MAGÁVAL RAGADTA A RÁBA

SÍNBOHÓCOK ÉS BENZINSINTÉREK

– Már gyerekkoromban is afféle bütykölő ember voltam, nagyon érdekeltek a műszaki dolgok, ezért aztán a komoly szakmai felvételi sem fogott ki rajtam, így kerülhettem a gépipari technikumba, amely minden tekintetben nagyon jó iskola volt – kezdi életútjának felidézését Rákóczy Kálmán. – Azért is különösen szívesen emlékszem vissza arra az időszakra, mert repülőgép-modellezéssel is foglalkoztam, 1974-ben még megyei ifjúsági bajnokságot is nyertem. Imádtam a Jedlikbe járni, nemkülönben a győri főiskolára, ahol kitűnő tanárok tanítottak. Magyar Béla, Fodor László, Kerecsényi József, Igaz Jenő, Vermes Gusztáv és Pintér József neve jut elsőre az eszembe, meg az a fantasztikus légkör, amely annak idején körülvett bennünket – szakmailag és emberileg egyaránt. A hallgatótársakkal sokat hecceltük egymást, a vasútgépészeket sínbohócoknak, az autógépészeket benzinsintéreknek neveztük. Hogy minket, járműgépészeket minek hívtak, arra már nem emlékszem – meséli mosolyogva.

A szakmai gyakorlatok során többször is egy-egy hónapra bekerültem a Rába-gyárba, amely valósággal elvarázsolt. Közép-Európa legnagyobb járműgyártója volt, amely a gépi berendezéseket, a technológiát, a szakmai tudást, továbbá a szervezettséget tekintve is élen járt.

Miközben az önfeledt, vidám korszakát élte, végeredményben eldőlt életének sorsa is. – A szakmai gyakorlatok során többször is egy-egy hónapra bekerültem a Rába-gyárba, amely valósággal elvarázsolt. Közép-Európa legnagyobb járműgyártója volt, amely a gépi berendezéseket, a technológiát, a szakmai tudást, továbbá a szervezettséget tekintve is élen járt. Emlékszem, hogy már akkor, a hetvenes években három perc alatt elkészült egy kétfokozatú futómű. Napi három műszakban folyt a termelés, de ment minden, mint a karikacsapás, pedig akkor még nem voltak számítógépek.

Ő IS FŐMOLNÁRRÁ VÁLT

Rábás munkatárssá 1978. szeptember 1-jén vált. Akkoriban az a szokás járta, hogy a frissen végzett mérnököt egy évig üzemmérnöki feladatkörben alkalmazták, rábízva egy-egy gyártósor teljes felügyeletét. – Én az autógyáregységbe kerültem, ahol rengeteget tanultam, majd egy esztendő leteltével – ahogy abban a felvételemkor megegyeztünk – a futóműszerkesztésre. Ott azonban csak alig egy hónapot tölthettem, mert elvittek katonának. Másfél évig Pápán vadászpilóta-irányítóként szolgáltam a hazámat. Aztán visszatértem a vállalathoz, a futómű-konstrukcióra. Akkoriban úgy folyt a „beillesztési program”, hogy odatettek egy „öreg szaki” mellé, hogy attól lessem el a szakmai fortélyokat. Azzal, hogy a tanmeséjének mennyi valóságtartalma volt, nagyjából 30 év elteltével szembesültem. A molnárinas példáját hozta fel, aki a malomban eleinte ahogy jön-megy, kicsit lisztes lesz a ruhája. Aztán ahogy telik az idő, már a zsákot is rápakolják a vállára, amitől még lisztesebb lesz. Egyszer csak azt veszi észre, hogy már ő a főmolnár. Nos, velem is valami hasonló történt.

Kálmán nagyon jó kollégák mellé került – méghozzá egy nagyon szerencsés időszakban. Az idő tájt számtalan rábás futóműfejlesztés történt, a jelenlegi alaptípusok szinte kivétel nélkül akkoriban születtek. – Imádtam tervezni. Minden reggelt azzal kezdtük, hogy kifaragtuk, majd csiszolóval meghegyeztük a 10H-s ceruzát, aztán rákerült a pauszpapír is a rajztáblára – és rajzoltunk. Valóra vált az álmom, futóműveket tervezhettem. S idővel a szamárlétrán is lépegettem: előbb csoportvezető, majd 2002-ben osztályvezető lettem a konstrukción. Három évvel később, a Fejlesztési Intézet megalakulásával főkonstruktőrként dolgoztam 2013-ig. Nagyon szép időszakként emlékszem vissza erre a nyolc évre is, még úgy is, hogy nagyon sok volt a feladat, s hihetetlenül sokat kellett utazni. Évente akkoriban 60–70 napot külföldön töltöttem, kis túlzással beutaztam a világot a műszaki tárgyalások miatt, no és különösen akkor, amikor a szerviztevékenységet is irányítottam. Nyolc évvel ezelőtt bíztak meg a vevőszolgálati csapat összeállításával. Sok szervezéssel járt, no és rengeteg képzéssel, melyet felhasználó cégeknek is tartottam. Az igazán komoly kihívást az jelentette, hogy míg a nyugati országokba nem volt gond a célszerszámok, alkatrészek kivitelével, a szovjet utódállamokba ez nem ment könnyen. Minden egyes alkatrészről részletes leírást kellett készíteni, melyet néha hetekig ellenőriztek, mire engedélyt adtak. Azt is tudni érdemes azonban, hogy amit kivittünk, azt vissza már nem hozhattuk. Négy évig csináltam mindezt, amikor kaptam egy kérdést, hogy mit szólnék a minőségbiztosítási menedzseri kinevezéshez. Az új munkakörömhöz több területet is hozzá(m) rendeltek. A futómű-, a kovács- és a szerszámgyár üzemi minőségbiztosítást, a futómű és a szerszámüzem mérőszobáit, a kémiai és a mechanikai laboratóriumokat, valamint a beszállítói minőségbiztosítást, így összesen negyven nagyszerű munkatárssal dolgozhattam együtt. Tavaly aztán újabb kérdést kaptam a vállalatvezetéstől, melyben az iránt érdeklődtek, hogy a nyugdíjkorhatár elérését követően hogyan képzelem a jövőmet. S bár nagyon marasztaltak, amit különösen megtisztelőnek éreztem, arra szavaztam, hogy szeretném a nyugdíjaséveimet fizikailag és szellemileg is jó állapotban elkezdeni, ezért a nyugdíjba vonulás mellett döntöttem. Az utolsó rábás fél évemben, tavaly augusztustól az utódommal, Balla Gáborral közösen dolgoztam, műszaki szakértőként segítve az átadás folyamatát. Bár nagyon nem lelkesedtem érte, nyugdíjasbúcsúztatót is szerveztek számomra. Sokan voltak, sok ajándékot kaptam, meg nagyon szép szavakat – meg is hatódtam ott akkor, és még most is, ahogy visszagondolok rá. A több mint négy évtizedes rábás időszak során minden lehetőséget megkaptam, s közben erkölcsileg és anyagilag is megbecsültek.

EMBERSÉGESEN ÉS ŐSZINTÉN

A pályafutásából arra a legbüszkébb, hogy mindenkivel próbált emberségesen bánni és őszintén beszélni. – Ez a viselkedés nekem minden területen százszorosan meghozta a hasznot. Megjegyzem, nekem sohasem voltak beosztottjaim, csakis kollégáim. Úgy érzem, ha valaki vezetőként ezek szerint tevékenykedik, sikeresnek és elégedettnek érezheti magát. S emelt fővel vonulhat nyugdíjba, megbecsülve! Utólag már elárulhatom, hogy számomra a legnagyobb megpróbáltatást az jelentette, ha elbocsátásokra került sor. A döntések miatt néha bizony hetekig nem aludtam. Mindig arra törekedtem, hogy áldozatok nélkül sikerüljön létszámot csökkenteni. Talán csak egyetlen olyan esetre emlékszem, amikor ennek maradéktalanul nem tudtam eleget tenni, a többiekkel – például korengedményes nyugdíjazás miatt – jót tettem azzal, hogy felvettem a nevüket a listára.

Szakmai értelemben a katonai járműhöz kifejlesztett futómű a szíve csücske, mivel a három szabadalmat is tartalmazó termék a nevéhez is köthető. – Eleinte egyetlen számítógép volt a tervezésen, mellyel fogaskerekeket lehetett tervezni.

Aztán kétdimenziós tervezőrendszerrel kezdtünk dolgozni, szervezett tanfolyam híján afféle „szájhagyomány útján” adta tovább az információkat, aki jobban értett hozzá. Az új évezred érkezésével már 3D-s tervezési rendszerrel dolgoztunk, melyek kapcsán már komoly tanfolyamokon vehettünk részt. Ezekkel a programokkal már végeselem-számításokat, feszültségdeformáció-analízist is lehetett végezni, amely nagymértékben meggyorsította a tervezés folyamatát, mivel ezek tekintetében szükségtelenné tette a kísérleti futóművek gyorsított élettartam-vizsgálatát. Ha még nem mondtam volna, egy konstruktőrnek egy személyben anyagmérnöknek és technológusnak is kell lennie.

MIT ADOTT A FŐISKOLA?

Rákóczy Kálmán szerint egykori főiskolai tanára, Vermes Gusztáv fogalmazta meg azt, hogy a mérnöki gondolkodás és szemlélet mennyire fontos. – Ennek az alapjait megkaptuk a főiskolán, a jelenlegi Széchenyi-egyetem jogelődjén. Egykori felsőoktatási intézményemtől egyébként később sem szakadtam el. Hat éven keresztül egyetemi óraadó voltam, féléves ciklusokban tanítottam a Rába Futómű Kft. gyártási és tervezési tevékenységeiről. Tartottam előadásokat a győri egyetemhez köthető konferenciákon, valamint a Gépészmérnök-hallgatók Országos Konferenciáján többször is adtam feladatot, s voltam zsűritag. Rendszeresen prezentáltam az Országos Autóbusz Szakértői Konferenciákon a Rába új fejlesztéseiről. Nyugdíjba vonulásom kapcsán rendszereztem a szakmai emlékeimet – ez DVD-re mentve 1,21 GB lett, amiből egy példányt a gyárban is leadtam.

A január 29-i utolsó munkanapját követően eleinte nem találta a helyét, aztán minden a helyére került. Az otthoni műhelyében – ahogy egész életében – továbbra is mindent megjavít, de szívesen tevékenykedik a ház körül a kertben, valamint a győrújbaráti telken is. Feleségével a járványhelyzet után szívesen utaznak majd, de persze legszívesebben a négy unokával tölti az idejét: Marci 7, Peti 5, Nóra 4, Noémi pedig 2 éves. Velük igazán kerek a világ – nyugdíjasként is.