ELSŐK ÉS JELENTŐSEK

– Czeke Marianne az elemi iskoláit német, illetve osztrák tanintézményekben végezte, majd a soproni felsőbb leányiskolában öt osztályt és egyéves felsőbb kereskedelmi tanfolyamot végzett – meséli Biczó Zalán, a jogi kar könyvtárának vezetője, magazinunk állandó szerzője. – Magyarország első könyvtárosnője Angliában és Franciaországban is tanult, majd hazatérése után – külön engedéllyel – két év alatt, mint első nő, jeles érettségi vizsgát tett a soproni Szent Benedek-rendi Főgimnáziumban. Mindez 28 éves korában, 1901-ben történt. Négy évvel később a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet, egy évre rá latin–német– francia szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. Szakmai pályafutását az Országos Nőképző Egyesület Leánygimnáziumának helyettes, majd rendes tanáraként (1905–1907) kezdte, közben az Egyetemi Könyvtár fizetés nélküli címzetes (1906–1908), majd kinevezett könyvtártisztje, könyvtári őre (1908–1928) lett. Ezt követően az Országos Pedagógiai és Tanügyi Könyvtár könyvtárosaként dolgozott (1928–1934), majd a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtára (a jelenlegi Országos Széchényi Könyvtár) tudományos munkatársa (1934–1935) lett, ahonnan címzetes könyvtárigazgatóként nyugdíjazták. Alapító tagja volt a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének és az Egyetemet Végzett Nők Egyesületének. Életének szomorú epizódja, hogy 1922-ben egy villamosbaleset következtében a jobb lábát térdig elvesztette.

– Czeke Marianne újkori magyar és egyetemes irodalomtörténettel, valamint a magyar–nyugat-európai irodalmi és művelődéstörténeti kapcsolatok történetével foglalkozott – folytatja Zalán a múltidézést Magyarország első női könyvtáros tisztjéről. – A könyvtárosi munkájában sikeresen alkalmazta a Bibliothéque Nationale-ban szerzett tapasztalatait. Hazánkban az Egyetemi Könyvtárban kezdték el a kiadványok analitikus feltárását, miután javaslatára bevezették a többkötetes munkáknál, továbbá a kolligátumoknál a művek részletes, tartalmi leírását. Nevéhez fűződik a könyvtár Shakespearegyűjteményének mintaszerű katalógusa, illetve a nemzetközileg is egyedülálló gyűjtemény további bővítése és kiegészítése. Maradandó értékűek a Brunszvik Teréz életére és munkásságára vonatkozó kutatásai, továbbá Shakespeare-tanulmányai. Említésre méltó, hogy Romain Rolland Beethoven- és Czeke Marianne Brunszvik-kutatásai indították el a nagy francia író és az első magyar könyvtáros hölgy igen kiterjedt levelezését. Romain Rolland összesen 43 levelet intézett Czeke Marianne-hoz, köztük voltak 8–10 oldalasak is. A kultúr- és művelődéstörténetileg is rendkívül értékes levelezést Sáfrán Györgyi állította össze. Sajnos, csak a Rolland-levelek jelentek meg, Czeke Marianne válaszai egyelőre még csak kézirat formájában léteznek.

Biczó Zalán azt is elárulta, hogy az első magyar politológusnőnek is mondható Czeke Marianne kapcsán végzett kutatásairól könyvet készül kiadni. Bóka Zsoltot egy könyv vezette Ungár Margithoz. Egy könyv, amelyből a lányainak olvasott „mesét”, pontosabban „lázadó lányokról” szóló élettörténeteket.

Ha már kézirat: Biczó Zalán azt is elárulta, hogy az első magyar politológusnőnek is mondható Czeke Marianne kapcsán végzett kutatásairól könyvet készül kiadni. S ha már könyv: Bóka Zsoltot egy könyv vezette Ungár Margithoz. Egy könyv, amelyből a lányainak olvasott „mesét”, pontosabban „lázadó lányokról” szóló élettörténeteket.

– Az egyetemen ugyan tanultunk jogtörténetet, ám Ungár Margitról egy betűt sem – mondja Zsolt, aki úgy vélte, hogy Győrben talán azért nem hallott az első magyar ügyvédnőről, mert Debrecenben végezte az egyetemet és Szegeden kapta kézhez a diplomáját. – Mivel azonban az ott végzett ismerőseim számára is ismeretlen volt a XIX. században született egykori kolléganő személye, mind inkább érdekelni kezdett, hogy ki is volt ő valójában. Mindezek ismeretében kijelenthetem: idő- és célszerű, hogy a hazánkban végzett első női ügyvéd személye és tevékenysége újra előtérbe, a feledés homályából napvilágra kerüljön. Példaértékű, hogy Ungár Margit milyen empátiával és szolidaritással fordul a jogi ügyekben őt megkeresőkhöz, s hogy a nők egyenjogúságának kérlelhetetlen szószólója volt. Még akkor is, amikor a zsidó származása miatt jogfosztó intézkedések érték, s ezzel szinte megsemmisült ő és szerettei élete. Bízom abban, hogy személye újra visszakerül a(z első) jogász- és ügyvédnők Pantheonjában az őt megillető helyre, ezáltal pedig a közéleti, szakmai és tudományos diskurzus folyamába. Bóka Zsolttól megtudjuk, hogy az emléktábla ötlete másokban már korábban felmerült. Sereg András három évvel ezelőtt írt arról, hogy „támogatják azt a kiváló ötletet, hogy annak a lakóháznak a falán, ahol Ungár Margit majdnem napra pontosan élete utolsó negyed évszázadát töltötte, emléktábla hirdesse létét”. – A sors játéka, hogy az első magyar ügyvédnő lakásában ma ügyvédi iroda működik – jegyzi meg Bóka Zsolt, aki szerint akad még teendőjük Ungár Margit emlékének ápolása kapcsán. – Sírhelyének felújításával is kései ügyvéd utódokként elévülhetetlenül megtehetjük azt, ami szerint ő is élt: tisztelni és szeretni az (elmúló) embert!