ALKOTÁSZ ALKOTÁSAI

Fél évvel ezelőtt, a Széchenyi Alumni Magazin nyári számában írtunk a győri Széchenyi tér elnevezéséről, illusztrációként felhasználva a tér észak-nyugati sarkán található, Széchenyi Istvánt ábrázoló csempeképet. Egyik kedves olvasónk az írást olvasva egy kérdéssel fordult hozzánk: vajon tudjuk-e, hogy a fotón szereplő alkotás kinek a munkája? Miután azt is jelezte, hogy szerinte a művész személye is megérdemelne egy cikket, segítségként annyit elárult, hogy az alkotás alkotója nem más, mint Alkotász.

Márpedig ezen művésznév mögött a Pápán 65 esztendeje született Sándor József Péter képző- és iparművész rejtőzik. Nevéhez köthetők a bevezetőben említett személyekről készített csempeportrék, melyek közül számosat jártunkban-keltünkben láthatunk is Győr utcáin.

– Megtisztelő számomra a megkeresésük, s ha megengedi, mindjárt egy olyan információval kezdeném, mellyel minden bizonnyal sokaknak tudok újat mondani – fogalmaz a már jó ideje Tényőn élő és alkotó művész. – Az első önálló kiállításom ugyanis a Széchenyi István Egyetem jogelődjén, még a régi aulában volt, valamikor a nyolcvanas évek végén. A tárlaton zömében csempére festett képeket állítottam ki, valamint olyan asztalokat, melyek betétje ugyancsak festett csempe volt.

KELTA MONDAKÖR, RÓMAI KERÁMIA

A festés és a festészet már gyerekkorában magával ragadta. Szívesen festett portrékat, de diákként rendszeres és kedvelt időtöltése volt, hogy ecsetvonásokkal megörökítse a reggeli napfelkeltéket. – Megélhetésszerűen a már említett nyolcvanas évek derekán kezdtem el foglalkozni képző- és iparművészeti munkákkal. Ez idő tájt helyezkedtem el a győri Kisfaludy-színházban – a jelenlegi Győri Nemzeti Színházban – díszletfestőként, de ennek köszönhetően a szobrászmunkába is belekóstolhattam. Vállalkozóként a viszonylag egyszerű reklámfestéstől kezdve lovagéttermek díszítéséig terjedt a skála. Több lovagi étteremben is falra festhettem az Arthur királlyal kapcsolatos kelta mondakör témáinak egyes jeleneteit. Ennek kapcsán elmondhatom, hogy egy sanghaji lovagi étterem is a kezem nyomát viseli.

Arra a kérdésre, hogy mi vitte a csempeképek irányába, többféle magyarázattal is szolgált. – Egyrészt, a nővérem Herenden porcelánfestő. Magától értetődő volt, hogy kíváncsiságból kipróbáltam, milyen a porcelánfestés, s hogy milyen a porcelánfesték. Megtetszett. Ahogy az is, hogy a kerámia több száz, sőt több ezer évvel is túlélheti az alkotóját. Erre akkor döbbentem rá, amikor katonaidőmet töltve régészeti feltárásban vehettem részt a győri Káptalandombon. Sokféle anyag előkerült az ásatások során, de a legjobb állapotban azok a római kori kerámiadarabok voltak, melyek „túléltek” közel 2 ezer esztendőt.

„Üzenem mindenkinek: személyes tapasztalatom az, hogy ha a fiatalokat megfelelően inspiráljuk, akkor csodákra lesznek képesek és olyan teljesítményre, melyet még az álmaikban sem gondoltak volna.”

KEDVES CSEMPEKÉPEK

Alkotász első, intézményben található csempeképe a Krúdy Gyuláról elnevezett győri iskolához köthető, míg az első szabadtéri csempeportréja Baross Gáborról készült. – Az első csempeképeimet felajánlásból készítettem, később aztán már egymást érték a megrendelések. A kedvenc alkotásom a győri munkák közül Földes Gábor portréja – két ok miatt is. Az egyik, hogy a Belváros akkori képviselője, dr. Somogyi Tivadar a felkéréshez egy olyan fekete-fehér igazolványképet csatolt az 1956-os forradalom mártírjáról, mely első látásra használhatatlannak tűnt. Feleségem és alkotótársam, Samu Eszter keramikusművész is elszörnyedt, amikor meglátta a mintául szolgáló képet. A mű mégis tökéletesre sikerült. S itt következik a másik ok, amiért ez a csempeképem kiemelkedik a többi közül. Az avatáson személyesen találkozhattam Földes Gábor özvegyével, aki elérzékenyülve mondta, hogy a képemmel mennyire jól megragadtam a férje valódi személyiségét. Ekkor szembesültem azzal, hogy egy portré akkor igazán tökéletes, ha azon a festett személy személyisége is tükröződik. De ha megengedi, a munkáim közül még egy képet kiemelnék. A Szent Imre-Templom felszentelését ábrázoló kép központi alakja az ünnepi szertartást végző Apor Vilmos püspök. Ez a csempekép azért is különösen kedves számomra, mert annak elkészítésében hivatalosan is az alkotótársam volt a feleségem.

EDDIG NEM LÁTOTT ALKOTÁSOK

A soron következő feladata kapcsán Sándor József Péter Alkotász elárulta, hogy a törökök elleni XVI. századi harcok egyik győri főhőséről, Pálffy Miklósról készített csempeportréja kerül legközelebb a nyilvánosság elé – méghozzá a hadvezér nevét rövidesen felvevő laktanya bejáratánál. – Van azonban egy másik, már évekkel ezelőtt elkészített csempeképem, mely nagy szívfájdalmamra még nem került az őt megillető helyére. Bartók Béla portréját szeretném New York városában látni, méghozzá a Columbia Egyetemen. A művészetével és tudományos teljesítményével a magyar és a nemzetközi zenetörténet korszakalkotó egyéniségének számító zeneszerző élete utolsó éveiben a már említett amerikai egyetemen a délszláv népzenei anyag rendezésével foglalkozott. Tevékenysége elismeréseként a Columbia Egyetem a díszdoktorává avatta. Nagyon szeretném, ha egyszer majd az egyetem falán a Bartók-portrém emlékeztetné az oktatókat és hallgatókat arra, hogy az 1940-es évek első felében ki is dolgozott a neves felsőoktatási intézmény falai között.

Beszélgetésünk végén arra kér, hogy néhány mondatban hadd szóljon a fiatalokról nem csak a fiataloknak. – Gyermekeim a Waldorf Iskolába jártak, így aztán szoros kapcsolatba kerültem az intézménnyel. A diákokkal közösen, tematikus foglalkozások keretében több, nagyon komoly kiállítási anyagot is készítettünk, melyekre nagyon büszke vagyok. Mindezt azért említem ebben az interjúban, mert ezt a magazint nemcsak az öregdiákok, de egyetemi oktatók és hallgatók is olvassák. Üzenem mindenkinek: személyes tapasztalatom az, hogy ha a fiatalokat megfelelően inspiráljuk, akkor csodákra lesznek képesek és olyan teljesítményre, melyet még az álmaikban sem gondoltak volna.

Novemberben, a győri Torula Művésztérben volt látható Sándor József Péter Alkotász önálló tárlata. Az Opera a Torulában című kiállításon az opera műfajából ismert neves művészekről készített portréi voltak láthatóak. A tárlat megnyitóján az opera zenében is megjelent, köszönhetően a Széchenyi István Egyetem hallgatójának és oktatójának: Szabó Alexa adott elő operarészleteket – Rózsa Gábor zongorakíséretével.