Európa élén - világrekorddal

Kezdjük a tényekkel: a franciaországi Nogaróban megrendezett májusi Shell Eco-maratonon a SZEnergy Team a SZEmission névre keresztelt járművével ismét világrekorddal végzett az első helyen a városi kisautó kategóriában. A 309 kilométer/kilowattórás eredmény azt jelenti, hogy a jármű mindössze 1 kilowattóra felhasználásával 309 kilométert lett volna képes teljesíteni. Ráadásul, a győri csapat az önvezető kategóriában is győzedelmeskedni tudott. Az egyetemi honlapnak nyilatkozva Szauter Ferenc, a Járműipari Kutatóközpont (JKK) igazgatója arra hívta fel a figyelmet: a sorozatban harmadszor, folyamatosan javuló eredménnyel elért fölényes győzelem a tudatos kutatás-fejlesztési munkának, valamint a hallgatók és a mentorok szoros együttműködésének köszönhető. – Az újabb két első helyezés azt is mutatja, hogy intézményünk tehetséggondozási tevékenysége világszínvonalú: e téren nemcsak felvesszük a versenyt a legnevesebb egyetemekkel, hanem meg is előzzük őket.

Magazinunk a világraszóló eredmény kapcsán Pup Dánielt, a JKK szakmai koordinátorát, valamint Pusztai Zoltán kutatómérnököt, a csapat mentorát kérdezte a SZEnergy sikerének titkáról. Lényegében mindarról, ami a háttérben elengedhetetlen ahhoz, hogy a hallgató csapat csak a lényegre, azaz a tudatos kutatás-fejlesztésre összpontosíthasson.

– Jövőre lesz 20 éves a SZEnergy, amely 2008 óta vesz részt a Shell által rendezett, a világ legnagyobb üzemanyag-takarékossági nemzetközi versenyén, úgyhogy megvan bennük a kellő tapasztalat – kezdte Dani, aki annak idején meghatározó szerepet játszott a hallgatói csapat létrehozásában. – Szinte valamennyien Vas megyéből érkezve, összesen nyolcan, baráti társaságként vágtunk bele annak idején a SZEnergy megalakításába. A Shell felhívására vettünk részt először a versenyen, amit egyéves felkészülés után sikerült is megnyernünk. Megdolgoztunk a sikerért, amely után oktatási szempontból is könnyebb lett a csapat helyzete, rengeteg gyakorlati tapasztalatot és oktatói kapcsolatot szereztünk. A két évtized alatt hét-nyolc generációnyi csapattag nőtt fel, s közben sok minden alapjaiban megváltozott. S itt nem csupán arra gondolok, hogy manapság mennyi inger éri a hallgatókat a közösségi média terén, hanem többek között arra, hogy jelenleg a csapat 30 feletti hallgatói létszáma több évfolyamból tevődik össze, s munkájukat számos mentor segíti. A JKK a mentori rendszer felépítése mellett tehetségprogramot is kialakított, már a középiskolásokra is gondolva. Küldetésünk, hogy a programba akár már elsőévesként bevont hallgatókat a diplomaszerzés után kompetens mérnökként, gyakorlati tapasztalattal felvértezett szakemberként adjuk át a munkaerőpiacnak, vagy tereljük a doktori képzés irányába. A Shell Eco versenyen részt vett egykori hallgatóink közül egyetemünkön 5 docenssel, 11 adjunktussal és húsznál is több PhD-hallgatóval büszkélkedhetünk. Komoly eredmény az is, hogy egyetemünk vezetésének támogatásával egy nagy oktatási reformnak köszönhetően ősztől immáron kredit értékkel bír a hallgatói csapatokban való részvétel.

– A JKK és a Jedlik Ányos Technikum között szervezett első tehetségprogram keretében, tíz évvel ezelőtt kerültem kapcsolatba a Széchenyi István Egyetemmel – vette át a szót Zoli (ahogy 2016-ban csapatvezető is lett), aki még ötödéves volt a középiskolában, amikor már felvett hallgatóként konzultációkra járt a SZEnergy csapatához, ahol már a tényleges munkába is be-bevonták. – Danihoz hasonlóan én is barátokkal érkeztem a csapatba, s első évesként már teljes jogú csapattagként vettem részt a munkában. A mentorok már a kezdetektől rengeteget segítettek, de mi hallgatók, egymásnak is sokat tudtunk segíteni, így nagyon gyorsan érezhetően nagyobb ismeretanyagra tettem szert, mint azok a szaktársaim, akiknek nem volt részük gyakorlati tapasztalatszerzésben. A koronavírus-járvány óta sajnos nehezebb bevonni a hallgatókat, mivel a személyes találkozások a háttérbe szorultak. Pedig szerintem nem akármilyen élmény együtt lenni a barátokkal, közben szerelni, s szinte észrevétlenül hasznos tudást szerezni – s a fejlődésem azóta is tart. A SZEnergy nélkül aligha vágtam volna neki a gépészmérnök mesterképzésnek, majd a jelenleg is tartó doktorinak. A hobbiból számomra szenvedély lett, soha nem éreztem munkának. 

– Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy másfél-két évtizede nem volt drága az albérlet, egy hétvégén megkereshettük az árát, míg ma bizony azért jóval többet kell dolgozniuk a jelenlegi hallgatóknak, ezért valahol megértem, ha emellett már nem fér bele a hallgatói csapatban való aktív részvétel – jegyezte meg Dani. – A mentor tanszékek jelentősége így aztán különösen jelentős, mivel akár gyakornoki pozíciókat, PhD státuszt, későbbi ipari projekt bekapcsolódási lehetőséget kínálnak, s ez bizony szintúgy tehetséggondozás.

– Mentorként öt éve segítem a csapatot, amely a versenyt valóban versenyként fogja fel, már csak azért is, mert szeretnének bizonyítani az egyetemüknek, a támogatóiknak – tette hozzá Zoli. – Valahol persze ezt követeli meg a csapat múltja is, amelyet gondosan felépített szervezet jellemez. Az oktatók és mentorok szerepe a folytonosságot is biztosítja, így aztán az sem okozott törést a csapat életében és eredményességében, hogy az elmúlt három évben másmás csapatvezetővel és más-más pilótával vágtak neki a versenynek.

Annak a versenynek, amelynek – már csak a győri sikereknek is köszönhetően – egyszer talán majd Magyarország is otthont adhat…

SZÖVEG: BAUDENTISZTL FERENC
FOTÓ: BARTHA BÍBORKA, KÖNCZÖL JÁNOS, MÁJER CSABA JÓZSEF, MIKLÓS BALÁZS