GYŐRBE JÖTT, AHOL A LEHETŐSÉGEK JÖTTEK

Vivien történetét kezdjük az úgymond mellékszálakkal, amelyek azonban mégis hatást gyakoroltak az életére, hiszen hosszú évekre meghatározták a mindennapjait. A városlődi általános iskolának köszönhetően énekelhetett duóban az egyik barátnőjével, Peidl Diánával, akivel olyan szintre jutottak, hogy országos versenyen kiemelt arany minősítést értek el. Hasonlóan nagy elismerésnek számított, amikor Veszprém megye képviseletében szerepelhettek Budapesten, a Kongresszusi Központban. Az éneklés mellett a néptánc is az élete részévé vált, szülei példáját követve ő is ropta másfél évtizeden keresztül. Nála azonban még a karate is képbe került, s bár ez sokáig testidegennek tűnt számára, felnőtt fejjel már szívesen gondol vissza arra a nyolc esztendőre, amely során barna övig jutott, s amelyből azóta is sokat kamatoztat. – A szívemhez legközelebb álló néptánc mellett tartottam ki a legtovább, de most már kénytelen voltam azt is abbahagyni, mivel Győrből a feladataim mellett nagyon megerőltető lett volna heti szinten hazajárni.

A városlődi általános iskolai tanulmányok befejezése után Ajka következett, a Bródy Imre Gimnázium. – Mivel szerettem volna a felsőoktatásban is kipróbálni magam, ezért annak idején teljesen természetesnek tűnt a gimnáziumi választás, esetemben pedig azért a közeli város neves középiskolája, mert ott emelt szinten tanulhattam tovább a németet. Nagyon szerettem az ajkai négy évet, amelynek végén 2014-ben érettségiztem. Aztán mégsem tanultam tovább, legalábbis nem azonnal. Egy évet kihagytam, erre az életkörülményeim is ösztönöztek – fogalmaz kicsit rejtélyesen. – Visszatértem egykori általános iskolámba, ahol az igazgató munkáját segítettem. Közben februárban jelentkeztem az Apáczai- karra. Bár a pedagógusi szakma mindig is szimpatikus volt számomra, kiskoromban nem gondoltam arra, hogy tanító leszek. Az évek során azonban ez szépen átalakult, s talán a városlődi iskolában töltött bő fél éves munka is szerepet játszott a választásomban. Egyre inkább azt éreztem, hogy ez lesz az én utam. A tanáraim közül többen is voltak, akiknek a hozzáállása szimpatikus volt, akik miatt úgy éreztem, hogy én is képezni szeretném a fiatalságot. Ennek kapcsán a városlődi Paul Angermann Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskolából az egykori német tanáromat emelném ki, valamint a jelenlegi igazgatót, aki magyart és éneket tanított, s felkészített minket az énekminősítésekre. Az egyetemválasztás terén egyébként Győr mellett más város nem is került képbe, s mivel a családdal nagyon sokat jártunk ide, számomra a folyók városa nagyon szimpatikusnak tűnt. S hogy mennyire jó választás volt, azt az is bizonyítja, hogy ebből az időszakból is ki tudok emelni két olyan oktatót, akik nagy hatással voltak rám. Egyikük Sipos Judit, aki a német tanszéken tanítva vitt minket végig négy éven keresztül, míg az Öveges Kálmán Gyakorló Általános Iskolából Vargáné Frank Krisztina jelenlegi igazgatóhelyettes nevét említeném, akitől rettentő sokat tanultam módszertanilag. Nagyon sok játékos feladatötletet vettem át tőle, amit a gyerekekkel mind a mai napig hasznosítani tudok.

Vivien az ajkai gimnáziumba ingázott, a győri tanulmányai elején azonban kollégiumban lakott. – Ez azonban egyáltalán nem az én világom, a beállítottságomhoz nem is igazán illik. S bár nem történt semmi rendkívüli, nem ért semmilyen negatív élmény, mégis örültem annak, amikor egy év elteltével albérletbe költözhettem. A gimnáziumi időszak alatt kibuliztam, kiéltem magam, ide már tanulni jöttem. Szerencsére olyan társaságba keveredtem, akik hasonlóképpen gondolkodtak, akiknek szintén nem a bulizás volt az elsődleges céljuk. Velük mind a mai napig jóban is vagyok. Mindez a szemlélet is minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy az egyetem jobban ment, mint a gimnázium. Ekkorra érett meg bennem az, amit édesanyám oly sokszor említett hajdanán, hogy magamért tanulok. Sorra jöttek a jeles zárthelyik és vizsgák, amelyek mindig adtak egy újabb lökést a folytatáshoz. S közben gyakran gondoltam arra, mennyire kellett nekem a gimnázium befejezése után az az egy év, hogy megtaláljam az utam.

Tanító szakra jelentkezett, műveltségi területként a német nyelvet választva. Így jutott el a diplomamunkájáig, amelynek keretében a válás hatásait vizsgálta a kisgyermekek iskolai mindennapjaira vonatkozóan. Érdekes feladat volt.

Győrbe eredetileg csak tanulni érkezett, ám jöttek a lehetőségek egymás után, így ma már otthonaként tekinthet a Kisalföld fővárosára. – Az államvizsgán az egyik bizottsági tag a Móricz- iskola igazgatója, Fátrainé Csanaki Éva volt, aki végighallgatta a tételeimet, majd azt követően jelezte számomra, hogy tudna helyet biztosítani számomra a szentiváni tanintézményben. A véletlen összjátékaként mehettem az interjúra, ahol sikerült is felvételt nyernem, így a nyár eleji diplomaszerzés után az évszak végén már munkába is állhattam. Rettenetesen sokat köszönhetek Évának, akin az első pillanattól éreztem, hogy kiemelten támogatja a fiatalokat. De hálás vagyok az egész tantestületnek, mert egyáltalán nem éreztették velem, hogy frissen kikerülve az egyetemről közel sem tudtam mindent. Sőt, megpróbálták az erősségeimet kiemelni már az elejétől kezdve. Amennyiben úgy adódott, segítséget is kértek tőlem, ha azt érezték, hogy valami közelebb áll hozzám. S ez jót tett az önbizalmamnak. Egyébként azt már az egyetemen, a gyakorló iskolában éreztem, hogy a katedrán van a helyem.

Győrszentivánon 2019 őszén kezdett tanítani, s azon nyomban lehetősége nyílt kitanulni egy új műveltségi területet – visszatérve az Apáczai-karra. Ez volt az informatika, mivel ilyen szakos tanárra mutatkozott szükség az iskolában. – Természetesen ezzel a lehetősséggel is örömmel éltem. A számítástechnika egyébként is közel állt hozzám, s bár a programozás mélységéig addig nem jutottam, az erős alapok megvoltak. Az államvizsga után az informatikát és a németet így már elsőtől hatodik osztályig taníthattam.

Jelenleg azonban már kicsit más a helyzet. Először osztályfőnök lett, majd munkaközösség-vezető az alsó tagozaton, ezzel segítve az akkori igazgatóhelyettes munkáját. Mindezek után, vagy ha úgy tetszik, mindezek eredményeként, Tokolics Vivien idén átvehette az iskolában az „Év pedagógusa” díjat. Ezzel azonban még nem ért véget számára az ez évi jó hírek sora, mivel ősztől igazgatóhelyettesként tevékenykedik az intézményben. – Az informatikai diploma megszerzése után furcsa volt, hogy egy évig nem tanultam, így aztán tavaly szeptemberben el is kezdtem a közoktatási vezető képzést a BME keretein belül. A jövő évi szakdolgozatomban a Győri Móricz Zsigmond Általános Iskola igazgatóhelyettesi feladatkörét vizsgálom majd egy középfokú intézmény igazgatóhelyettesi munkájával. Azért ezt a témát választottam, mert úgy gondoltam, hogy talán ebben vagyok a leginkább érdekelt. Amúgy célom is volt, hogy majd egyszer igazgatóhelyettes lehessek, de azt álmomban sem gondoltam, hogy ez ilyen hamar be is fog következni, amiért nagyon hálás vagyok a körülöttem lévőknek, akik az ambícióimat látva támogattak. Amúgy is szeretek szervezni, összefogni és segíteni, így aztán amikor indult ez a kihelyezett győri képzés, éltem ezzel az eséllyel is. Aki négy év alatt ilyen karriert ér el a tanítói pályán, abban minden bizonynyal megfogalmazódnak további célok, elképzelések… – Nekem elsődlegesen mindig az igazgatóhelyettesi pozíció volt az álmom, s hogy ez bekövetkezett, ettől nagyon boldog vagyok és nagyon szeretném, hogy ez jól működjön, hogy ezt jól tudjam koordinálni emberileg és mindenféle téren. Aztán persze nem zárom ki, hogy még egy műveltségi területet majd bevállalok. Amiben viszont biztos vagyok, hogy majd szeretnék – nyilván a fokozatokon végig lépkedve – mesterpedagógussá válni.

S hogy ebben milyen szerepet játszott az apáczais időszak? – Alapjában véve az egyetemi képzés egy nagyon jó szemléletet adott, ami által váltam azzá, aki most vagyok. Nagyon nagy személyiségfejlődésen mentem keresztül, az kétségtelen. Arra is nagyon jó volt az egyetem, hogy kialakítsa bennem azt, hogy milyen is egy jó tanár-diák kapcsolat, hogy mennyire fontos a kölcsönös tisztelet, s hogy egyszerűen milyen a jó pedagógus. Kikerülve az egyetemről, sokkal elhivatottabbnak és ambiciózusabbnak éreztem magam, valamint jóval határozottabbnak, s közben megtanultam tanulni is. Az Apáczai-karral jöttek a lehetőségek, de ezzel együtt sem gondoltam volna, hogy 28 évesen igazgatóhelyettes leszek. Minden lépcsőfok megvolt, csak jó gyorsan lépegethettem felfelé. A munkaközösségi vezetés során érzetem azt, hogy ha annak a feladatnak meg tudok felelni, akkor nincs mitől tartanom, az adódó vezetői lehetőségeket nem fogom visszautasítani.

SZÖVEG: BAUDENTISZTL FERENC
FOTÓ: KÖNCZÖL JÁNOS