MŰSZAKI IRÁNY OTTHONI HATÁSOKRA
Ahogy a tavaszi lapszámunkban, úgy most is két olyan fiatalt mutatunk be, akik jelenleg a
Rába Cégcsoportnál dolgoznak. Szijártó Richárdot, aki technológusként a hegesztett alvázak
vágásával, hajlításával és forgácsolásával foglalkozik, s aki az interjú során határozottan
jelentette ki, hogy egyetlen döntését sem bánta meg. Kovács Brendon karbantartó
mérnököt, aki mára már megbarátkozott a különleges keresztnevével, de továbbra sem
szeret kitűnni a sorból, hacsak nem a munkájával…
A szülők Pannonhalmán élnek, Szijártó Richárd azonban 1995-ben Győrben született, október óta viszont már Vitnyédre jár haza. Iskolái mindvégig a folyók városához kötötték: a Gárdonyi Géza Általános Iskola után következett a Jedlik Ányosról elnevezett gépipari és informatikai technikum. Bár a műszaki vonal érdekelte volna, felvételt végül is gazdasági irányban nyert, amit azért nem bánt, mert a német nyelvi előkészítő egy éve sokat segített neki abban, hogy az angol után ezt az idegen nyelvet is elsajátíthassa. – Ahogy a nagypapámnál, úgy az édesapámnál is főszerepet játszott a technikai irányultság, hiszen mezőgazdasági gépszerelőként tevékenykedett. Mivel ilyen közegben nőttem fel, a gépészmérnöki szak és a Széchenyi István Egyetem számomra ideálisnak tűnt. Még úgy is, hogy az előképzettségemet mindössze az a tudás jelentette, amennyit otthon láttam és elsajátítottam. Ezért aztán a 2015-ben elkezdett egyetemi időszakom nem indult zökkenőmentesen. A műszaki tárgyak nem mentek könnyen, elsődleges mumusnak a méréstechnika, valamint a hő- és áramlástan számított, de azért a matematika is a korábban megszokotthoz képest más szinten ment. Azonban a nehézségek sem szegték a kedvem. Elhatároztam, hogy ha már belevágtam, végig is csinálom. Mindegy, hogy mennyi idő alatt.
Végeredményben a diplomát csak tavaly nyáron kaphatta kézhez, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy 2016 óta a tanulás mellett dolgozott is. A polimerek megmunkálásával foglalkozó Csabala Plexi nevű cégnél helyezkedett el, amelyet bár az egyetemen gyakorlati munkahelyként nem fogadtak el, számára mégis nagyon sokat jelentett. – A végén már a főbb folyamatokat a tervezéstől a kivitelezésig magam csináltam, s közben rengeteg műszaki rajzot is láttam, így aztán fokozatosan egyre nagyobb szakmai tudást szereztem, amit a tanulmányaimban, majd a rábás munkámban is hasznosítani tudtam. A szakdolgozati időszak közeledtével sürgetővé vált egy gyakornoki hely keresése. Így találtam rá a Rábára, ahol a barátnőm egyik ismerőse is dolgozik. Ő jelezte, hogy a gyártástervezésen akad gyakornoki hely. Felvettek, így 2021 szeptemberében elkezdhettem a rábás gyakornokságom első három hónapját. Aztán többször is felajánlották számomra a hosszabbítás lehetőségét, mellyel természetesen éltem. A vágás, hajlítás és forgácsolás területén voltam gyakornok, amikor 2022 elején felkínálták számomra ugyanezen műveletekre vonatkozóan a technológusi szerepkört. Mindezt a diploma megszerzését követően immár főállásban. Az állásajánlat kapcsán az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy kicsit elbizonytalanodtam. Akkor ugyanis már elhatároztuk a barátnőmmel, hogy összeköltözünk – méghozzá Vitnyéden. A napi 150 kilométernyi ingázás miatt vacilláltam egy kicsit, de aztán mégis rábólintottam a rábás lehetőségre, elvégre komoly előnyt jelentett, hogy friss diplomásként azonnal munkába állhattam, méghozzá olyan helyen és munkakörben, amit már jól ismertem.
Szakdolgozatát egy hajdan nagy darabszámban gyártott, ám akkoriban kisszériában előállított differenciálmű gyártósorának gyakorlatilag szerelőállásra történő „lefaragásából” írta. Miután összefoglalta, hogy ehhez milyen gépekre lenne szükség, s hogy a feleslegessé vált gyártóberendezések közül melyeket lenne érdemes megmenteni, a leírtak megvalósítását megakadályozta az orosz-ukrán háború. Pontosabban az azt követő szankció, mivel a termék az orosz piacra készült. Richárdtól azt is megtudtuk, hogy az egyetemen tanultak nagyon jó alapot jelentettek számára a munkájához, amelyhez a speciális tudást úgyis a munkahelyen kell elsajátítani. – A Széchenyi István Egyetemről két oktatót külön is kiemelnék. Az egyikük Titrik Ádám, aki a maga nyers stílusában ugyan, de a gyakorlati példák ismertetésekor mindig a valóságot mondta. A másik pedig Hanula Barna, aki a motortervezésben szerzett hatalmas személyes tapasztalatát osztotta meg velünk. Szeretnék még egy tanárt megemlíteni, akinek ugyancsak hálás lehetek. Ő Pesztenlehrer Zsolt, a jedlikes német tanárom, kinek köszönhetően három év alatt középfokú nyelvvizsgáig jutottam.