ELŐBB A KOTTA, MAJD A BETŰ

A Járóka-család története gyakorlatilag összeforrt a zenével. A győri születésű ifjú művész négyévesen kezdett el hegedülni, ami ebben a muzsikus családban tulajdonképpen természetes dolog. A gyermek Sándor ráadásul roppant tehetségesnek bizonyult: először hallás útján, majd még óvodás korában megismerve a kottát – előbb, mint a betűket(!) – gyorsan és nagyszerű érzékkel sajátította el a zeneműveket. Alig pár év múlva már együtt muzsikált a vendéglátásban dolgozó édesapjával, majd hamarosan önállóan, egyre inkább a komolyzene felé irányulva lépett színpadokra. Nem csupán itthon, de többször járt és aratott sikereket Nyugat-Európában is.

– Zongorista édesapám ugyan talán jobban örült volna, ha a hangszerválasztásban is nyomdokaiba lépek, de remélem, összességében kárpótolni tudom, s végül zongorázni is megtanultam. Igaz, autodidakta módon, kvázi magamtól – miként gyakorlatilag az öszszes vonós hangszerrel elboldogulok, hiszen hasonlóak – mondja derűvel az ifjú zeneművész.

Hivatalos zenei tanulmányait – győri gyerekként szinte nem is lehetett másképp – a Liszt Ferenc Zeneiskolában kezdte, majd a Richter János Zeneművészeti Szakközépiskolában folytatta – de egy ideig járt órákra egy bécsi magániskolába is. A konzi után alapfokú egyetemi képzésre Budapestre, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre jelentkezett, méghozzá sikerrel, ahol összességében négy esztendeig tanult. Egy évvel ugyanis az időközben eltörölt nyelvvizsga-követelmény teljesíthetőségének érdekében, valamint az akkoriban már szép számmal keletkező fellépési programjai miatt, meg is hosszabbította a fővárosi időszakot.

A Zeneakadémián igazán meghatározó, neves hegedűművészektől tanulhatott, akiknek sokat köszönhet és reményei szerint jövője méltóképpen alakul e mentorok pályájához. Az első két esztendejét ugyanis Baráti Kristóf és Kovács Péter szárnyai alatt tölthette, majd közös megegyezéssel váltott, s a második két esztendőre Szabadi Vilmos és Kertész István tanítványa lett. Járóka Sándor azt mindenképpen kiemelendőnek tartja, hogy valamennyien kötődnek Hubay Jenőhöz, a XIX. századvég világhírű hegedűművész-zeneszerző ikonjához, hiszen különböző áttéteken keresztül, de valamennyien a nagy mester tanítványi köréhez tartoznak.

A diploma megszerzése után úgy alakult, hogy hazajött és a mesterszakot már a Széchenyi István Egyetem Művészeti Karán végzi – annál a Baranyai Istvánnál, akinél már gyermekkorában is tanult.

Még Baranyai konzis tanítványaként lett ugyanis első helyezett a 2016-os Koncz János Országos Hegedűversenyen, s társaival együtt ugyancsak kiemelt nívódíjas az az évben megrendezett Beliczay Gyula Nemzetközi Hegedű- és Kamarazene Versenyen. Egy évvel később pedig egy Szlovéniában tartott nemzetközi kamarazenei versenyen ért el a művésztanár irányítása mellett első helyezést a zenésztársaival. 

Most tehát elsőéves a Széchenyi-egyetem mesterszakán, de hosszabb távú tervei között szerepel a zeneművész-tanári szak és a doktori iskola elvégzése is.

A Járóka név hallatán mindenkinek hazánk nagyhírű prímásai juthatnak eszébe, de csak egészen áttételes, távoli szálak kötik a mi Sándorunkat a 100 tagú cigányzenekar létrejöttét életrehívó Járóka Sándorhoz és ugyancsak világhírű fiához. (Az idősebb Járóka 1985- ös temetésén több száz muzsikus búcsúztatta a kor prímáskirályát, majd az alkalmi zenekarnak a tagjaiból hozták létre az időközben Magyar Örökség és Hungarikum díjassá lett együttest). Ellenben jóval szorosabbak e szálak a 100 tagú zenekar jelenlegi főprímásához, a ménfőcsanaki születésű Lendvai Csócsi Józsefhez.

Sándor útja tehetsége és ambíciói szerint egyértelműen a komolyzenei pódiumok világába vezet. Arra készül, hogy hegedűművészként fut majd be magas ívű pályát, de közben a mindennapokban nem szakadt el a szórakoztató zenei léttől sem. Több formációban is játszik. Ez részben egzisztenciális kényszer, ezért ma is fellép és muzsikál a vendéglátóiparban.

Az életút ugyanis a tehetséges művészpalánták számára sem automatikusan kikövezett. Hozzá tehetség, s még nagyobb tehetség, valamint nagy-nagy szorgalom, sok munka és némi szerencse is szükségeltetik. Sándor el tudná képzelni, hogy ideje majd minden percét a zenének, a művészpálya egyengetésének szentelje – de viseli a lét terhét, így az egyetem, valamint az adott esetben szórakoztató célú, akár könnyűzenei fellépések mellett dolgozik is. Vannak ugyanis álmai. Egészen konkrétak. Például egy saját, a vágyott pályaívhez minőségben is méltó hegedűről. A jelenlegit ugyanis csak bérli. 

SZÖVEG: KISS GÉZA