PORTRÉ ÚJRATÖLTVE – 15 ÉV ALATT TÖRTÉNT

NEMZETKÖZILEG IS HELYTÁLLÓ A GYŐRI EGYETEMI TUDÁS

Szerkesztőségünkben arra gondoltunk, hogy másfél évtized távlatából már érdemes lehet visszatekinteni. Úgy véljük, érdekes lehet, hogy mi minden esett meg az eltelt 15 esztendő alatt azzal az interjúalannyal, akit annak idején magazinunk hasábjain bemutattuk. Első visszapillantásunkban a debütáló lapszámunk „Visszapillantó” rovatának szereplőjéről írunk. Az egyetemünkön négy diplomát szerzett Rehoregh Szilárd életútja kapcsán kezdetben persze felelevenítettük a 2007 előtt történteket, majd rátértünk arra, hogy azóta mi történt a továbbra is a banki világban tevékenykedő szakemberrel.

Hirdetés

Szülőhelyén, Környén járt általános iskolába, majd a szomszéd város, Tata gimnáziumában folytatta. Az Eötvös Józsefről elnevezett középfokú oktatási intézményben szerzett érettségit követően tovább állt Tatabányára, ahol a Modern Üzleti Tudományok Főiskoláján nulladik évfolyamon elvégezte a külkereskedelmi ügyintézői képzést. S bár oda is felvették volna, pontosan 30 évvel ezelőtt Győrött kezdte meg felsőfokú tanulmányait, s a Széchenyi István Egyetemen töltött egy évtized alatt meg sem állt négy diplomáig. – Nem igazán tudtam még a gimnáziumi évek alatt sem, hogy valójában mi is szeretnék lenni, valamiért azonban később a közlekedésmérnöki szak mégiscsak felkeltette az érdeklődésemet, így esett a választásom erre a képzésre és a kisalföldi megyeszékhelyre – meséli Rehoregh Szilárd. – Ebben minden bizonnyal szerepet játszott, hogy az egyik barátom már a győri főiskolára járt, s csupa jót mesélt. Aztán magam is meggyőződhettem arról, hogy már akkor is mennyire nagyszerű volt a felsőoktatási intézmény infrastruktúrája, s hogy milyen nagy előnnyel jár, ha a kollégium is a kampusz területén található. Megfogott a város hangulata is, imádtam a gyönyörű belvárosában sétálni, a főiskolát pedig igazi baráti hangulat lengte körül. Nagyon szerettem Győrben, maradtam is közel másfél évtizedig.

Az ugyan nem volt tudatos, hogy végül majd négy diplomát szerez, az azonban magától értetődőnek tűnt, hogy a családi hagyományoknak megfelelően, s a vele hasonló korú unokatestvéreihez hasonlóan a gimnáziumból ő is tovább tanul. – A rendszerváltás után úgy gondoltam, hogy minél több tudást szerzek, annál könnyebben foguk boldogulni. Klasszikus cégek mentek csődbe, egyik napról a másikra újak alakultak, nehéz volt eldönteni, hogy mi fog majd értéket jelenti. A közlekedésmérnöki logisztika mellett döntöttem, majd a szállítmányozást is választottam. S mivel abban az időben, a rendszerváltás utáni években a közgazdász szakma felértékelődött, ráadásul még katonának is el akartak vinni, ez is a továbbtanulásra motivált. Igy – bár mindig is a műszaki vonal érdekelt – belevágtam a közgazdászképzésbe, természetesen Győrben. Miért mentem volna máshova? Szerettem a várost, a főiskolát, jó volt ott tanulni, s az oktatás színvonalával is maximálisan elégedett voltam. Az azonban már a szívem vágya volt, hogy a három főiskolai diploma után egy egyetem által kiállított egyetemi diplomám is legyen. Ennek érdekében még halasztottam is. A tudás megszerzése mellett ugyanis – minek is tagadjam – nekem fontos volt az elismerés is. Amikor és ahányszor csak lehetett, elnyertem a köztársasági ösztöndíjat, valamint az Universitas–Győr Alapítvány ösztöndíját. A tanulás mellett azonban azt is lényegesnek tartottam, hogy bekapcsolódjak a diákszervezetek tevékenységébe, ennek köszönhetően lehettem a Kautz Gyula Közgazdász Szakkollégium egyik alapítója és vezetője, az Öregdiák Iroda létrehozója, valamint a Grabo Tőzsde Club szervezője. Ma már furcsa visszagondolni arra, hogy akkoriban mennyi minden belefért a nap 24 órájába. Mert a tanulás és a diákszervezeti tevékenység mellett jutott idő a sportolásra és a hetenkénti többszöri bulizásra is. S közben bejártam az előadások többségére is, mert úgy gondoltam, hogy ennek köszönhetően könnyebben fogom megtanulni a tananyagot, s különben is, soha nem elégedtem meg azzal, hogy bemagolom a tananyagot, hanem érteni is akartam. Szilárd 1997 tavaszán úgy döntött, hogy a tanulás mellett munkába is áll: a Győri Keksz Kft. marketing asszisztense lett. S bár főállású munkaviszonya volt, valójában diákmunkaként fogta fel azt a mindössze alig 5 hónapig tartó időszakot, mialatt így is bebizonyította, hogy a rá bízott adminisztrátori és operatív feladatok ellátásán túl többre is képes. Ennek köszönhetően hívták is magukkal Budapestre, ahová a gyár a marketinges részlege költözött, ám ő ekkor még nem tudta elhagyni Győrt. – A logika és a kreativitás, ahogy annak idején a tanulásomat, a munkámat is jellemezte és jellemzi mind a mai napig. Ez segít abban, hogy ne csak egy legyek a többi között. Ez üzenet lehet a jelen és a jövő generációja számára. A felsőoktatást nem szabad csupán a tanulással azonosítani, aktív szerepet kell vállalni a hallgatói szervezetek működésében is, mert minden tapasztalat hasznos. Az egyetemi lét összességében képes arra, hogy felkészítsen az életre, de csakis abban az esetben, ha a hallgatóban megvan erre a nyitottság. Ám nyitottnak kell lenni a változásokra is! Mindig, minden esetben. Egy munkavállaló és egy cég is csak abban az esetben tud sikeres maradni, ha mindig meg tud újulni, ha képes változásokat generálni vagy azokat elfogadni. Ez a banki világra is igaz…


Arra a világra, ahova Szilárd végeredményben véletlenül, bizonyos értelemben azonban mégis tudatosan került. – A szakkollégiumi tevékenységemnek köszönhetően egy budapesti rendezvényen voltam, s éppen a plusz két éves egyetemi képzésem elején jártam, amikor az egyik cégvezető azt a tanácsot adta számomra, hogy ha nincs még pontos jövőképem, akkor az útkeresés közepette válasszam a bankszektort, ahol mindent meg lehet tanulni, s ahonnan aztán bármilyen irányba tovább lehet lépni. Innentől igyekeztem szakkollégiumi programként több banklátogatást is megszervezni. Az egyik ilyen célhoz is vezetett, a Bank Austria Creditanstalt ugyanis felkínált részemre egy vállalati kapcsolattartó munkakört. Ez remek szakmai kiindulópontot jelentett, mivel a cégek pénzügyi adatainak elemzése mellett lehetőséget biztosított tárgyalásokon való részvételekre ugyanúgy, ahogy az ügyfelekkel való kapcsolattartásra is. Három és fél év elteltével azonban már nem tudtam nemet mondani Budapest és az OTP csábításának. Addigra beláttam, hogy ha a bankszektorban szeretnék karriert, akkor kénytelen leszek a fővárosba költözni. Az ország vezető bankjának vezető pozíciója miatt – igaz, fájó szívvel, de – megváltam Győrtől.

 A Széchenyi Alumni Magazin első számában, másfél évtizede itt ért véget a történet.

Büszke vagyok arra, hogy három éve bekerültem a 33 ezer munkavállalóval rendelkező Porsche Holding 30 kiválasztottja közé, akik a Bécsi Egyetemmel karöltve indított kétéves képzés alatt MBAdiplomát szerezhettek. Ezt azért is említem, mert az alap tantárgyaknál – így például a számvitel és statisztika esetében – számtalan esetben visszaköszöntek a győri egyetemen tanultak. Mindez bizonyíték arra, hogy a Széchenyi István Egyetemen megszerzett tudás nemzetközileg is versenyképes, azzal bárhol helyt lehet állni.

Szilárd aztán egy évvel később már az OTP Budapesti Régió központjában értékesítési tanácsadóként tevékenykedett, öt kereskedelmi banki centrum fiókjának munkáját koordinálva, budapesti önkormányzatok és azok vállalkozásainak finanszírozással foglalkozva. – Érdekes volt a gazdasági válságot ebben a pozícióban megélni, s a szükséges intézkedéseket megtenni. Ebben az évben történt velem az is, hogy bekerültem az OTP karriermenedzser programjába, köszönhetően többek között annak, hogy korábban egy szemesztert Hollandiában tanultam, s hogy az AIESEC keretében egy horvátországi gyakorlaton is a számomra Achilles-ínnak számító angol nyelvtudásomat erősítettem. Az IAESTE-ben pedig tagként tevékenykedtem. A két diákszervezet a kollégium földszintjén, egymással szomszédos irodában működött.

Ezen felül a nyitottságom és a szakmaiságom játszott szerepet abban, hogy lehetőséget kaptam az OTP montenegrói leánybankjánál a vállalati területi szaktudás feljavítására. A féléves tanácsadói munkám eredményeként visszahívtak Montenegróba ügyvezető igazgatónak, a vállalati terület vezetésére. Óriási kihívás, szép és kockázatos feladat volt, de sikerült egy jól működő szervezetet létrehoznunk. A kinti időszak hatalmas élménye, hogy 2014-ben megszületett a kisfiam. A következő év tavaszán jött a hazatérés. Így kerültem 2015 nyarán a jelenlegi foglalkoztatómhoz, a Porsche Finance Zrt.-hez.

Kezdetben flottakezelőkkel és márkakereskedők által közvetített ügyfelek finanszírozásával foglalkozott, osztályvezetőként. Pár év elteltével főosztályvezető-helyettessé lépett elő, amely négy terület csapatának irányítását jelentette és jelenti. A márkakereskedők által közvetített autófinanszírozások mellett a kereskedők és a flottakezelők finanszírozása, valamint az ügyfélszolgálat tartozik hozzá, de a szerteágazó munkája során a napi operatív működésen kívül a stratégiával és az IT-rendszerek fejlesztésével is foglalkoznia kell. – A nyár folyamán három hónapon keresztül, a meglévő munkáim mellett – egy személycsere miatt – értékesítéssel is foglalkoznom kellett. Büszke vagyok arra, hogy három éve bekerültem a 33 ezer munkavállalóval rendelkező Porsche Holding 30 kiválasztottja közé, akik a Bécsi Egyetemmel karöltve indított kétéves képzés alatt MBA-diplomát szerezhettek. Ezt azért is említem, mert az alap tantárgyaknál – így például a számvitel és statisztika esetében – számtalan esetben visszaköszöntek a győri egyetemen tanultak. Mindez bizonyíték arra, hogy a Széchenyi István Egyetemen megszerzett tudás nemzetközileg is versenyképes, azzal bárhol helyt lehet állni.

Ezek után nem is lehet kérdés, hogy a győri egyetem annak idején nagyon jó döntés volt. – A legjobb döntés – szögezi le Szilárd. – Ennyi év távlatából visszagondolva egyre erősebb bennem az az érzés, hogy sehol máshol nem tudtam volna elérni azt, hogy a megfelelő szakmai alap mellé lehetőségeket is kaptam arra, hogy a tudásomat a hallgatói élet és a hallgatói szervezetek tapasztalataival kiegészíthessem, s ez által még felkészültebb lehessek. A tanáraim közül nagyon sokra gondolok hálás szívvel, s mivel senkit sem szeretnék kihagyni, ezért név szerint nem kezdenék bele a hos - szú lista felsorolásába. Azt sem szeretném kihagyni, hogy a már említett fiam immáron 8 éves is elmúlt, a kislányom pedig most hat és fél éves. A családi élet és a munka kicsit ugyan elszakított Győrtől és az egyetemtől, de ha hívnak, mindig szívesen megyek. A családunkban egyébként van valaki, aki szintén a Széchenyi István Egyetemen diplomázott, s ma is Győr városában él. Ő pedig nem más, mint Ákos testvérem, aki éppen akkor kezdte a közlekedésmérnöki tanulmányait, amikor én befejeztem.