ÚGY JÓ, AHOGY VOLT

RÁBÁBÓL A REKARDHOZ

Horváth Tímea Pápán született, oda járt általános iskolába, s a helyi Petőfi Sándor Gimnáziumban érettségizett, majd a Széchenyi István Egyetemen 2008-ban szerzett diplomát gazdasági informatika szakon. Mindig is érdekelte az informatika, annak is elsősorban a szoftveres része, s mivel ez a szak akkoriban indult a győri egyetemen, így ide jelentkezett. – A továbbtanuláshoz jó alapot jelentő gimnázium után azonban így sem volt könnyű az átállás, a napi rutinból való kiszakadás egyrészt kedvező változást, másrészt viszont nagy kihívást is jelentett, meg kellett tanulnunk tanulni. A követelmények sem voltak egyszerűek, nem véletlen, hogy a szakra felvételt nyert 60 hallgatóból öt év után mindössze heten kaptunk diplomát. Különösen szívesen emlékszem vissza az oktatók köréből a szak megalkotójaként is tisztelt Raffai Máriára, akinél a diplomamunkámat is írtam projektmenedzsmentből.

A témát az Audi Hungaria szolgáltatta, ahol egy éves gyakornoki idejét töltötte, méghozzá az IT területen tevékenykedve. – Szolgáltatóváltás miatt abban az időben zajlott a négykarikás cégnél a telefonos migrációs átállás, amelynek folyamatába is alapos betekintést nyerhettem. Hálás is vagyok az akkori audis főnökömnek, Körmöci Gabriellának, aki kezdettől fogva bevont a témákba, feladatokat bízott rám, így aztán tőle és általa gyakornokként is rengeteget tanulhattam.

Szívesen maradt volna ott munkatársként is, de csak a könyvelésen kínáltak számára állást, ez azonban – az informatikai terület hiánya miatt – nem nyerte el a tetszését.

– A diploma megszerzése után egy újsághirdetésben láttam gazdasági informatikus álláslehetőséget. Így kerültem a Rába Futómű Kft.-hez, annak is az informatikai csapatába. Kezdettől fogva végig IT területen dolgoztam, eleinte IT asszisztensként, később Oracle modulgazdaként. Nagyszerű munkatársaim voltak a Rábánál, a tapasztalt kollégáktól pályakezdőként nagyon sokat tanulhattam, mivel a kimagasló szakmai tudásukból rendkívül sokat adtak át. Ez segítette többek között a vállalati kultúra megismerését, a folyamatok és a rendszer elsajátítását, továbbá az emberi kapcsolatok kiépítését. Nagyon sokat köszönhetek Mészáros Lászlónak, aki a belépésem pillanatától kezdve tanított, minden szakmai tudását átadva, s tette mindezt mérhetetlen tisztelettel és alázattal. Nagy hatással volt rám Nagy Tamás akkori informatikai igazgató, aki különböző feladatokkal bízott meg, ezáltal szélesítette a látókörömet és a szakmai tudásom spektrumát. Előadásokat tartott a Széchenyi István Egyetemen is, vele voltam több szakmai konferencián, neki köszönhetően képezhettem magam belsős és külsős oktatásokon egyaránt.

Odakerülésétől egy összetartó csapat részévé vált, ahová nagyon könnyen sikerült beilleszkednie. S bár a későbbiekben több különböző csapatban is dolgozott, az együttműködés és az összhang mindig tökéletesen működött.

– Feladatot kaptam egy integrált vállalatirányítási rendszer upgrade projektjében, részben informatikusként, részben modulgazdaként. Végeztem a rendszerben setup beállításokat, tartottam a kapcsolatot az IT-szolgáltató céggel, valamint az Oracle rendszer külföldi fejlesztőivel, mindehhez Rába-szinten egyedül nekem volt hozzáférésem. A folyamatok működéséről és használatáról folyamatleírásokat készítettem és oktatásokat tartottam a rendszer használói részére. Később az Oracle rendszer készletgazdálkodási modulja teljes egészében átkerült hozzám, amely révén rendszer oldalról a logisztikai szervezet munkáját segítettem és támogattam. Az akkori logisztikai vezetővel szorosan együttműködve bevezettük a gyár életében akkor újdonságnak számító mobil szkennerek használatát – kezdetben a bevételezés és a raktári kitárolás folyamatában, később a gyártás területén is. Ezáltal megvalósult a real-time készletkezelés. Készlet modulgazdaként az összes szervezettel kapcsolatban álltam, a beszerzéstől a gyártáson át az értékesítésig. Napi szintű kapcsolatom volt a könyveléssel és a kontrollinggal, amely egy nagymértékű folyamat- és rendszerismeretet követelt meg, illetve adott.   

2019-ben került át az akkor már részben a Rába Nyrt. tulajdonában lévő Rekard Hajtómű és Gépgyártó Kft.-hez, amely akkor generációváltás előtt állt. Három rábás kollégájával együtt érkezett az új munkahelyére, azzal a megbízott projektfeladattal, hogy a Rábában bevált, működőképes gyakorlatot ott is bevezessék, amennyire azt az adottságok lehetővé teszik. Mindezt annak érdekében, hogy egy későbbi egységesítés minél könnyebben menjen végbe. A projektcsapatot alkotó kollégák tudása a teljes üzleti folyamatot lefedte: volt szakember az értékesítés és a kiszállítás, a gyártás és a termelésprogramozás, illetve a technológia és a minőségbiztosítás területéről. Tímea a logisztikai területet képviselte, s lett ennek a fejlesztési projektnek a vezetője.

– Összességében véve a kezdet iszonyúan nehéz volt: újként beilleszkedni egy meglévő közösségbe, s a megszokott folyamatokat szinte teljesen átformálni, eleinte lehetetlen küldetésnek tűnt. Szerencsére azonban már akkor volt néhány kolléga, aki érezte, hogy valamit változtatni kell. Természetesen nemcsak nekik, hanem nekem is változnom kellett, kiszakadni a megszokott feladatokból, a nagyvállalati környezetből, s alkalmazkodni az ottani körülményekhez. Lépésről lépésre tudtuk elindítani a módosítást, s bevezetni az újdonságokat. Ehhez nagy erőt jelentett, hogy négyen érkeztünk a Rábából, hasonló gondolkodásmóddal, majd rövid időn belül hatalmas támogatást kaptunk a jelenlegi ügyvezető igazgató, Füredi Richárd részéről.

Az elméletben megszerzett tudást ezáltal a gyakorlatban is tudta hasznosítani: kialakították a raktárakat, bevezették a raktári készlet fogalmát, s utasításokkal, leírásokkal szabályozták le a folyamatokat. A bejövő logisztika mellett lehetősége nyílt megismerni és újraépíteni a kimenő logisztika oldalát, amely számára is teljesen új és ismeretlen terület volt. A szállítások tervezésénél a fuvarokat sikerült úgy optimalizálni, hogy a korábbi viszonylag magas szállítási költségeket csökkentették, ennek köszönhetően a fuvarköltségekre kitűzött célszámokat 2 éve folyamatosan teljesítik.

– Részt vettem a leltározási folyamat teljes átalakításában, továbbá a munka- és környezetvédelmi előírásoknak megfelelő koncepció kialakításában. Sikeresen telepítettük az első munkavédelmi eszközöket tároló automatát, amely azért számított újdonságnak a cég életében, mert 0–24 órában biztosítja a munkavédelmi eszközöket a dolgozóink számára. Riportálja a fogyásokat, s csoportonként, illetve személyenként korlátozza a felvételeket. Ezáltal drasztikusan csökkentettük a munkavédelmi eszközökre szánt költségeket.  

Az ügyvezető igazgatóval közösen kialakítottuk a szerszámmenedzsment folyamatát: stabilizáltuk a termelés számára a szerszámellátottságot, optimalizáltuk a humán erőforrás számára szükséges manuális munkát, s közel 20 százalékos szerszámfelhasználás-csökkenést sikerült realizálni.

Időközben felkérést kapott a teljes logisztikai szervezet irányítására, amely a korábban már irányított raktári területeken kívül magába foglalja az értékesítést és az operatív beszerzést is. Ezáltal a teljes ellátási lánc egy kézben összpontosul, amely a bejövő áru kezelésén, az üzemi logisztikán át a kimenő áru kezeléséig tart. – Ezek az új kihívások további fejlődést igényelnek az én részemről is, ami kezdetben nehéznek tűnik, ugyanakkor rendkívül motiváló is. Véleményem szerint egy működőképes és hatékony folyamat kialakításához mindenképpen szükséges, hogy az elmélet és a gyakorlat szinkronban legyen. A gyakorlati működés során jönnek elő az újabb és újabb ötletek, felvetések, amelyek egy következő fejlesztés részesei lehetnek. Ilyen például az új targoncák beszerzése és karbantartása, amely kapcsán a beruházás előkészítő lépéseit hajtottam végre. Ennek köszönhetően a targoncák karbantartására szánt költségeket csökkentettük, ahogy a meghibásodásukból fellépő állásidőket is.

Az IT területen szerzett rendszerbeli tapasztalatot és tudást a Rekardnál a gyakorlatba tudta átültetni, illetve az ott megszerzett gyakorlati tudást az informatikai rendszerbe visszaforgatni és annak megfelelően azt továbbfejleszteni. – Így az elméleti és a gyakorlati tudásom kiegészíti egymást, s párhuzamosan működik tovább – teszi hozzá, megjegyezve: a szakmai tudáson kívül fontosnak tartja a jó emberi kapcsolatokat, a csapatmunkát, hiszen ezek nélkül nem érhetnének el eredményeket. – Erre az elmúlt év nagyon jó példa, mivel nagyságrendileg 5 milliárd forintos árbevételt ért el a cég, amely kimagasló eredmény, miközben mindössze 8 munkatárs alkotja a teljes ellátási lánc csapatát. Ám mindig lehet előre lépni, így folytatjuk a fejlesztéseket, továbbra is bízva a kollégák szakmai tudásában, nyitottságában és abban az összetartásban, amely ezt a céget nagymértékben jellemzi.

KIS CÉG, SOKRÉTŰ FELADAT

A győri születésű Pákozdi Lajos a fém és a fémek megmunkálásának szeretete miatt – a József Attila Általános Iskolában folytatott tanulmányai után – gépi forgácsolóként végzett 1985-ben a Jedlik Ányosról elnevezett győri szakközépiskolában. S bár nem voltak továbbtanulási szándékai, tanulmányi eredményei alapján a tanárai rábeszélték a folytatásra. – Külön köszönet illeti ez ügyben az osztályfőnökömet, dr. Hafenscher Istvánnét – emeli ki Lajos, aki 1988-ban járműgyártó szakon szerzett üzemmérnöki diplomát a Széchenyi István Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán. – A felsőfokú tanulmányaimból oktatóként Pintér Józsefre, Fodor Lászlóra, Bendekovits Zoltánra, Galli Csabára és Zsenák Ferencre emlékszem vissza a legszívesebben. Mivel tanulmányi szerződése volt a mezőgazdasági gépgyártással és alkatrészgyártással foglalkozó Győri Mezőgéppel (1991-től Rekard), amely akkor a 2 ezres munkavállalói létszámával – a Rába után – a város második legnagyobb gépipari cégének számított, a diplomaszerzést követően ott munkába is állhatott. – Szerszám és készüléktervezőként vettek fel 1988. szeptember 1-jén. Akkor még rajztáblán kézzel szerkesztettünk, ceruzával és tussal rajzoltunk, papíron méreteztünk. Hat év elteltével, belső átszervezés révén konstruktőr lettem, hajtóműszerkesztőként dolgoztam. Kezdetben Varjú László, Aranyos Ferenc, Laudán Károly és Bodor László egyengette az utamat. Nagy változást jelentett, amikor már számítógépeken szerkeszthettünk, 14 colos VGA-monitorral, kislemez-meghajtóval. Az AutoCAD program miatt megint új dolgot kellet elsajátítanom, de ezt egyáltalán nem bántam. Voltak persze nehéz idők is, nagyon sok munkával, saját fejlesztések bevezetésével, bérmunkák honosításával.