HA AZ EGYETEMRŐL BESZÉLÜNK, AZ GYŐRT IS JELENTI

1976-tól ’80-ig voltam középiskolás mai munkahelyemen, a győri Révai Miklós Gimnáziumban. A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola (KTMF) 1974-ben kezdte szárnyait bontogatni Győrben néhány száz hallgatóval. Ma 13 ezer egyetemista tanul Győrben – ezen helyzetképpel kezdte az interjút a sokoldalú kapcsolatokat építő Horváth Péter, aki eredetileg matematika-fizika szakos középiskolai tanár. – Néhány osztálytársam az érettségikor a KTMF-re jelentkezett, s hárman be is kerültek. Amikor 1986-ban a diplomám megszerzését követően visszaérkeztem Győrbe, a főiskola már a város fontos része volt. Sikeresen beépült a város vérkeringésébe, mind több győri középiskolás választotta az itteni képzéseket.

Milyen volt az akkori főiskola a Révaiból nézve?

Az 1980-as években nagyjából egy helyen történt minden. A kampusz volt mindennek a helyszíne, mintegy ezer hallgatóval működött az intézmény. Az előadótermek, a laborok, a kollégiumok, a menza, a sportlétesítmények, a szabadidős színterek koncentráltan a révfalui városrészben működtek. Én először a központi egyetemi felvételi vizsga megírásakor voltam az épületekben. Később, mint tanár, felügyeltem is az írásbeli felvételikor. Nagyon fontos kötődésem, hogy édesapám 1974-től 1997-ig a Műszaki Osztályon, karbantartóként dolgozott. Beszámolóiból sokat megtudtam az ottani dolgokról, a tervekről.

A bővülő képzési kínálat, a végzettségekhez jól kapcsolható életpályalehetőségek egyre vonzóbbá tették az egyetemet. Büszke vagyok arra is, hogy egykori révais diákjaink közül mind többen oktatóként, vezető oktatóként gazdagítják a Széchenyi István Egyetem tevékenységét, alakítják szellemiségét.

A Révai Miklós Gimnázium igazgatójaként hogyan tekintett az egyetemi törekvésekre?

1995-ben, amikor igazgató lettem, egészen más kitekintéssel építettem tovább a kapcsolataimat a Széchenyi István Főiskolával. Az akkori főiskolának, az egyetemmé válásnak nagyon fontos időszaka volt ez a néhány év. A Zeneművészeti Fakultás integrációs belépése, a Petz-kórházzal megalapított Egészségtudományi és Szociális Intézet indulása, új főiskolai szakok, a jogász- és a közgazdász egyetemi képzések kezdete volt a nagy összefogással, a városi önkormányzat hathatós támogatásával megvalósuló fejlődés látható eredménye. Nagyon jót tett, hogy Győr gazdasága a ’80-as évek végén a látható megtorpanás után a ’90-es évek közepére új lendületet kapott. A műszaki fókuszú fejlődés a Rábával, majd az Audival erőteljes hátszelet adott a mérnökképzésnek, s ez erősítette újabb és újabb célok meghatározását is.

 1996-tól ön is szerepet vállalt az egyetemmé válás előkészítésében. Hogyan emlékszik az akkori időszakra?

Nagytekintélyű, elismert győri polgárok, cégek vezetői, kórházi orvosprofesszor, főiskolai vezetők dolgoztak a főiskola fejlődéséért, az egyetemi rang elnyeréséért. Logikus érvelésekkel, okos gondolatokkal, felelősen, a jövőt vizionálva fogalmazták meg véleményüket. Olyan körbe kerültem, ami életutamat, szemléletemet, a gondolkodásmódomat is nagymértékben alakította. Mindannyiunk számára alapvető volt a győri egyetem szükségessége. A hogyanról, a megvalósítás gyorsaságáról, mikéntjéről viszont eltérő véleményeket fogalmaztunk meg. Nagyon sokat tanultam.

Milyen volt a viták, az eszmecserék hőfoka?

Okos és szenvedélyes vitákra emlékezem. Az érvek, a jövő alakításának felelőssége mindig a meghatározó szempontként szerepelt. Meghallgattuk egymás érveit, hozzátettük a sajátunkat, s így alakult ki mindig a konszenzus. Először a szakmát, a tudományos testületeket kellett meggyőznünk, hogy a Széchenyi István Főiskola egyre erősebb és népszerűbb, a térség gazdaságába jól beágyazott, így valódi igényeket elégít ki, ezért az egyetemi címre méltó intézmény. A szakmai érveket a politika is elfogadta. Pozícióinkat mindig erősítették az új képzések indításáról, sikereiről, meggyökeresedéséről szóló hírek, beszámolók.

Mindez hogyan tükröződött vissza a Révaiban, Győrben?

A bővülő képzési kínálat, a végzettségekhez jól kapcsolható életpálya-lehetőségek egyre vonzóbbá tették az egyetemet. Büszke vagyok arra is, hogy egykori révais diákjaink közül mind többen oktatóként, vezető oktatóként gazdagítják a Széchenyi István Egyetem tevékenységét, alakítják szellemiségét. A Révaiból az elmúlt évben a 160 érettségizettből 26 a Széchenyi-egyetemen tanult tovább, csak az ELTE előzte meg néhány fővel Győrt.

2020 augusztusa óta az egyetemet fenntartó Széchenyi István Egyetemért Alapítvány Felügyelő Bizottságának tagja. Hogyan látja az eddigi működést?

Életutam jelentős tevékenységei, élményei kötődnek az egyetemhez. A működési modellt váltott Széchenyi István Egyetemnél az alapfeltételek megteremtése a Széchenyi István Egyetemért Alapítvány Kuratóriumának feladata, a napi munka operatív irányítása az intézmény vezetőinek jogköre és felelőssége. A Felügyelő Bizottság a működés jogi hátterének meglétét, az etikai szempontok betartását kontrollálja. Az FB minden kuratóriumi előterjesztésről kialakítja véleményét. A kuratórium ezen javaslatok ismeretében hoz döntést. Egy új működési modellbe való átállás sok munkát ad. Meg kellett határoznunk, ki kellett dolgoznunk, hogyan tudjuk a leghatékonyabban ellátni a feladatunkat. Dr. Havasi Dezsővel már a felügyelő bizottsági megbízatásunk előtt is jól ismertük egymást. Tarlós István az egykori alma matere iránti elkötelezettséggel, alapos és körültekintő módon végzi munkáját. A nagy rendszerek átlátásában való tapasztalata, a városvezetői múltjából fakadó gyakorlatias, lényegre koncentráló gondolkodásmódja a biztosíték arra, hogy alapos és megfontolt véleményt adjunk az előterjesztésekről. Minden kérdéskört körbejárunk, nem bízunk semmit sem a véletlenre. A Kuratórium felelősségi körét megtartva határozottan támogatjuk, hogy minél erősebb garanciális elemek épüljenek be a döntésekbe. Azt látom, hogy minden eszköz, szándék, és támogatás rendelkezésre áll a további, erőteljes fejlődéshez.

Ön nemcsak a Széchenyi István Egyetemért Alapítvány Felügyelő Bizottságának a tagja, hanem az egyik elit, sok-sok évtizede toplistás hazai gimnázium igazgatója, valamint a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke is. E három feladatkör alapján milyen víziót fogalmaz meg a győri egyetem jövőjéről?

A Széchenyi István Egyetem az elmúlt években dinamikusan fejlődött, és az ország fontos tudásközpontjává vált. Az intézmény alapítványi működése a saját döntések erősödését, lehetőségét jelenti. A dolgok itt dőlnek el, győri szempontok, érvek és értékek szerint. Az egyetem Győrnek, a térségnek és a tágabb régiónak ma is meghatározó intézménye, s ez tovább erősödik – fogalmazott az egyetem fejlődését több évtizede hathatósan támogató Horváth Péter.