Az állam és működése

Ifjúkora óta foglalkoztatja a győri egyetem jogtudományi karának docensét a jogalkotás és a jog gyakorlásának módja, adott történelemi korszakokban. Pálvölgyi Balázs az ELTE jogi karán 1997-ben végezte el tanulmányait, majd hamarosan beiratkozott alma materének doktori képzésébe is. Ezzel párhuzamosan hallgatta a történelem szakot is az ELTE Bölcsészettudományi Karán. A történészi diplomáját 2005-ben vehette át, majd két évvel később a doktori dolgozatát is sikerrel megvédte. Doktori disszertációja a dualizmus kori közegészségügy közigazgatási hátterével foglalkozott, az egészségügyi rendszer jogi alapjainak lerakását, megteremtését vizsgálta. Alapvetően az állami reakcióra összpontosítva. Bőséges levéltári kutatásra pedig azért is szükség volt – hangsúlyozza –, hogy a folyamatok működés közbeni felfedésére legyen módja – például egyes, elsősorban járványos eseményeknek bőséges levéltári dokumentumait vizsgálva.

– Azt tudtam, hogy elsősorban az állam, a közigazgatás működése foglalkoztat. Doktoranduszként olyan területet igyekszik az ember témaként választani, amihez rendelkezésre állnak források, ugyanakkor nincs minden egyes részlet kibontva, vannak felfedezetlen területek. A dualizmus kori közegészségügy, ha nem is számított fehér foltnak, azért nem sokan foglalkoztak még vele – tudtuk meg Pálvölgyi Balázstól, akinek egyetemi oktatói karrierje már a doktoranduszi évek alatt elkezdődött. 

Előbb az ELTE-n állhatott a katedrára óraadóként, majd 2000-ben Győrben is a hallgatók elé lépett. A győri jogászképzés újraindításában az Eötvös Loránd Tudományegyetem főszerepet vállalt, ő is így került a kisalföldi megyeszékhelyre, ahol tanársegédként indult a pályája. Megtalálta számítását, amit az igazol, hogy immár csaknem negyedszázada egyetemünk tanára.

Visszatérve a tudományos munkájára, Pálvölgyi Balázs elmondta, hogy a doktori védést követően úgy tűnt, hogy a közegészségügyi témakört kibontotta, le tudja zárni – bár utólag még gyakran felmerül benne, hogy mit lehet, lehetne hozzátenni, hol lehetne még jobban elmerülni a tárgykörben. De amikor az a munka befejeződött, akkor átgondolta, hogy merre tovább – és választása a migrációra esett.

Jogtörténészként értelemszerűen ugyancsak nem a népek vándorlásának napi kérdései izgatják. A kiszemelt időszak ugyancsak a dualizmus kora, az első világháborúig terjedő időszak. Elsősorban az állami reakciók, a döntéshozatal logikája, cselekvései, intézkedései a lényegesek számára.

Manapság ez a téma napi szinten foglalkoztatja az embereket, jelennek meg vele kapcsolatos hírek a sajtóban, s áll politikai csaták kereszttüzében – ám a docens már több mint másfél évtizede, mondhatjuk e jövőről nem is sejtve kezdte el kutatni ezen területet. Ez egy relatív hosszú időszak – ha nem is rögtön a kiegyezést követően indult – és a közemlékezetben ezzel kapcsolatban a nagy kivándorlás, az Amerikába induló tömeg képe jelenik meg. Amivel pedig a kutató foglalkozik, az nagyon sokrétű: a földbirtok-politikától kezdve a nemzetiségpolitikáig terjed a paletta. A kivándorlás kezelése – kis túlzással – a kor Magyarországának sorskérdése volt. Leágazásai valóban érintik a dualizmus korának nagy kérdéseit, így a határőrizet, az állampolgárság, az útlevélkezelés éppúgy felmerül, mint hogy milyen volt a közlekedési infrastruktúra, vagy akár a díjszabás akkoriban.

– Kivándorláspolitikával, döntési helyzetekkel foglalkozom. Nyilvánvalóan, ha lehántjuk a történelmi szituációnak azokat az elemeit, amelyek valóban már csupán történelmiek, akkor el tudunk jutni olyan kérdésekig, amelyeket párhuzamba állíthatunk az aktuális kérdésekkel, döntési helyzetekkel. Nem feltétlenül ez a célja az általam tartott kurzusoknak, de a történelmi stúdiumoknak az értelmét bizonyos értelemben az adja, hogy a felmerülő döntési helyzetekkel, amelyekkel az akkori döntéshozók szembesültek, ma is lehet kezdeni valamit. Modelleket jelenthetnek. Akit érdekelnek mondjuk a friss migrációs jelenségek, nagyon sok olyan dolgot fedezhet fel, ami a jelen szituációinak értelmezésében segítségére lehet. 

Pálvölgyi Balázs jelenleg a párhuzamokat igyekszik feltárni. Magyarul, az adott korszakban azok az államok, amelyek szembesültek a migráció jelenségével, milyen válaszokat adtak – és azok mennyiben fedték egymást? Ez a kitekintés nem csupán közép-európai kereteket érint, hanem kiterjed az egész Európán belüli migrációs mozgásokra. (Például Galíciából, ami osztrák terület volt, mentek a Német Császárság területére emberek – de a Monarchián belül is voltak gazdasági, nemzetiségi eredetű mozgások, így Morvaországból érkeztek magyar gyárakba munkások, s aztán esetleg itt ragadtak végleg, családjaikkal együtt.) De a munka kiterjed a sokkal látványosabb transzatlanti, Amerikába irányuló mozgásokra is. Ahol már jóval tágabb az érintett kör – olaszok, németek, angolok, írek...

Pálvölgyi Balázs és tanszéki kollégái most egy rangos tudományos konferencia megvalósításán fáradoznak. A nemzetközi tanácskozás középpontjában a birodalmak állnak – a Napóleoni-háborúk végezetétől az I. világháború kezdetéig tartó 100 esztendő. Mint megtudtuk: neves külföldi előadók is elfogadták már a meghívást és valóban rangos, jelentős tudományos esemény házigazdája lehet a Széchenyi István Egyetem ez év novemberében.

A beszélgetésünk során szót ejtettünk kultúrdiplomáciai múltjáról is. Magyarország még Klebelsberg Kunó idejében hozta létre első magyar kulturális intézeteit európai fővárosokban – így például Rómában, Párizsban, Berlinben és Bécsben. Mára e kulturális intézetek (Liszt Intézet néven) szinte mindegyik európai fővárosban, illetve a tengerentúlon és Ázsiában is megtalálhatóak. Pálvölgyi Balázs 2016-ban költözött a francia fővárosba, ahol a magyar intézet tudományos titkára lett. Feladatai közé tartozott a tudományos kerekasztalbeszélgetések megszervezése, de részt vett számos kulturális program, esemény, ünnepség lebonyolításában is. Mint fogalmaz: életének mindenképpen egy izgalmas, különleges időszaka volt az ott töltött bő négy esztendő.

SZÖVEG: KISS GÉZA
FOTÓ: KÖNCZÖL JÁNOS