MUNKA ÉS BIZTONSÁG

Győrszemere a bázis. Az volt gyerekkorában, s az maradt mind a mai napig. A Győrtől alig 20 kilométerre fekvő községből buszozott be naponta az Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpontba, ahol az általános iskolai tanulmányait végezte. – A szüleim ezzel nem csupán a mielőbbi önállóságra próbáltak nevelni, de azt is szerették volna, ha nem egy falusi iskolából kerülök be egy városi gimnáziumba. Úgy gondolták, hogy egy kevésbé jó általános iskolából jó eredményekkel továbbtanulni nem annyira hasznos, mint esetleg valamivel gyengébb eredményekkel, ám nagyobb tudással. S hogy mennyire igazuk volt, azt az idő igazolta. A Mária Iskolatestvérek rendje által alapított iskolában a gyerek- és nevelésközpontúság érvényesült, új módszerekkel tanítottak, miközben a nyitottságra neveltek, ösztönöztek a kapcsolatok építésére és ápolására, valamint a problémamegoldásra. S persze valamilyen szinten a vallás is előtérbe került, számomra azonban ennek a legfontosabb üzenete az volt, hogy hit nélkül, parttalanul nem lehet élni. Ám, hogy az ember kiben vagy miben hisz, végeredményben annyira nem is fontos – mondja Hegedüs Péter, aki belső elhivatottság alapján döntött arról, hogy rendészeti irányban tanul tovább.

A Bercsényi Miklósról elnevezett győri gimnáziumban a rendészeti képzés országosan jó hírű volt, ahol rengeteget tanult az elképzelt hivatásáról. Akkor még úgy tűnt, hogy kék egyenruhában szolgálja majd a társadalmat és védi a közrendet, ám időközben a hivatásos állománnyal járó kedvezmények a múlt ködébe vesztek, s ezzel sokak számára a pálya vonzósága is. – Az iskolát ezzel együtt is nagyon szerettem, bár eleinte az is nagyon furcsa volt, hogy felnőttként kezeltek bennünket, de ezzel idejekorán megtanítottak minket élni. Különösen jó szívvel gondolok vissza az osztályfőnökömre, Péterfia Gyulára, akitől számtalan „útravalót” kaptunk. Hat éven keresztül alelnöke voltam a diákönkormányzatnak, mellyel nagyon sok programot szerveztünk. Azért töltöttem négy plusz két évet a gimnáziumban, mert a rendészeti szak befejezése és az érettségi megszerzése után maradtam az akkor utoljára útjára indított közlekedés-üzemviteli technikusi képzésre. Így végeredményben a másik gyerekkori elképzelésemet is valóra váltottam, s ezzel a továbbtanulásom irányát is meghatároztam. Tatár Zsolt, Reider László és Lenzsér Levente szakmai iránymutatásának köszönhetően nem csupán a közlekedés világát éreztem nagyon közelinek, de olyan tudással is felvérteztek, amelyre tudtam építeni.

Nem volt kérdés a választás, mert egyrészt nagyon sok jót hallottam a győri képzésről, másrészről pedig volt személyes kapcsolódásom is, mivel a gimnáziumi időszakban végzett forgalomszámlálás során több egyetemi oktatóval is találkoztam.

Péter 2009 őszén kezdte felsőfokú tanulmányait a Széchenyi István Egyetem közlekedésmérnöki szakán. – Nem volt kérdés a választás, mert egyrészt nagyon sok jót hallottam a győri képzésről, másrészről pedig volt személyes kapcsolódásom is, mivel a gimnáziumi időszakban végzett forgalomszámlálás során több egyetemi oktatóval is találkoztam. A kezdés így sem volt egyszerű, mert a mérnöki alapozó tantárgyak eleinte okoztak némi fejtörést, így például a hő- és áramlástan, valamint a matematika. Szerencsére, időben ráébredtem arra, hogy érdemes a „miért nem megy” okaira összpontosítanom. A mai napig élénken él bennem, ahogy az egyik külön matekórán ültem a tanár panellakásában, s miközben hallgattam a „mese a deriválásról” című történetét, egyszer csak megvilágosodtam, hogy ez nem is annyira bonyolult. Sokat segített az akadályvételben, hogy nagyon jó hallgatói csapat jött össze, s hogy a szakmai tárgyak oktatása élményt jelentett. Nagyon sok kirándulás színesítette a gyakorlati képzést. Jártunk többek között Ferihegyen, vezetéstechnikai céllal a Hungaroringen, vasúti témával összefüggésben pedig az Őrségben. A szakmai képzés minősége kapcsán tanáraink közül Arató Károly, Fülöp Gábor és Zvikli Sándor nevét külön is megemlíteném.

Sokrétű munkám során különösen sokszor köszönnek vissza az egyetemről a logisztikai tanulmányok, valamint a prezentációs feladatok. Előnyömre vált, hogy a megszerzett tapasztalatok alapján könnyebben tudtam összeállítani a prezentációs anyagokat, s hogy mertem szerepelni a megbeszéléseken, ki tudtam állni az álláspontom mellett. A munkabiztonságban – ahol a feladat jórészt pedagógia – ez is hatalmas előny.

A történet folytatását a személyszállítás szakirányban szerzett diploma 2014-es kézhezvétele jelenti, ám a munkahelyi pályafutás ismertetéséhez vissza kell ugranunk az időben. – Négyen vagyunk testvérek. A szüleink úgy neveltek bennünket, hogy mindannyiunknak ugyanazt biztosítsák. Ha bulizni akartam, vagy nyaralni menni, ahhoz meg kellett keresnem a rávalót. Ezért már elsőéves hallgatóként is igyekeztem munkát vállalni. Egy ismerősnek köszönhetően kerültem az Audi Akadémiához, ahol eleinte képzéstámogatóként foglalkoztattak. Miközben bővültek a feladataim, 2013-ban már főállásban alkalmaztak, két év elteltével pedig egy szervezeti átszervezés révén az Audi Hungaria munkatársa lettem. Közben a napi 30– 40 képzés körülményeinek biztosítása során számtalan területbe nyerhettem betekintést, többek között a leadott prezentációk által is. Különösen megfogott a munka- és egészségvédelem tárgyköre, melyet a technikumi és az egyetemi tanulmányaim során is fontosnak éreztem. Ezért 2017-ben felvételiztem a vállalat munkabiztonsági szakterületére. Úgy éreztem, hogy ez is egy olyan feladat, amelyhez kell a hivatástudat. Elvégeztem az egyéves munkavédelmi technikumot, közben betanultam az audis munkavédelmi folyamatokba. Idővel nem csupán a szakmai látóköröm szélesedett, hanem az általam felügyelt motorgyári terület is: első körben a hengerfej-megmunkálást, valamint a motorszereldét és a hajtókar-megmunkálást támogathatom, ám ezek mellett többek között immár a PPE elektromos hajtáslánc szereldéjének építését is.

Munkavédelmi mérnökként sok mindent hasznosít az egyetemi időszakból, amelyből mind a mai napig megmaradt számára a folyamatos továbbképzés iránti igény. – A komplexebb tudás megszerzése érdekében többek között tűzvédelmi és emelőgép-ügyintézői képzésre jártam, illetve képesítést szereztem a robbanásbiztos berendezések üzemeltetőjeként és szerelőjeként is. Sokrétű munkám során különösen sokszor köszönnek vissza az egyetemről a logisztikai tanulmányok, valamint a prezentációs feladatok. Előnyömre vált, hogy a megszerzett tapasztalatok alapján könnyebben tudtam összeállítani a prezentációs anyagokat, s hogy mertem szerepelni a megbeszéléseken, ki tudtam állni az álláspontom mellett. A munkabiztonságban – ahol a feladat jórészt pedagógia – ez is hatalmas előny. 

SZÖVEG: BAUDENTISZTL FERENC
FOTÓ: KÖNCZÖL JÁNOS