozott a komáromi Monostori Erődben. Időközben megalapította a Keret Kulturális és Szabadidős Egyesületet, ennek köszönhetően ismerte meg dr. Rechnitzer Jánost. – Az Apáczai-karon azt szerették volna, hogy Debrecenbe menjek doktori iskolába, de első gyermekünk születése miatt erre nem vállalkoztam. Viszont kinyílt előttem a „Rechnitzer-művek” kapuja, 2006 tavaszán lettem az MTA Regionális Kutatások Központja Nyugat-magyarországi Tudományos Intézetének a tudományos segédmunkatársa, majd egy évre rá PhD-hallgatóként már oktattam a Széchenyi-egyetem Kautz Gyula Közgazdaságtudományi Karán a Regionális-tudományi és Közpolitikai Tanszékén. 2008 augusztusától ugyanott egyetemi tanársegédként dolgoztam öt éven keresztül, közben 2012-ben megvédtem a doktorimat, amelyet az információs társadalom területi vetületeiről írtam. Nagyon szerettem a Kautz-karon, ahol dr. Rechnitzer János tanszékvezetőként támogatott. Fontos kutatásokba vont be, amelyek közül a legemlékezetesebb és legkomplexebb a Győri Ipari Körzetre vonatkozó volt. Kutattam, oktattam. Időközben jöttek az új szakok, a nyugdíjba vonuló nagy öregektől – mint dr. Bőhm Antal, dr. Bakó Ferenc, dr. Boros István, Szabó Sándorné – pedig fokozatosan „csorogtak át” az órák a fiatalokhoz. Ekkor már javában zajlott a mélyebb vizsgálódást lehetővé tevő szociológia győri oktatásának a megvalósítása, ami azért nem ment egyszerűen. A szak akkreditációját már én készítettem, a képzés pedig az Apáczai-karon indulhatott útnak 2016 szeptemberében, ahol azóta egyetemi docensként tevékenykedem. Érdekesség, hogy az egyetemünk számára központi fontosságú projektalapú oktatással mi már a szociológia szak szervezésekor kiemelten számoltunk. Az eleinte folyamatosan növekvő létszámú szakunkon éves szinten egy ideje már állandósulni látszó 20–25 hallgató kezdi meg tanulmányait magyar és ugyanennyien angol nyelvű képzésben. A tanítás mellett kutatással is foglalkozunk, méghozzá oly módon, hogy a kutatásokat bevonjuk az oktatásba, a hallgatókat pedig a kutatásba. 

Tóth Péter életébe azonban közbeszólt a politika. Az életét komolyan veszélyeztető Covid idején nem igazán találta a helyét, ám miután az online térben többen is elkezdtek együtt gondolkodni a közügyekről, s mivel úgy látták, hogy Győr ügyei nem mennek jó irányba, alapítója és elnökségi tagja lett a Tiszta Szívvel a Városért Egyesületnek. – Minden erőmmel segítettem Pintér Bence megválasztását, és úgy terveztem, hogy azt követően távol maradok a politikától. Nem így alakult. Volt rektorunk, Szekeres Tamás örökérvényű mondata sokszor eszembe jut: „az egyetem polgárainak minden nap tenni kell valamit a városért”. Azt gondolom, hogy most városvezetőként tehetek az egyetemért is. Úgy vélem, oktatói és hallgatói szinten is hatalmas Győrött az egyetemi szürkeállomány, amelyet a városnak még jobban ki kell használnia.


Szöveg: Baudentisztl Ferenc
Fotó: Könczöl János