FUVARSZERVEZŐ A NAP 24 ÓRÁJÁBAN

Az Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpontban járta ki a nyolc osztályt, majd a gimnáziumi négy év elvégzését követően az érettségit is ugyanott abszolválta. Ezzel a két nővére közül a kilenc évvel idősebb testvérét „követte”, aki azonban a diplomához vezető utat a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen járta végig. S bár Hérics Gábor is gondolkodott Budapestben, inkább Győrben maradt és a Széchenyi István Egyetem színes tanulmányi kínálatából igyekezett kiválasztani a számára legideálisabbat. – Közlekedésmérnöki szakon kezdtem el tanulmányaimat 2010 őszén, s a hét féléves képzést követően logisztikai rendszerek szakirányban diplomáztam. A középiskolai matematikához képest az egyetemi szint komoly ugrást jelentett, de szorgalommal mindent meg lehet tanulni. A mechanikát is, amely ugyancsak nem ment könnyen, de leginkább a hő- és áramlástan okozta a legnagyobb fejtörést, arra valamiért nagyon nehezen tudtam ráállni. Ám végeredményben minden akadályt sikerrel vettem, amiben a hallgatókhoz példaértékűen viszonyuló Nyakasné Tátrai Juditnak is szerepe volt. Szakmaisága mellett az embersége is kiemelésre méltó, amit a diplomamunkám megírásakor is megtapasztalhattam.

Mielőtt azonban rátérnénk a szakdolgozat témájára, mindenképpen meg kell említenünk, hogy a hatodik tanulmányi félév teljesítését követően Gábor hol töltötte hathetes kötelező szakmai gyakorlatát. – Egy ismerősöm ajánlására kerestem fel egy töltéstavai szállítmányozási céget, ahol szívesen fogadtak, s ahol – a tárgyalószintű angol és német nyelvtudásomat hasznosítva – nemzetközi fuvarszervezőként foglalkoztattak. Rövid idő elteltével úgy éreztem, hogy a HIS-Hungary InterSped Kft. ideális munkahely lenne számomra. Így aztán, amikor a gyakornoki idő vége felé állást kínáltak, habozás nélkül igent mondtam. Hét éve dolgozom náluk, két esztendeje immár helyettes ügyvezetőként is. A fuvarszervezés továbbra is a feladatom maradt, ezen a területen irányítom és felügyelem is a munkatársaim munkáját, pluszban pedig bizonyos cégvezetői tevékenységeket is ellátok. Hogy miért kerültem ilyen gyorsan vezetői pozícióba? – ismétli meg az újságírói kérdést, hogy aztán kicsit elgondolkodva megadja rá a választ. – Talán azért, mert nagyon érdekesnek találom a munkám, ezért igyekszem a lehető legszorgalmasabban ellátni. Ezt láthatta rajtam a cég tulajdonos-ügyvezetője is, aki tudatosan egyre több olyan feladatot bízott rám, mellyel terelgetett a vezetővé válás irányába. Örülök annak, hogy így alakult, s hogy nincs két egyforma munkanap, mert mindig akadnak új kihívások. Bár fuvarszervezőként normál irodai rendben dolgozunk, telefonon a hét minden napján, annak 24 órájában elérhetők vagyunk, hiszen útközben bármikor történhet valami váratlan dolog. Szóval nagy a pörgés, unatkozni nem lehet, de én ezért szeretem. Szerencsére a piac is kedvezően alakul, a nyár végén elnyert tendereinek köszönhetően már most biztosítottnak látjuk a jövő évet, melyre tekintettel flottabővítésre is készülünk. Szóval, derűlátóak vagyunk, ám nem ülünk a babérjainkon.

Gábor a diplomamunkáját is a HIS cégről írta, pontosabban annak egy időérzékeny körfuvarjáról, melynek célállomása – többszöri kompozás után – Finnországban volt. A négykezes – azaz két sofőrrel megoldott – járat a nagyobb távolság miatt is felkeltette az érdeklődését. Dolgozatában arra kereste a választ, hogy miképpen lehetne az összességében egyhetes utat nyereségességben és vezetési időben is optimalizálni, s még inkább sofőrbarátabbá tenni. Nálunk ugyanis nem csupán a vevőink elégedettsége számít, hanem a munkatársainké is. – Az egyetemen tanultaknak nem csupán a szakdolgozat megírásában, de később a munkámban is nagy hasznát vettem, mivel a szakmai alapokat megfelelően biztosította ahhoz, hogy a speciális céges információkat arra ráépíthessem, s azokat magamra formáljam. Egyetememmel átvitt értelemben a hét év alatt sem szakadt meg a kapcsolatom, mivel az onnan rendszeresen hozzánk érkező gyakornokokkal én is foglalkozom. Sajnos, az ötéves „osztálytalálkozónkon” nem tudtam részt venni, de ígérem, hogy a következőn ott leszek. Több szaktársammal egyébként szinte napi kapcsolatban állok, mivel partnercégeinkhez kerültek. Bízom abban, hogy ez a jövőben sem változik. Én mindenesetre a jelenlegi cégemnél látom a következő évtizedemet is. Remélem, hogy együtt fejlődünk tovább.

SZÖVEG: BAUDENTISZTL FERENC
FOTÓ: KÖNCZÖL JÁNOS, HIS