ZENÉBEN IS JÓL MUZSIKÁL A SZÉCHENYIS DIPLOMA

ÖSZTÖNÖS EGYMÁSRA TALÁLÁS

AJÁNDÉKKÉNT TEKINT A GYŐRBEN ELTÖLTÖTT EGYETEMI ÉVEKRE VÁTA IZABELLA FUVOLAMŰVÉSZ, AKI TAVALY MESTERKÉPZÉSSEL IS KIEGÉSZÍTETTE ZENEMŰVÉSZETI DIPLOMÁJÁT A SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEMEN. VALLJA, HOGY A ZENÉNEK GYÓGYÍTÓ EREJE VAN. OLYAN ÉLMÉNYT NYÚJT, AMELYNEK SEGÍTSÉGÉVEL ÖNMAGUNK MEGISMERÉSÉHEZ IS KÖZELEBB KERÜLHETÜNK. ERRE TANÍTJA NÖVENDÉKEIT IS, ÁTADVA A FUVOLÁZÁS VALÓDI SZERETETÉT.

Hirdetés

ÖSZTÖNÖS EGYMÁSRA TALÁLÁS


Váta Izabella kilencévesen kezdett el fuvolázni szülővárosában, az erdélyi Csíkszeredán, s mint mondta, fel kellett nőnie a hangszeréhez fizikailag, hiszen egy kisgyerek nem mindig éri el jobb kezével a billentyűket. Nem véletlen, s nem esetleges választás volt ez részéről, hanem természetes és ösztönös, igazi egymásra találás. A zene iránt érzett stabil elköteleződés és szeretet folyamatosan erősödött benne, így a muzsikálás az egyetemi éveire, kiváló művésztanárok mellett észrevétlenül nőtte ki magát lelkében hivatásává.


MUZSIKUS LÉLEKKEL LEHET VALÓDI ZENE


Arra a kérdésre, hogy mit jelent számára a fuvola és a zenélés, Váta Izabella egyértelműen fogalmazott. – A fuvola számomra sokkal több, mint egy tárgy, hiszen ő a társam a zenélésben. Mégis azt vallom, hogy elsősorban zenész szeretnék lenni, másodsorban fuvolista. Hiszen, ha nincs az emberben muzsikus lélek, akkor valódi zene sincs. Nem üres hangokat akarok elfuvolázni, hanem szeretném megélni az önkifejezés szabadságát. Valójában minden hangszer egy eszköz arra, hogy zenélhessünk. De nem mindegy, hogy melyik hangszer az, amellyel a zenész szerelembe esik, amelylyel együtt tudnak érzelmeket, történeteket, szépet, reményt, örömet, élményt, gondolkodni valót adni a hallgatóságnak. Kiskamasz koromban, ha valamilyen probléma, konfliktus ütötte fel a fejét, amitől szorongtam, ösztönösen mentem a fuvolámhoz, s elkezdtem játszani rajta, hiszen a zenélés megnyugtatott. Ez a mai napig így van, egy jó gyakorlás újra összerak, feltölt, közelebb tud vinni saját magamhoz. Hiszen a fuvolázás az önismeretben is segít.

Egy hangszeres zenész életében kulcsfontosságú, hogy kik tanítják muzsikálni. Váta Izabella úgy gondolja, hogy a Széchenyi István Egyetemen Jóföldi Anett személyében olyan művésztanárnál tanulhatott, aki a legjobban érti a szakmáját, s az emberi lélek rezdüléseire is érzékeny. Mindemellett Győr szépsége és varázsa is elragadó volt számára már az első pillanattól fogva, az egyetemi évei alatt pedig egyre jobban a szívéhez nőtt a város. Tavaly júniusban szerezte meg fuvolaművész-diplomáját. Elmondása szerint, az a sok minden, amit tanáraitól és az egyetemtől kapott, több év elteltével tud majd csak igazán kibontakozni. – Nem könnyű utat építeni, de a széchenyis diploma nagyon jó alapot és kezdő löketet adott hozzá.


KINYÍLT A MŰVÉSZETI KARON


A győri egyetemi évekre ajándékként tekint, mind szakmai, mind emberi szempontból. – Születtek itt erős barátságok. Bizonyára nem mindegyik életre szóló, de olyan embereket is megismertem, akikről nem igazán tudom elképzelni, hogy a jövőben ne tudjunk egymásról, ne legyünk kapcsolatban. A Művészeti Kar atmoszférája nagyon meghitt, családias. Ez a légkör sokat segített abban, hogy a zárkózott személyiségem kinyíljon, s igazán, őszintén önmagamat tudjam adni. Szakmai szempontból a különböző kamarazenei formációknak köszönhetem azt, hogy több olyan muzsikussal is zenélhettem, akikkel a későbbiekben is együtt tudunk majd működni.


A ZENE SZERETETÉN ALAPUL MINDEN


Váta Izabella jelenleg két helyen tanít fuvolát: Budaörsön és Győrben. Számára a tanítás a zene gyógyító erejének átadásáról is szól. Vallja, hogy minden a muzsika szeretetén alapul. – Érzékenynek kell lenni a növendékek minden rezdülésére, hogy a zene örömét ne váltsa fel bennük a feszengés és a szorongás. Nem mindenkiből lesz fuvolista, de mindenki megtalálhatja a fuvolázás helyét a saját életében. A zenélés olyan élményt nyújt, amivel a gyerekek önmagukat is jobban megismerhetik, s kifejezhetik saját érzéseiket, véleményüket, gondolataikat.

A Széchenyi István Egyetemen Jóföldi Anett személyében olyan művésztanárnál tanulhatott, aki a legjobban érti a szakmáját, s az emberi lélek rezdüléseire is érzékeny. Mindemellett Győr szépsége és varázsa is elragadó volt számára már az első pillanattól fogva, az egyetemi évei alatt pedig egyre jobban a szívéhez nőtt a város.


HÉTKÖZNAPI ÉLET A MŰVÉSZETEN TÚL


A székelyföldi fuvolaművész szívének egy darabja mindig szülőotthonában, Csíkszeredán marad. –Sokszor van honvágyam, de úgy hiszem, ha nem költöztem volna el, akkor soha nem jövök rá, hogy milyen nagy áldást kaptam Istentől, hogy oda születtem. Sokkal hamarabb észreveszem az otthonom csodáit, mint azelőtt, amikor mindennap körülvettek. Az internetnek köszönhetően a családjával is folyamatosan tartja a kapcsolatot, amikor pedig lehetősége van rá – általában az iskolai szünetekben –, hazautazik. – Így nyáron több héten keresztül is tudok otthon töltekezni.

A kikapcsolódás eszközének gyakran a könyveket választja. Arra a kérdésre, hogy mikor van ideje és lehetősége olvasni, elmondja, hogy a Győr és Budapest közötti vonatutakat próbálja ezen kellemes és hasznos tevékenységgel feldobni. Beszélgetésünk lezárásaként pedig kedvenc könyvének címét is megosztja az olvasókkal. – Legutóbb Eric Knight „Légy hű magadhoz” című regényét olvastam. A kedvenc kötetem, amelyet mindenkinek a legnagyobb szívvel ajánlok, Edith Eva Eger könyve, „A döntés”. 


SZÖVEG: SIMON PANKA