MÉRNÖKTANÁRBÓL NYOMDAVEZETŐ

Borsodból Kisalföld

Kiss Gábor László a borsodi megyeszékhelyen született, az általános iskola nyolc osztályát a Nagyváthy Jánosról elnevezett helyi oktatási intézményben végezte. Érdekesség, hogy a múlt évszázad első évtizedében épített épületben tanult Gábor nagymamája, valamint húga is. Előbbi az elemi iskola növendékeként, utóbbi a Zrínyi Ilona Gimnázium tanulójaként. Történetünk főszereplője a Földes Ferenc Gimnáziumban tanult tovább speciális matematika irányban. – Az általános iskola utolsó nyári szünetében, egy táborban ismertem meg a későbbi gimnáziumi osztályfőnökömet, akihez aztán speciális felkészítésre is jártam. Szabó Kálmán működtette az Kis matematikusok baráti körét, ahová a tantárgy iránt fogékony leendő gimnazistákat várta. Azt nem tudtam, hogy a matektudásom gyarapítása mellett mindez előnyt jelent a felvételi vizsgán, amelyen sikerrel szerepeltem, így 1991 szeptemberében elkezdhettem középiskolai tanulmányaimat. Azért mentem gimnáziumba, mert feltett szándékom volt továbbtanulni és diplomát szerezni. A Széchenyi-főiskolát és az ottani autógépész képzést annak idején édesapám többször is megemlítette, ennek köszönhetően a gondolataimban Győrben tanultam, s már autókat terveztem. A gépész vonal a géneknek köszönhetően is bennem lehetett, hiszen a nagyapám fémnyomó, lakatos és autószerelő volt, míg édesapám autószerelőmester-vizsgát tett. A közös vállalkozás már nem működik, de hobbiból még ma is bütyköljük a saját autóinkat, ám nem ez lett az én utam, hanem az informatika és a nyomda.

Mindez a győri főiskolának köszönhető, ahol 1995-től kezdődően olyan hatások érték, amelyek a gyerekkori számítógépes játékszenvedélyére építve egyértelműen meghatározták az új irányt. – Már akkor csodáltam a Commodore 64 személyi számítógépet, amikor az forintban számolva milliós értéknek számított. A rendszerváltás környékén egy ilyen lett az első számítógépem. Az általános iskolában szakkörre járva a Basic programozással ismerkedtünk, a gimnáziumban komolyabb gépeken már a Turbo Pascal volt terítéken, ám a programozás így sem fogott meg igazán, alapszinten azonban a mai napig elboldogulnék. Emlékszem, hogy a főiskolán volt először e-mail címem, amit Csábi Béla osztott a hallgatóknak. Levelezgettünk, meg rengeteg háttérképet töltöttünk le, akkoriban az volt a menő. A C100-as kabinet megépülésével szintet lépett az informatikai oktatás, én meg az összes szabadidőmet ott töltöttem.

Gábor elmesélte, hogy a család „nem száraz szemmel” élte, amikor Miskolcról Győrbe költözött, pedig akkor még nem is sejtették, hogy a későn kezdett albérletkeresés miatt vészmegoldásnak tűnt, munkásszálló jellegű Pannonflax Hotelben bizony a folyosóról nyílt a wc és a zuhanyzó. – Két társammal fél évet húztunk le ott, utána sikerült albérletbe költöznünk. A mérnöktanár képzés plusz, negyedik tanéve előtt már egyértelműen eldöntöttem, hogy a tanulmányaim után is a városban maradok. Időközben a húgom is Győrbe tartott: a tanítóképzőre felvételizett és immáron széchenyis öregdiáknak számít, hiszen diplomát szerzett a jelenlegi Apáczai-karon. Aztán ő sem ment vissza Miskolcra,
két gyermekével most Bábolnán él. Példánkat a szüleink is követték, miután mindketten nyugdíjba vonultak, szintén Kisalföld felé vették az irányt.

Tanulni tanulni

Mi viszont térjünk vissza a főiskolai tanulmányokhoz, mert ahogy Gábor említette, ott „meg kellett tanulni újra tanulni”. – A felelés és a dolgozatírás terhe nem lebegett napi szinten a fejünk felett, a matek tekintetében pedig gyakorlatilag megéltem abból, amit a gimiben tanultam. Akik szakmai végzettséggel érkeztek, azoknak a szakmai tárgyak könnyen mentek, míg én küzdöttem velük. A mechanikában megtaláltam a logikát, így az nem volt nehéz, nem úgy a műszaki rajz, amelyben édesapám sokat segített. Pedig rajzolni nagyon szerettem, a tónus és grafit rajzaim az általános iskolában és a gimnáziumban is a tanárnál maradtak, mert olyan jól sikerültek, hogy nem vihettem haza. A gimis oktatóimról egyébként kivétel nélkül nagyon jó emlékeim vannak. A történelmet tanító Barna Istvánt nagyon kedveltem, ahogy a már említett – és azóta sajnos elhunyt – Szabó Kálmán mellett ugyancsak matematikára oktató Gulyás Tibort. Keményvonalas tanárnőnek számított Dolák Gabi néni, akitől bár akkoriban nagyon rettegtünk, utólag belegondolva az egyik legjobb tanárunk volt. Sosem felejtem el, hogy második után még azt mondta nekem, hogy fizikából meg fogok bukni, végül ötösre érettségiztem. A győri mérnöktanár tanszékről a hallgatókra kiemelt figyelmet fordító dr. Vásárhelyi Zsuzsanna mellett dr. Földes Zoltán, dr. Nyéki Lajos és dr. Sipőcz László tanár urakat emelném ki, valamint a tankör patronáló tanárát, Kamocsai Gábort. Dr. Nagy Tamás a Pedagógiai gyakorlatok tantárgy keretében volt az egyik tanárunk. Az ő csoportjában végeztem a gyakorlati órákat és kaptunk hideget-meleget a teljesítményünknek megfelelően, mikor a jelenlegi Lukács Sándor Járműipari és Gépészeti Technikumban tanítottuk az elsőéveseket. Ők is meg voltak szeppenve, s persze mi is. Azt azonban érdekes volt látni és megélni, hogy a tanév végére mennyire kinyíltak irányunkba a gyerekek, akiknek a mechanika és gépelemek mellett pluszban még számítástechnikát is tanítottam.

Bár 1999-ben az összes vizsgával végzett, a „Számítógépes modellezés és szimuláció felhasználása a szakközépiskolai gj. szerk. tantárgy oktatásában” címet viselődiplomamunkájával nem készült el határidőre, így halasztott fél évet, s közben félállásban dolgozni kezdett: rendszergazdaként a megyei pedagógiai intézetben. Miután 2000 februárjában sikeresen államvizsgázott, tudomására jutott, hogy a munkakört az azóta már elhunyt intézményvezető, dr. Annási Ferenc teljes állásban meghirdetné. – Jeleztem, hogy szívesen vinném tovább a munkát ilyen formában is, amit szerencsére támogatott. Bár ezt követően csupán alig másfél évig dolgoztam ott rendszergazdaként, nagyon sok kedves ismerősöm van ebből az időszakból mind a mai napig: Gönczölné Nelli néni, Görcsné Muzsai Viktória, Telekes Annamária, Figula Anikó, Gesztesi Péter – és a sort még folytathatnám. Bár szerettem ott dolgozni, ahol saját informatikai kabinetünk volt, ráadásul a rendszergazdai feladatok mellett rendezvények lebonyolításában és kiadványok szerkesztésében is segíthettem, a közalkalmazotti fizetéshez képest jobb anyagi lehetőséget kerestem. Éles váltással így jutottam el a haszongépjármű-értékesítő pozíciójáig és a Porsche Győrig, ahol a főiskolán is tanító dr. Nagy Kálmán igazgatóként tevékenykedett. Kezdő értékesítőként nem tudtam hozni az elvárt értékesítési darabszámokat, ezért úgy éreztem, hogy megrekedtem. Utólag visszagondolva, talán türelmesebb is lehettem volna, de gyorsabban többre vágytam.

Óraadó hallgató

Egy volt kollégám ajánlására 2002 februárjában az XMEDITOR grafikai részlegéhez kerültem, ahol kiadványszerkesztéssel, levilágítással, montírozással foglalkoztam, majd miután pár perc alatt beazonosítottam, hogy mi a baja a számítógépemnek, s közöltem is a megoldást, rendszergazdává is kineveztek, nem sokkal ezután pedig már-már létesítményüzemeltetőnek is éreztem magam. 2007 decemberében munkahelyet váltottam, mert szerettem volna, ha új technikák irányában tovább fejlődhettem volna. A Palatia Nyomdában folytattam, ahol eleinte CTP-operátor voltam, majd a számítógépes montírozást is meg kellett tanulnom.

2008-ban bővült a Palatia Kft. a soproni Scarbantia Nyomdával és ekkor egy gyártás-előkészítő státusz megüresedett Győrben, amit Gábornak ajánlottak fel, akinek innentől kezdve ebbe is be kellett tanulnia, majd teljes egészében átvette az informatikát is. – A gyártáselőkészítés ma már termékmenedzseri feladattal ér fel, hiszen az ügyfelekkel való kapcsolattartás szintén a részévé vált – vallja a nyomda új ügyvezetője, aki első körben a gyártást szeretné megreformálni, hogy megfeleljen teljes egészében az Ipar 4.0 követelményeinek, sőt az Ipar 5.0-nak is. – Próbálok felnőni a feladathoz, ezért az Óbudai Egyetemen belevágtam egy három féléves, nyomtatott kommunikációs szakmérnök továbbképzésbe. Közben oktatok is az alma materemben, a Széchenyi István Egyetemen. A Sopronból Győrbe költözött Tervezőgrafika Tanszékről érkezett felkérés, hogy segítsünk a nyomdaipari ismeretek oktatásában. Így alakult, hogy a Papír-, csomagolás és nyomdaipari ismeretek tantárgyat Csóka Levente papíripari szakemberrel megosztva tartjuk a félévben. A cégnél a duális képzés koordinálása is a feladatom, miután a Győri Szakképzési Centrum Sport és Kreatív Technikumának egyik képzőhelyeként a nyomdai előkészítős diákokat beavatjuk a nyomdai folyamatokba. Ennek eredményeként az egyik volt diákunk digitális operátorként már nálunk dolgozik, úgyhogy az utánpótlás biztosítása is a duális képzés egyik fontos hozadéka.

Habostorta az élet

Gábor immáron húsz éve él házasságban, feleségét 2004-ben a Habostorta oldalon ismerte meg. Adrienn kapcsán megemlíteni érdemes, hogy a jogi asszisztens képzést a győri főiskolán végezte. Ahogy az is kiemelendő, hogy kettejük online üzengetéseinek eredménye egy közös élet és három közös gyermek. – Nagyobbik fiam a Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai Technikumban készül éppen az érettségire.
A lányom a Deák Ferenc Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Technikum 10. évfolyamán koptatja a padokat. A legkisebb pedig hamarosan felvételizni fog középiskolába. A tervek szerint ő is a Jedlikben folytatná, informatikai vonalon. Mindhárman szeretnének majd továbbtanulni a felsőoktatásban, őket ismerve nagy valószínűséggel a Széchenyi István Egyetemen.