MEGFELELŐ EGYETEMI ALAPOK – ÁTALAKÍTOTT GONDOLKODÁSMÓDDAL

ÚT AZ EGYETEMRE

Szalay Dániel Szilből származik, oda is járt általános iskolába. A középiskolai tanulmányait viszont már Győrött végezte, a Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban. Mivel 14 évesen fogalma sem volt arról, hogy milyen szakterületen szeretne majd érvényesülni, ezért választotta a gimnáziumot, ahol nyert négy évet arra, hogy pályafutásával és így az életével kapcsolatban döntést hozzon. Édesapja szintén a győri bencésekhez járt, majd ezt követően a mosonmagyaróvári egyetemen agrármérnöknek tanult. Dániel is hasonló utat járt be, de ő Mosonmagyaróvár helyett Győrt választotta és a gépészmérnöki képzést. A reál tárgyakban jól teljesített a középiskolai évek alatt, ezért döntött a műszaki irány mellett. A Budapesti Műszaki Egyetemet jelölte meg elsőként, az utolsó pillanatban azonban változtatott és Győr lett az első számú választás. Nem akart a fővárosba menni, a kisalföldi megyeszékhely élhetőbb és barátságosabb mivolta számára jobban tetszett. S bár a pontszámok alapján a műegyetemre is felvették volna, örült a győri folytatásnak, amit azóta sem bánt meg.

Takács Dávid Pápán született, s nem is hagyta el a Bakony-menti települést sem az általános, sem a középiskolai tanulmányai során. Dánielhez hasonlóan ő is bizonytalan volt a folytatást illetően, ezért választotta a Petőfi Sándor Gimnáziumot. Fizikából emelt szinten érettségizett, a matematikával sem volt problémája, ezért ő is a műszaki pályával kacérkodott – szintén Budapest és Győr között vacillálva. Mindez azonban csak aff éle képletes dilemma volt, hiszen mindig is azt érezte, hogy az ő útja Győrbe vezet. Ez azonban részben tévútnak bizonyult, de nem a város és nem a Széchenyi István Egyetem miatt. A gépészmérnöki tanulmányaival az ötödik félévben tartott, amikor besokallt attól a bizonytalanságból, amely a tantárgyak egymásra épüléséből fakadt, mikor is egy-egy esetleges sikertelen záróvizsga féléves csúszás(oka)t jelentett volna. Így aztán tiszta lappal kezdte újra az egyetemet, továbbra is ragaszkodva a műszaki irányultsághoz. Ahogy fogalmaz, ekkor már csakis a tanulásnak élt, mert nagyon akarta a műszaki menedzseri diplomát.

A KÖSZÖNET HANGJÁN

Arra a kérdésre, hogy oktatóik közül kikre emlékeznek vissza legszívesebben, azaz kik voltak azok, aki szakmailag és/vagy emberileg a leginkább hatottak rájuk, gyorsan sorolták is a neveket.

Dániel elsőként Horváth Dori Tamás nevét említette, aki tanulmányai idején a bencés gimnázium igazgatója volt. A 2016-ban elhunyt szerzetes osztályfőnökként a kellő szigorúsággal fordult a diákjai felé. Dániel prefektusa Sárai-Szabó Kelemen volt, akivel a mai napig mindig örömmel találkozik. S bár az irodalom nem tartozott a kedvenc tantárgyai közé, az azt oktató Jakab Gábort a személye miatt kifejezetten kedvelte, hiszen az életre is próbált nevelni. Az egyetemről pedig Szalai Péter nevét emelte ki, aki számítógépes modellezésre tanította, méghozzá gyakorlatiasabb formában.

Dávid a Petőfi Sándor Gimnáziumból Kömöcsi István nevét említette, akit emberileg és szakmailag nagyra tartott, s aki miközben az emelt fizika érettségire felkészítette, osztályfőnökként is egyengette diákja(i) útját. Az egyetemről oktatók közül Kuti Rajmundról beszélt külön is, aki konzulensként nagyon sokat segített számára.

KAPCSOLAT A RÁBÁVAL

Mindketten rábás, azon belül is kovácsolásos témában írták diplomamunkájukat – ebből kiderül, hogy már az egyetemi tanulmányaik során kapcsolata kerültek az 1896-ban alapított céggel.

Dániel direkt halasztott fél évet azért, hogy a szakdolgozat megírása előtti hathetes szakmai gyakorlatát kibővítse. Így adta be a jelentkezését a cégekhez, ám egyedül a Rába volt az, amely szívesen fogadta hosszabb távra is. A kovács üzembe került, azon belül is a termelésbe, ahol 2015 júniusától az év végéig foglalkoztatták. Miután megszerezte gépészmérnöki diplomáját az egyetemen, 2016 februárjának első napjától főállású Rába-dolgozó.

Dávid is megpróbált több cégnél gyakornokként elhelyezkedni, nem csupán Győrött, hanem szülővárosában és annak környékén is. Akadt, ahol a cég, vagy éppen a pozíció nem nyerte el a tetszését, viszont felkeltette az érdeklődését a Rába, ahol az öccse dolgozott. Az egyetemünkön gépészmérnöki diplomát szerző testvére 2018 elején kezdett a cégnél gyakornokként, míg ő ugyanazon év nyarán. A kovácsüzem minőségbiztosítására került, ott érte még az államvizsga előtt a HR felkérése, miszerint maradjon a területen folyamatmérnökként. Így kezdte 2019. július 1-jével a főállású rábás pályafutását.

AZ EGYETEM HASZNA

Érdekes lehet, hogy amikor egy ifjú szakember gyakornokként vagy frissdiplomásként bekerül egy nagymúltú céghez, vajon mennyire számítanak a tudására, bedobják-e azonnal a mélyvízbe, vagy fokozatosan tanítgatják – speciális ismeretanyaggal is ellátva – mindaddig, amíg képesnek nem érzik önálló feladatmegoldásra.

Dániel arról beszélt, hogy az ő esetében mindkét változatra volt példa, azt azonban mindig is érezte, hogy az egyetemi tudás megfelelő alapot jelentett. Még úgy is, hogy szerinte az elméleti tudás legfeljebb 20 százalékát sajátíthatta el az egyetemen, amely bár elsőre nem tűnhet soknak, mégis elegendőnek bizonyult. Méghozzá azért, mert közben mindenre kaptak rálátást. Meg a tanulmányaik során számos olyan feladatot, amelyek megoldásához segítségül kellett hívni az internetet. Ennek köszönhetően megtanultak hatékonyan információhoz jutni, amely a gyorsan változó technológiák korában elengedhetetlen.

Dávid szerint a gondolkodásmód alakítása az egyetemi képzés egyik előnye. Nem raknak mindent készen az ember elé, ezzel arra ösztönzik, hogy mindennek járjon utána, fedezze fel önállóan az összefüggéseket, hogy mi miből következik. Mint mondta, olyanra nem volt és nem is lesz példa, hogy az egyetem bármely pozícióhoz komplex tudást kínáljon. Az ott megszerzett tudásra építve azonban bármilyen munkakörbe bele lehet tanulni, így áll össze majd a kép.

HAGYOMÁNY MEGÚJÍTVA

Egy nagy hagyományokkal rendelkező cég életében is elengedhetetlen a megújulás. Hogyan látják mindezt a Rába esetében a fiatalok, akik talán a legtöbbet tehetik a változásért.

Dániel szerint már a társaság szemléletén is tetten érhető a változás, amely például a fejlesztésekben is visszaköszön. Nevesítve a Gyármentő programban megvalósuló napelemparkot és csarnokfelújításokat említette, továbbá az új megmunkáló gépek beszerzését.

Dávid is úgy érzi, hogy a vállalat az új vezetésnek köszönhetően pozitív irányba halad, amelynek eredményeként a Rába ismét büszkén jelenhet meg a nyilvánosság előtt, új szemléletében a társadalmi felelősségvállalás szerepét is kidomborítva.

KARRIER

Dániel elmondta, hogy a cégen belül pozíciókat váltott: üzemmérnökként kezdte, majd tagja lett a 67 ezres futóműgyári csarnok és a kovácsüzem között létrejött szakértői csapatnak. Jelentős változást a munkájában mindez nem hozott, annyiban azonban mégis, hogy így már a megmunkálással is foglalkoznia kellett. Feladata volt, hogy a kovácsüzemi folyamatokat – amennyiben azok érintik az alkatrészes területet – fejlessze, a költségeket és a selejtet pedig csökkentse. Ehhez kellett támogatást adnia magának az üzemnek, meg az érintett soroknak. Jelenlegi munkakörében a futómű szerszám és készülék menedzsment teamvezetői teendőit látja el. A vásárolt szerszámok és készülékek költségcsökkentése mellett a folyamat kialakítása is rá hárul, mivel ennek a témának korábban nem volt gazdája.

Dávid a Dániel által is említett közös szakértői csapatba került a belépésekor, majd bő egy évre rá, 2020 őszén a 67 ezres futóműgyári csarnokra vonatkozóan a megelőző karbantartásért felelt. Ezen felül megbízottként 2022-ben majdnem teljes egészében ő látta el a kovácsüzemi karbantartás teamvezetői szerepkörét. A koordinátori tevékenység mellé idén egy Rábánál tevékenykedő külső cég felügyeletét is ellátja, miközben futóműves szinten a megelőző karbantartást vezeti.

MENTOR

A két fiatal példája az interjú végén arra is rávilágított, hogy nem csupán a tanárok, oktatók körében kell keresni azokat, akik emberileg és szakmailag is sokat segítettek, hanem a munkatársakra vonatkozóan is. Bár Dávid mondta ki először a már nyugdíjba vonult Zborovján Ferenc nevét (mivel mentora volt, amikor a Rábához került), közben Dániel is lelkesen bólogatott. Mindketten egyetértettek abban, hogy „jó fej volt az öreg”, aki a gyakorlati és elméleti tudásával, valamint emberségével mindenkinek sokat és szívesen segített. 

SZÖVEG: BAUDENTISZTL FERENC
FOTÓ: KÖNCZÖL JÁNOS