AZ ÉRZŐ EMBER ÉRTÉKE

A Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft. 2020-ban ítélte oda a Széchenyi-egyetemnek a Családbarát munkahely tanúsítvány bronz fokozatát. Némethné Farkas Kata pedig a múlt évben miniszteri kitüntetést, a Családokért díjat vehetett át az időközben köztársasági elnökké választott, akkor még családügyi tárcavezetőtől, Novák Katalintól. A Felnőttképzési Központ vezetője – aki elnöki megbízással az intézmény családügyi referense is – úgy látja, hogy az elismerések a sokéves munkának köszönhetőek.

– Úgy gondolom, hogy intézményünknek mindig olyan vezetői voltak, akik komolyan hitték, hogy a főiskola, majd az egyetem nem csupán feladat, költségvetés, nemcsak kibocsátott diplomaszám, eredményelszámolás, nem pusztán Excel-sorok tömege – hanem elsődlegesen érző emberek együttműködő csapata. Az adott ember eredményessége a munkájában szoros öszszefüggésben van azzal, hogy magánemberként hogyan él. Milyen a hátországa, az otthoni körülményei? Éppen öröme, bánata van, vagy gond nyomja-e a vállát? Jó, ha ezt a munkahelye, vezetői is szem előtt tartják. Ha csak azt vizsgáljuk, hogy a bizonyítványai, a kompetenciái alapján mit kellene nyújtania – és nem vesszük észre benne az embert –, akkor valószínűleg nagyon félresiklik minden. Ha tehetünk azért – tettekkel vagy meghallgatással –, hogy javuljanak a körülményei, a személyes hogyléte, akkor tennünk kell, mert az sokszorosan kamatozik. 

Kata az egyetemnek 1986 óta munkatársa. Miként fogalmaz: sokféle stációját megérte az intézmény fejlődésének. Az adott feladatához mindig igyekezett önmagát is fejleszteni, így maga is itt teljesedett ki szakmai és emberi szempontból. 1996 óta felnőttképzéssel foglalkozik, s a hitelességhez hozzátartozik az élethosszig tartó tanulás. Kifejezetten hasznosnak tartja, ha az ember hallgatóként is megéli a felnőttképzés örömeit és nehézségeit – mielőtt vagy miközben a felnőttek képzésének szervezésével foglalkozik.

Oktatásszervezőként más leírni, hogy háromnegyed kilencig tartson valaki órát egy pénteki napon, mint ugyanezt megélni, elviselni tanárként, hallgatóként annak, aki az egész heti munka után esik az iskolapadba. Figyelembe kell venni a családban élő ember igényeit, lehetőségeit és tűréshatárait. Aki például szülőként, főképpen anyaként még nem tanult, vagy tanított munka mellett, az nehezen tud jó, hiteles kijelentéseket tenni e tárgykörben – mondja a központvezető. Szakterülete a felnőttképzés, s benne a távoktatás például kitűnő lehetőséget nyújt, hogy olyan jobb sorsra, magasabb képesítésre érdemes emberek előrelépését szolgálja, akik „annak idején” nem tudtak továbbtanulni – de érett fővel, felelős elhatározással meg tudnak újulni és nem ritkán egészen magas szintű teljesítményre képesek.

– A fiatalokat nemcsak középiskoláskorában kell megszólítani, hanem jóval korábban. Fel kell rajzolni a gyerek térképére, akár kisiskolás-, sőt tán már óvodáskorban az egyetemet. Aztán, amikor dönteni kell, akkor a Széchenyi ott legyen a képben. Ne azért döntsön az egyetem mellett, mert kényelmi szempont a helybenisége, hanem azért, mert ismeri, valahol a szíve mélyén már az övé, jó élmények kötik hozzá.

– Fontos a racionalitás, de szerintem legalább olyan fontos a szív – és kulcskérdés, hogy e kettő egyensúlyba kerül-e. Mindig foglalkoztatott az emberi teljesítmény vagy problémák lelki gyökere, összefüggése, a személyes megközelítés. Szerintem ezért kaptam e feladatokat és lehetőségeket, ezért vagyok itt – véli Farkas Kata.

Mióta az egyetemen dolgozik, bekapcsolódott az érdekképviseleti munkába is. Intézményi szinten a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének egyik vezetője, titkára. Affinitását – miszerint szívesen szervez családoknak, gyerekeknek szóló programokat, figyel a környezetére és ápol emberi kapcsolatokat – a kezdetektől támogatták a vezetői is. Személyesen – és e szervezeten keresztül, az egyetem nevében is – őszinte figyelemmel fordul a munkatársak, családok és gyerekek vagy a már nyugdíjba vonult kollégák felé. Megemlékezve a gyerekek születéséről, házasságkötésről, halálesetről egy-egy apró híradással vagy ajándékkal, vagy az FDSZ anyagi támogatását közvetítve az átmenetileg vagy tartósan megváltozott, esetleg nehéz élethelyzetbe került kollégák felé.

Az egyik legsikeresebb ügyüknek például a nyári gyerektáborok megszervezését tekinti. Kifejezetten szerencsésnek tartja, ha ezek a nyári programok kötődnek az anya, az apa munkahelyéhez. A széchenyis gyerektáborokkal már kezdetben sem egyszerű gyerekmegőrzésben gondolkodtak. Az Apáczai-kar integrációjával olyan remek, szakavatott partnereket talált e programhoz, ami új lendületet adott, egyúttal gyakorlati lehetőséget biztosít a hallgatók számára is. Kiegészültek a Mobilis nyári táboraival, majd az egyetemi könyvtár „Book-kanj ránk” könyvtári gyerektábori hetével. Mára szinte egész nyáron számíthatnak a gyermekes kollégák az aktív pártfogásukra. Emellett nem feledkeznek meg a Mikulásról, a karácsonyról, a nyusziról, a nőnapról – de szerveznek családi napokat, női tornát, nyugdíjasegyetemet és találkozókat, és még számos egyéb eseményt.

– Mindenképp szeretném elmondani, hogy a címek, a kitüntetés és a sok személyes elismerés nem az én érdemem. Sem a szervezés, sem a programok lebonyolítása nem csupán az én művem, hanem egészen kiváló, elkötelezett kollégáim vannak ehhez. A kemény mag minden feladatomban a Felnőttképzési Központ. Egy nagyon stabil, évek óta baráti légkörben dolgozó csapat, melynek – nagy szerencsémre – minden egyes munkatársát magam választhattam – közülük kettőt még középiskolásként is tanítottam. Bármibe fogok, ők mellém állnak és támogatnak. Hiszek abban, hogy az érzelmi kötődés a munkahelyen az emberek között hatalmas kohézió, melyben összeadódnak az energiák. Megtöbbszöröződik a teljesítőképesség és még nagy örömet is okoz.

Az első családbarát munkahely pályázat lehetősége egy, az első Covid-hullám kezdetén érkezett, alig tíz perc időigényű teszttel indult, melyet egy komoly audit követett. Ennek dokumentumszintű előkészítésével tíz kolléga dolgozott másfél hétig. Az auditor elismeréssel nyilatkozott az egyetemen folyó családbarát tevékenységről, biztatva az intézményt a további munkára – és ahogy a lehetőség adja, egy újabb pályázatra.

A friss pályázat megjelent, s pályázunk is – tudtuk meg az egyetem családügyi referensétől. Az ezüst fokozathoz szükséges kritériumoknak alapjaiban megfelelnek, de kicsit más hangsúlyokkal rendezik a pályázati anyagot. Amiben tovább lehet lépni, abban igyekeznek. Ilyen a rendezvénypaletta bővítése, ami például a sporttal gyarapodott. Korábban is voltak persze sportprogramok, de a Testnevelési és Sportközpont az ügy mellé állt és öszszefogottabb, sokszínűbb lesz e tevékenység. Készült egy sportnaptár, amivel a munkatársak részére felkínálják a rendelkezésre álló lehetőségeket. Egy ideje minden „SzE-baba” világrajöttét gólyás-pólyás, a kicsi nemét is jelző kék vagy rózsaszín zászlófelvonással ünneplik. A gólyahírt a kicsik fotója is hirdeti az egyetemi honlapokon. Szeretnének tanulószobát is a gyerekeknek, ami nem azt jelenti, hogy az alapiskolákban lévő tanulószobákat akarják kiváltani, hanem ez egy tematikus, speciális, színvonalas pluszkínálat lenne. Van sok nyugdíjas, de még aktív, vállalkozó kedvű munkatárs, aki vágyik gyerektársaságra, feladatra: így egy egyetemi „nagyi” foglalkozhatna a tudásvággyal megáldott, külön figyelemre éhes nebulóval. Ezáltal mindketten gazdagabbak lehetnek.

– A fiatalokat nemcsak középiskolás korában kell megszólítani, hanem jóval korábban. Fel kell rajzolni a gyerek térképére, akár kisiskolás-, sőt tán már óvodáskorban az egyetemet. Aztán, amikor dönteni kell, akkor a Széchenyi ott legyen a képben. Ne azért döntsön az egyetem mellett, mert kényelmi szempont a helybenisége, hanem azért, mert ismeri, valahol a szíve mélyén már az övé, jó élmények kötik hozzá – mondja Némethné Farkas Kata.

SZÖVEG: KISS GÉZA
FOTÓ: KÖNCZÖL JÁNOS