OROSZLÁNRÉSZ AZ AUDIBAN
Egy évvel ezelőtt tért vissza a két esztendőt felölelő mexikói kiküldetéséből Oroszlán Gyula, az Audi Hungaria munkatársa, aki egyetemünkön előbb mechatronikai mérnöki diplomát szerzett, majd elvégezte az elektromos járműhajtások szakmérnöki képzést. 2012-ben, még hallgatóként vált gyakornokká a négykarikásoknál, ahol ugyanabban az évben állást kínáltak számára. Ebben a folyamatban – amely az egyetemtől a vállalatig vezetett – valójában nincs semmi rendkívüli, ám korábban hozott olyan döntéseket, amikor nem az árral úszott. Így került például Győrbe, mely városhoz a család már több szálon kapcsolódott.
Oroszlán Gyula gyermekkora Tápióbicskéhez köthető, tanulmányainak kezdete pedig a helyi Földváry Károly Általános Iskolához. Ezt követően azonban nem Nagykátára vagy Ceglédre vezetett az útja, hanem Jászberénybe. – Az egyik osztálytársammal ketten döntöttünk úgy az osztályból, hogy a Liska József Erősáramú Szakközépiskolában tanulunk tovább. Ugyan 2001-ben a mechatronika még szinte teljesen ismeretlennek számított, nekem már akkor álmom volt egy olyan munkakör, amely a gépészetet, a programozást és a villamosságot egyaránt felöleli. Utóbbi miatt választottam a Lehel kürtjéről is elhíresült város szakközépiskoláját, ahol aztán a négyéves képzést követően automatizálás technikus szakirányban tanultam tovább. Bár gyerekként a villamossági próbapanelek alapvetően lekötöttek, pluszban azért szerettem otthon minden elemes és árammal működő szerkezetet szétszedni, aminek a bátyám annyira nem örült, mert összeraknia már neki kellett, esetleg az édesapámnak. Ez az előélet sem volt azonban elegendő ahhoz, hogy 18 évesen határozott döntést hozzak az egyetemi továbbtanulás témáját illetően, ezért aztán hogy időt adjak magamnak, bevállaltam a technikumot. Közben egyre biztosabbnak éreztem magamban a mechatronikai irányultság térnyerését. Amely szakma egyébként még az idő tájt is újdonságnak számított, amit az is bizonyít, hogy 2007-ben a mienk volt a Széchenyi István Egyetemen a második évfolyam, amely mechatronikai képzésben részesült.
S hogy miért is tanult tovább? Szerette volna tudását mérnöki szintre emelni. És miért Győr? Egyrészt azért, mert az osztálytársak zöme Budapestet választotta, s ő ezúttal sem akart az árral úszni. Ráadásul a család rendelkezett győri kötődéssel, ám a város – és az egyetem – már számára sem volt ismeretlen. – Édesapám a sorkatonai szolgálatát töltötte Győrben, édesanyám persze gyakran jött hozzá látogatóba. Zsolt bátyám pedig gépészmérnökként végzett a Széchenyi-egyetemen, s mikor a szüleim meglátogatták, velük tartottam. Tetszett, amit láttam és megtapasztaltam, az meg különösen vonzott, hogy Győr egy élhető és fejlődő ipari város, amely számtalan lehetőséget tartogat, közte nem utolsó sorban egyfajta nyitást a nyugat felé. Nem véletlen, hogy a családban is komolyan felmerült a lehetősége annak, hogy ide költözünk. Végeredményben azonban csak én váltam győri lakossá. A szüleim nem váltottak, a bátyám azonban meg sem állt Wolfsburgig, ahol kétgyermekes családapaként a Volkswagen munkatársa.
Az ifjabb testvér életútjában eddig az egyetemig jutottunk és ahhoz a kezdeti időszakhoz, amikor a középiskolai tanulmányainak köszönhetően az elektrotechnikai tantárgyak keltette akadályokat simán vette. – Ám matematikából, fizikából és mechanikából „estem, keltem”, ezekkel nagyon megküzdöttem. A buktatók ellenére azonban soha nem jutott eszembe, hogy feladjam. Tudtam, hogy végig akarom és hogy végig tudom csinálni. Ehhez persze nagyon kellett, hogy Torda Béla és Puklus Zoltán vizsgáin – ahol bizony sokan elvéreztek – jól teljesítsek. Amiben kulcsszerepet játszott a technikum, ahol kiváló tanároktól sajátíthattam el a szinte egyetemi szintű tudást. Külön is kiemelném Kirják István nevét, aki a PLC-programozás és a pneumatika oktatásával a szakmaiságot, osztályfőnökként pedig az emberiességet alapozta meg. Fontosnak tartotta a versenyeken való részvételt, amelyre külön is felkészítette a tanulóit. A PLC Programozási Versenyen sikerült a vándorkupát megnyerni, de büszke vagyok arra is, hogy a 2007-es Euroskills verseny gödöllői selejtezőjén PLC-programozásban indulhattam. Nagyon szép emlék a technikumi két év, ahogy összességében az egyetemi időszak is, amelyben a belső kollégiumi lét önmagában hatalmas élmény.
Ám igazságtalan lennék, ha a már említett egyetemi oktatók mellett másokat nem emelnék ki akkor, amikor a meghatározó emlékekről beszélek. Ilyen például az egész szakirány alapját képező irányítástechnika direkten fogalmazó oktatója, Horváth Péter. Bendekovics Zoltán klasszikus oktatási módszere és lazább hozzáállása ugyancsak imponált, ahogy Nagy Attila szakértelme a mechatronikai és irányítástechnika laborban. Ő belső konzulensként segítette megépíteni a „kábeles aktuátornak” elnevezett szerkezetemet, amelynek működési elvéhez hasonlóan kerülik el a daruk által mozgatott tömegek lengését is. A szakdolgozatom így igencsak összetett volt, hiszen programozást, áramkört, valamint mechanikai modellek számítását egyaránt tartalmazta.
Gyula gyakornokként először a Magna Steyr győri mérnöki irodájában ismerkedhetett a munkahelyi valósággal, majd pályázott az Audi Hungaria gyakornoki programjára. Bár az interjú alapján pozitív kép alakult ki róla, az adott pozícióra nem őt választották, mivel úgy vélték, hogy a mechatronikai és automatizálási háttér inkább gyártósor mellett lenne különösen előnyös. Ezért ajánlották Fejes Sándornak, aki az EA888 blokkmegmunkáló sor vezetőjeként alkalmazta is a fiatalembert a megüresedett pozícióra, amelyet aztán pár hónap múltán már főállásban is betölthetett. – Mechanikus karbantartó mérnökként a blokkmegmunkáló gépek napi karbantartása, illetve tervezett, hosszú távra szóló karbantartás tartozott hozzám. Tíz évet húztam le ezen a területen, mindössze két vezető irányítása mellett. A második főnököm Farkas Béla volt, aki szakmai helyetteseként számos alkalommal biztosított lehetőséget arra, hogy vezetői szerepekben bontogassam a szárnyaim. A mai napig örömmel tekintek vissza arra a 4 hónapos időszakra, amikor vihettem is a sort, ami egy nagyon élménydús, valamint a fejlődésemhez nagyban hozzájáruló, kihívásokkal teli lehetőség volt. Büszke vagyok arra is, hogy a világ legnagyobb motorgyárában azon a megmunkálósoron dolgoztam, ahol a világ egyik legtöbb darabszámban gyártott erőforrásához készítettük a forgattyúsházat. Bár a VW konszernen belül számos járműtípusba beépülő motort több telephelyen is gyártják, az Audi Hungaria Typführer (típusvezető) szerepben oroszlánrészt vállal a termék előállításában. Mivel a motorra vonatkozó valamennyi változást itt vezettük be, majd a szerzett tapasztalatokat megosztottuk a többi gyártóhellyel, számos komplex és izgalmas projektben vehettem részt. Kiemelt fontosságú termékként a gyártósor előnyt élvezett az átfogó karbantartási tevékenységek végrehajtásában, az új berendezések telepítésében és az új módszerek bevezetésében.
A vezetővé váláshoz azonban elengedhetetlen a telephelyváltás. Miután Mexikóban folyamatosan kerestek olyan szakembereket, akik támogatni tudják a munkájukat, az akkor szegmensvezető ezt kifejezetten jó lehetőségként ajánlotta Gyula számára. – A radiológus feleségem is imád utazni és kultúrákat megismerni, így aztán rövid hezitálás után úgy döntöttünk, hogy belevágunk a mexikói kalandba, amely 2023 novemberében indult. Egy ekkora váltás már önmagában óriási kihívás, ám ha az ember ezt gyermekvállalással is megfűszerezi, akkor igazi kalanddá válik, a szó legpozitívabb értelmében. Történt ugyanis, hogy 2024. szeptember 20-án Győrben világra jött Alex. A párom hét hónapos terhesen hazarepült, én csak a szülés előtt néhány nappal érkeztem. Mivel Mexikóban az apák 30 napot kapnak arra, hogy az újszülöttel legyenek, ez rám is vonatkozott, így aztán csak október közepén kellett visszamennem. Karácsonyra természetesen újra hazajöttem, hogy aztán januárban már hárman tegyük meg a 22 órás repülőutat. Nagy örömmel tölt el, hogy a családommal végig csináltuk ezt a nem mindennapi kiküldetést, melyben a motorgyári gyártástámogatás volt a feladatom.
Gyula tavaly novemberben ugyanarra a győri területre érkezett vissza, ahonnan két évvel ezelőtt távozott, ám innentől szegmensvezető asszisztensként tevékenykedett. Július 1-jével azonban területet váltott. Az Audi Hungaria Technikai szolgáltatások (PT) projektkoordinátora lett vezetője tanácsára, aki szerint ez a munkakör több klasszikus vezetői kihívást tud adni számára, mint az asszisztensi pozíció. De vajon mit tudott adni számára az egyetem?
– Akad mit felsorolnom. Például olyan kapcsolati hálót, melynek köszönhetően sokakkal azóta is tartom a kapcsolatot. Aztán az egyetemen tanultunk meg tanulni, illetve azzal, hogy félévről félévre meg kellett felelni a kihívásoknak, megtanultuk azt is, hogy fegyelmezetten teljesíteni kell a kötelezettségeket, a feladatokat. Meg persze kihagyhatatlan a szakmaiság, hogy kiváló szakemberek nagyszerű szakembereket nevelnek. Méghozzá remek partnercégekkel kapcsolatban állva, amely kihat a hallgatók gondolkodásmódjára is. Ám ha már a köszönetnél tartunk. Nagyon sokat köszönhetek a feleségemnek, akivel jövő márciusra várjuk Alex kisöccsének érkezését. Ám addig idén vár még ránk egy költözés, ám ezúttal nem a tengerentúlra, de még csak nem is egy másik városba, csupán Nádorvárosból Likócsra.
Szöveg: Baudentisztl Ferenc
Fotó: Audi Hungaria, Könczöl János