A SCIENCE PARK SZOFTVERE

Mielőtt Vági Kornél eddigi életútját helyeznénk a középpontba, néhány mondatban érdemes kitérni a 2011-ben elhunyt édesapjára, aki a cselgáncs terén ért el nemzetközi sikereket – edzőként és versenybíróként egyaránt. A cselgáncs-szakosztály megalapítására hívták az atomvárosba, ahol az egyik nevelőedzője volt az 1992-ben olimpiai bajnokságot nyerő Kovács Antalnak. A barcelonai ötkarikás játékok Vági Miklós számára más szempontból is emlékezetesek maradtak, hiszen – azóta is egyedüli magyarként – olimpiai döntőt vezetett. – Édesapám kapcsán a tanítványai közül mindenképpen megemlíteném Gyimes Nikolett nevét, aki a sporttudományi tanszékünkön dolgozik, s a SZESE szakosztályvezetője – mondja Kornél, aki az egykori Balázs Béla Általános Iskolában járta ki az alsós évfolyamokat, míg a felsős követelményeknek a nemzeti himnuszunk szerzőjéről elnevezett oktatási intézményben tett eleget. – 2001-ben végeztem a Kölcsey Ferenc Általános Iskolában, ahonnét utam a Krúdy Gyula Gimnáziumba vezetett. Mindkét iskola a szívem csücske, mivel túlzás nélkül állíthatom, hogy olyan alapokat biztosított számomra, amelyeknek az egyetemi időszakban is hasznát vettem.

A humán irányú középiskolai választásnál szerepet játszott, hogy nagyon messze álltam a reál beállítottságtól, ahogy attól is, hogy 14 évesen tudjam, mihez kezdenék szívesen a felnőtt életemben. Azt azonban tudtam, hogy a gimnázium számtalan továbblépési lehetőséget kínál, ahogy azzal is tisztában voltam, hogy örököltem édesapám hihetetlen nyelvérzékét. Mivel az érettségire már megvolt angolból és németből is a középfokú nyelvvizsgám, az ezzel járó pluszpontokkal 2005-ben bekerülhettem a Széchenyi István Egyetemre, s az elsőként megjelölt Nemzetközi kapcsolatok szakra.

A Menedzsment Campus kapcsán az az elvárás, hogy az egyetem vállalkozói tevékenységét szolgáltató személetében erősítsük, az egyetemi kapacitásokat és tudást értékesítsük, működjünk együtt és generáljunk projekteket a piaci szereplőkkel, közben persze az egyetemi munkatársainkat is segítsük, támogassuk.

Ennek már csak azért is különösképpen örültem – nem mintha a második helyen megcélzott turizmus és vendéglátás szakkal bármilyen problémám lett volna –, mert időközben arra is ráébredtem, hogy a jogra különösen rááll az agyam. Utólag visszagondolva, talán jogi pályára is mehettem volna, ám végeredményben a választott szakon is kiemelt szerepet kaptak a jogi ismeretek. A tanulmányokat mindvégig jó átlagokkal abszolváltam, folyamatosan ösztöndíjas voltam. A XX. századi történelem volt az a „szűrő” tantárgy, melynek teljesítésével azt éreztem, hogy onnantól sínen vagyok.

Azok után, hogy 2009-ben kézhez kapta a diplomáját, rögtön folytatta is tanulmányait. – Jelentkeztem a kétéves Európai és nemzetközi igazgatás mesterszak akkor induló első évfolyamára. A 14 hallgató képzése a jogi kar épületében zajlott, méghozzá kötelező bejárással. A közösség nagyszerű volt, ahogy az oktatás színvonala is. Korhecz Tamás a Vajdaságból járt tanítani, míg Marján Attila Brüsszelből, ez is jelezte a Verebélyi Imre által kitalált és vezetett szak szakembergárdájának minőségét.

Ezen a ponton kérjük azt Kornéltól, hogy folytassa a nevek felsorolását, méghozzá abban a tekintetben, hogy a tanulmányai során szakmailag és/vagy emberileg kinek köszönhet sokat. – A Kölcsey-iskolából a földrajzot tanító és a „barangolásairól”, no meg az azokról írt cikkeiről is ismert Rebák Sándort emelném ki, aki bár nagyon komoly szakmai színvonalat várt el tőlünk, ezt egyáltalán nem éreztük tehernek. Faller Eszter nevét azért említeném külön is, mert miatta kedveltem meg a történelmet. A Krúdy-gimnáziumban Iván Csaba tanította a magyar irodalmat és a médiaismeretet. Nagy tekintélyű szakember, akivel már az első pillanattól nagyon kedveltük egymást. Tudta rólam, hogy nagyon szeretem a labdarúgást, s hogy kedvenc csapatom az AS Roma. Könyvet is kaptam tőle: az akkor megjelent Naptárlapok című kötetét, amelyben a dunántúli kultúrtörténet érdekességeit gyűjtötte össze.

A személyekre vonatkozó kitérő után visszatérünk az egyetemi időszakra, azon belül is a mesterképzés utolsó fél évére, amelyben dönteni kellett arról, hogy ki hogyan kezdi a felnőtt életét. – Projektmenedzsmentet tanított számunkra Filep Bálint, aki az egyik előadás végén megkérdezte, hogy kit érdekelne a pályázatírás. Csupán a három fiú maradt a teremben, számukra szerveztek egy interjút, melyen egyetemünk jelenlegi elnöke mellett Kovács Zsolt, a jelenlegi kancellár, valamint Tamándl László „alkotta a zsűrit”. Ez a meghallgatás indította el a pályafutásomat, mivel bekerültem abba a csapatba, amely az uniós pályázatírásokkal foglalkozott, szakértőként és szakmai támogatóként. Négy éven keresztül dolgoztam ott, elsődlegesen vállalkozásfejlesztési pályázatokkal foglalkozva. 2015-ben csatlakoztam ahhoz a pályázati irodához, amely kizárólagosan az egyetemi pályázatokkal kezdett foglalkozni, mivel tudott volt, hogy a következő időszakban nagyon sok projektre lesz lehetőség. Megtapasztaltam, hogy a pályázatírás menynyire komplex tudást és tapasztalatot igényel, mert bizonyos mértékben pedagógusnak, pénzügyesnek és beszerzőnek is kell lenned, miközben a jogi viszonylatok ismeretét sem nélkülözheted. Kellett egy év, mire azt éreztem, hogy már magabiztosan mozgom a területen. Szerencsére, a pályázatcunami csak ezután érkezett.

Kornélhoz zömében a vállalkozás- és kutatásfejlesztési pályázatok tartoztak, ám bizonyos idő elteltével olyan sok pályázattal kellett foglalkozni, hogy Somogyi Ádám és Vajnorák Mátéval együtt hárman vitték a vállalkozásfejlesztési csoportot. Ezen a területen is négy évet töltött, azaz 2019 végén újból váltott – ismét Filep Bálint aktív közreműködésével. Ezúttal azonban nem kérdés, hanem kérés érkezett az akkori kancellártól, hogy lássa el a Menedzsment Campus irodavezetői feladatát. – Mivel 10 éven keresztül operatív szinten pályázati anyagokat készítettem, a végére már belefáradtam. Közérzet és motiváció tekintetében is jókor jött a váltás. Igaz, azokat a pályázatokat, melyeknél projektmenedzser voltam, hoztam magammal, de lassan az utolsó is kifut. A Menedzsment Campus kapcsán az az elvárás, hogy az egyetem vállalkozói tevékenységét szolgáltató személetében erősítsük, az egyetemi kapacitásokat és tudást értékesítsük, működjünk együtt és generáljunk projekteket a piaci szereplőkkel, közben persze az egyetemi munkatársainkat is segítsük, támogassuk.

Kornélt 2020 őszén az operatív működését felelős központvezetőnek nevezték ki, s bár tavaly decembertől ezt a feladatkört hivatalosan egyedül viszi, azt megjegyzi: a Mobilis ügyvezetője, Dőry Tibor – aki szívügyének tekinti a Menedzsment Campust – szakmailag továbbra is segíti, aktívan bekapcsolódva a mindennapi munkába. – Sajnos, azt is el kell mondanom, hogy egyelőre nem tartunk ott, ahol szerettünk volna. Az a víziónk, hogy az épület tele lesz programokkal, a járvány miatt nem valósulhatott meg. A gyakorlat a prioritásainkat is átalakította. A hallgatók és oktatók bevonását például a vállalkozói létformába közös programokkal terveztük, ám rájöttünk, hogy az ötleteiket nem szeretnék mások előtt feltárni, ezért inkább négyszemközti beszélgetésekkel próbálunk segíteni, igény szerint céges partner bevonásával, pályázati forrás biztosításával, szellemitulajdon-védelemmel, vagy csupán tanácsadással. Jó hír, hogy a 2023 nyaráig tartó, második ütemre sikerrel pályáztunk, s országosan is kiemelkedő összeget nyertünk, ahogy az is kedvező fejlemény, hogy ebben a munkában a várakozásainkat felülmúlóan jól állunk. A következő lépés, amely nagy távlatokba helyezi a munkánkat, az a volt kekszgyár helyén épülő Science Park, melynek projektmenedzsere vagyok. Az egyetemünk életében is nagy lépést jelent a legendás épület átépítése és a Jedlik-hídon túli terjeszkedés. A Menedzsment Campus tevékenységének következő lépcsőfokát a „kockában”, majd a park későbbi épületeiben zajló tevékenységek jelentik, a startup és spin-off vállalkozások révén. A tervek szerint jövő ősszel már élettel telhet meg a „kocka”, amely informatikai értelemben a hardvert jelenti a mi munkánkhoz, azaz a szoftverhez.