ÖSSZEKÖTŐ SZEREP NEW YORKBAN

MINDIG KÉSZEN ÁLL A KIHÍVÁSOKRA

TAVALY ÜNNEPELTE MEGALAKULÁSÁNAK 75. ÉVFORDULÓJÁT AZ EGYESÜLT NEMZETEK SZERVEZETE (ENSZ), MELYNEK MAGYARORSZÁG 1955 ÓTA TAGJA. ALÁBBI INTERJÚNK ALANYA A MÓRI SZÜLETÉSŰ DR. MIKE GYULA, KINEK GYŐRÖN – ÉS A SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM JOGI KARÁN – ÁT VEZETETT ÚTJA BŐ HÁROM ÉS FÉL ÉVVEL EZELŐTT NEW YORKBA, AHOL JOGI TANÁCSADÓI MINŐSÉGÉBEN DIPLOMATAKÉNT KÉPVISELI MAGYARORSZÁGOT AZ ENSZ KÖZGYŰLÉSÉNEK JOGI BIZOTTSÁGÁBAN, ÖSSZEKÖTŐ SZEREPET BETÖLTVE A VILÁGSZERVEZET ÉS HAZÁNK KÖZÖTT.

Hirdetés

– Hova járt általános iskolába? Miért a Teleki Blanka Gimnáziumot választotta? Tanárai közül ki(k)re emlékszik vissza ebből a 12 esztendőből a legszívesebben, kinek mit köszönhet?

– Általános iskolai tanulmányaimat a móri Radnóti Miklós Általános Iskolában végeztem, ezt követően a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium humán tagozatos tanulója voltam. Szerencsésnek mondhatom magam: mind általános iskolai, mind gimnáziumi tanulmányaim során számos példaértékű pedagógussal hozott össze a sors, nehéz is bárkit kiemelni. Ha a szakmai fejlődésem szempontjából nézzük, általános iskolai éveim meghatározó alakjai voltak Greskó Gáborné és Böhm Ferencné osztályfőnökök, német, magyar és történelem tárgyak oktatói. Mivel továbbtanulásban gondolkodtam, gimnáziumot volt célszerű választani. Több ismerős is ajánlotta a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnáziumot, mely akkortájt országos hatodik helyezett volt, így a sikeres felvételit követően ott kezdtem meg középiskolai tanulmányaimat humán tagozaton. A Telekiből mindenképpen kiemelendő Szabó Csilla osztályfőnök, valamint Halomhegyiné Molnár Anna tanárnő, akik magyar és történelem tantárgyból készítettek fel minket négy éven keresztül.

– Mi vitte a jog irányába, akadt családi vagy egyéb példa? Miért a Széchenyi-egyetemet választotta? Szerepet játszott-e ebben, hogy 2002-ben vált saját jogúvá a győri tagozat?

– Alapvető érdeklődési köröm okán a gimnáziumban humán osztályba jártam, így emelt óraszámban tanultunk történelmet, magyar nyelv és irodalmat, művészeti és nyelvi tárgyakat. Ebből is fakadóan némileg – bár konkrét megkötés nem volt – adta magát, merre tovább. A családban tudomásom szerint én vagyok az első jogász, így ilyen nyomás nem volt; többek között az igazságérzetem, valamint az ígéretes életpályamodell miatt jelentkeztem a jogra. Mindig érdekelt továbbá a közélet és a politika, így politológia szakra is beadtam a jelentkezésemet, a sorrendben azonban a jog élvezett prioritást. Győr szülőhelyemtől csupán 60 km-re fekszik, modern, nyitott, európai város, rokoni szálak is kötődnek a településhez, s felsőbb éves gimnáziumi iskolatársak is jó szívvel meséltek egyetemi tapasztalataikról. A nyílt napon első látásra realitásnak tűnt mindaz, amit addig csak hallomásból tudtam: a modern, de mégis családias környezet, az emberi léptékek, a kampusz természetközeli elhelyezkedése, a jogi karon oktató neves professzorok és a bécsi jogi karral való együttműködés teremtette különleges tanulmányi lehetőségek mind meggyőztek a Széchenyi István Egyetemre való jelentkezésről. Amikor a győri jogi karra beadtam a jelentkezésemet (valamikor 2001 és 2002 fordulóján), az még az ELTE győri kihelyezett tagozataként működött, csak az év során alakult át a Széchenyi István Egyetem önálló jogi képzési helyévé. Ez a tény azonban – mint az később kiderült – az oktatás színvonalára nem volt negatív hatással, sőt, ellenkezőleg. Gyakorló szakemberek és kutatóprofesszorok határozták meg a képzés irányát részben helyi, részben más egyetemekről. Külön kiemelendő a bécsi jogi karral való együttműködés keretében megvalósuló német, illetve angol nyelvű oktatási platform, melynek keretében többek között európai uniós közjogot és politikát hallgathattunk bécsi professzorok tolmácsolásában.

Visszatekintve egyetemi éveimre, azok mind szakmailag, mind magánéletileg meghatározó időszakot ölelnek fel, olyan ismeretekkel, barátságokkal gazdagodtam, amelyek erős alapot képeztek, s képeznek mind a mai napig az egyetem utáni évekhez.

– Hogyan tekint vissza az első győri egyetemi évekre? Mit és ki(ke)t emelne ki ebből az öt évből? Hogyan befolyásolta a jövőbeli elképzeléseit ez az időszak, majd miként került be gyakornokként az Alkotmánybírósághoz?

– Győri egyetemi tanulmányaim az önálló élet megkezdésével is egybeestek. Gimnáziumi éveimben „bejárós” voltam, naponta „ingáztam” szülővárosom és Székesfehérvár között. Győrben azonban már albérletben laktam, annak minden előnyével és hátrányával együtt. A család és a gyerekkori barátok hiánya, új emberek megismerése, a közösségi élet napi megtapasztalása mind-mind hatással voltak fiatal felnőttkori személyiségem alakulására. A győri képzési hely nem csupán földrajzi, de az oktatási specialitások okán is családi környezetnek minősült. 120 fős évfolyamunk és 15–20 fős szemináriumi csoportjaink remek lehetőséget biztosítottak nemcsak nekünk, de oktatóinknak is a kötetlenebb, személyesebb és párbeszéd- orientált oktatási formák alkalmazására, szemben más egyetemek több száz fős nagyelőadásainak sokszor személytelen jellegével. Mindezek a körülmények nemcsak szakmailag, de emberileg is közel hoztak minket egymáshoz a diáktársakkal és oktatókkal egyaránt. Elsőévesként, éppen csak megkezdve a tanulmányokat, mint a hallgatók legtöbbje, magam is kerestem azokat a tárgyakat, témákat, amelyek érdeklődési körömhöz közelebb állnak. Első tételesjogi tárgyunk (vagyis ahol a hatályos jog alapozza meg a tananyagot) az alkotmányjog volt, még első év második félévének kezdetén. Alkotmányjogi szemináriumvezetőm, Kukorelli István alkotmánybíró, alkotmányjogász professzor hatalmas tudásával és tapasztalatával, ugyanakkor rendkívül emberi attitűdjével és a hallgatókhoz való baráti, szelíd viszonyulásával hamar diáktársaim, s jómagam egyik közkedvelt oktatójává vált. Miután már gimnáziumi éveimben is vonzottak a közéleti, politikai kérdések, az első (s aztán a következő) szemeszter alkotmányjogi tanulmányai hamar ráébresztettek a tárgy iránti érdeklődésemre:

a választójogi kérdések, a népszavazás, az államszervezet működése és a közjogi berendezkedés elméleti és gyakorlati modelljeinek, ugyanígy az alapjogok rendszerének megismerése igazi inspirációként hatottak. Remek professzoraink voltak azonban római jogi, büntetőjogi, közigazgatási jogi és nemzetközi jogi vagy épp jogelméleti tárgyakban is. Másodéves koromban a frissen megalakult Batthyány Lajos Jogász Szakkollégium tagjává váltam, ahol szakmai ismereteim önkéntes alapon még tovább bővülhettek, remek kurzusokat hallgathattunk, kipróbálhattuk magunkat oktatóként a végzős középiskolások egyetemi felvételire való felkészítésében, de az országos közéletből ismert, különböző szereplőkkel is találkozhattunk szimpóziumok, beszélgetések keretében. A szakkollégium első programigazgatójaként prof. Smuk Péternek is köszönet jár a közösség összekovácsolásáért és az intézmény győri alapjainak megteremtéséért. Alapvetően közjogi érdeklődésem és elsajátított tanulmányaim, valamint tudományos diákköri (TDK) és országos diákköri (OTDK) szerepléseim okán is felmerült bennem a gondolat, hogy szakmai gyakorlatomat az Alkotmánybíróságon töltsem el, mely lehetőségért Kukorelli professzort illeti hálás köszönet. Az AB-n eltöltött néhány hónap során kapott rendkívül sok figyelemért, támogatásért és szakmai segítségért többek között Kovács Virágnak és Térey Vilmosnak fejezem ki hálámat, akiknek személyében – szakmai elkötelezettségük mellett emberségükkel is – hamar példamutató kollégákra, barátokra tettem szert. Az egyetem öt éve alatt is számos barátságot kötöttem diáktársak, fiatal oktatók személyében, amely kapcsolatok a mai napig is aktívak. Sokakkal a legkülönbözőbb helyzetekben találkozunk, változatos szakmai kihívások keretében vagy épp közös baráti csoportok metszeteiben. Itt mondok köszönetet Kecskés Gábor dékánhelyettesnek is nemzetközi jogi szakmai támogatásáért, a PhD-tanulmányok során nyújtott segítségéért és barátságáért is. Megnyugtató érzés látni, hogy a jogi kar jövője ma egy fiatal és tehetséges generáció kezében van. Összességében tehát visszatekintve egyetemi éveimre, azok mind szakmailag, mind magánéletileg meghatározó időszakot ölelnek fel, olyan ismeretekkel, barátságokkal gazdagodtam, amelyek erős alapot képeztek, s képeznek mind a mai napig az egyetem utáni évekhez.


– Mikor döntötte el, hogy a doktori iskolát is Győrben végzi? Mi szólt emellett? Mit köszönhet ennek a hat évnek?

– Egyetemi záróvizsgáim sikeres teljesítését követően szerettem volna megszerzett tudásomat tovább bővíteni és specifikálni, így 2007 nyarán jelentkeztem az egyetem doktori jogi iskolájába – akkortájt még multidiszciplináris doktori iskolaként működött, így több tárgyat közgazdász és mérnök végzettségű kollégákkal együtt hallgattunk, ami nagyon hasznosnak bizonyult a gondolkodásunk nyitottabbá tételében. Mindig is érdekelt továbbá a kutatói, oktatói attitűd, amely mind része az egyetemi világnak. Mivel Győrt az első perctől kezdve otthonomnak éreztem, s ez az érzés öt egyetemi év élményeivel gazdagodva csak tovább erősödött bennem, nem volt kérdés, hogy PhD-tanulmányaimat a győri Széchenyi István Egyetemen kezdem meg, témavezetőmnek pedig Kukorelli Istvánt kértem fel. A doktori Iskola első két évében a hétvégi képzések, specifikus ismeretek megszerzése mellett elsajátíthattunk egyfajta sajátos kutatási látásmódot, amely később a munka világában is hasznosnak bizonyult. Emellett a konferencia- előadások, a publikációk megírása és az egyetemi oktatási gyakorlatok mindmind más, de nagyon hasznos készségeket fejlesztettek, így ez az időszak rendkívül impulzív volt – már csak azért is, mert közben főállásban már az Igazságügyi Minisztériumban dolgoztam.

– Hogyan alakult a győri évek után a pályafutása? Miért az állami szektort választotta? Miként került az Igazságügyi Minisztériumba, majd a külügybe? S hogyan jutott előbb Brüsszelbe, majd New Yorkba?

– Az egyetem elvégzését követően az Igazságügyi (akkor még Igazságügyi és Rendészeti) Minisztérium Alkotmányjogi Főosztályán kezdtem meg pályámat. Munka mellett párhuzamosan végeztem a doktori (PhD) tanulmányaimat, valamint oktattam az ELTE Jogi Karán, ahol főként alkotmányjog-szemináriumok tartásában vettem részt 2007 és 2011 között. 2008-ban megkezdtem szabályozási (kodifikátor) szakjogász tanulmányaimat is az ELTE Továbbképzési Intézetében, amely az akkori munkámhoz szorosan kapcsolódott, hiszen napi szinten működtem közre a jogalkotásban: kormányzati jogszabálytervezetek, kormány-előterjesztések véleményezése, illetve jogszabályírás (kodifikáció) is a munkaköröm részét képezték. Párhuzamosan letettem a jogi szakvizsgát is. 2010-től nyílt lehetőségem Brüsszelben az Európai Unió Tanácsának releváns szakértői munkacsoportjában, illetve miniszteri delegációk tagjaként is képviselni hazánkat egy komplex (horizontális megközelítésű) diszkriminációs irányelvtervezet tárgyalási folyamatában: a diplomácia és az ahhoz kapcsolódó szakmai munka első kézből való megtapasztalását jelentették számomra ezek az ülések. Az IMben eltöltött majdnem hat év után kipróbáltam magam a magánszférában is, egy nagyrészt nemzetközi ügyfélkörrel rendelkező ügyvédi irodában tevékenykedtem alkalmazott ügyvédként, megismerkedve a bírósági tárgyalások világával és a magánjog számos területének gyakorlati oldalával. A 2014-es kormányalakítást követően meghívást kaptam az újonnan létrejövő Külgazdasági és Külügyminisztériumba, ahol a közigazgatási államtitkári kabinetben dolgoztam jogi tanácsadóként. Röviddel ezt követően a Jogi Főosztály vezetését láttam el, amely első vezetői pozícióm lévén nagy kihívást jelentett mind szakmailag, mind emberileg: a kollégákkal való összhang és a napi munka monotonitása közötti hidak megtalálása emberpróbáló feladat. A KKM külszolgálati rendszere épp reform előtt állt akkoriban, s közigazgatási államtitkár úr felkérésére 2015-től annak a csapatnak a tagja és koordinátora lehettem, amely alapjaiban reformálta meg az új külszolgálati intézményrendszert. Az egyes részek közötti összhang megteremtése, a tartalmi elemek leegyeztetése, valamint más minisztériumokkal való koordináció mellett a kodifikációs feladatok finomhangolása is nagyrészt az én feladataim közé tartozott, természetesen az érintett minisztériumi szakterületek hathatós és segítőkész közreműködése mellett, ezúton is kifejezve hálás köszönetemet nekik. A projekt közben – három másik, szintén a központi közigazgatásban dolgozó kiváló kollégámmal (s ma már barátaimmal) egyetemben – 2016 tavaszán volt szerencsém egy pályázat alapján három hónapot eltölteni Brüsszelben az Európai Bizottság Igazságügyi Igazgatóságán, ahol nemzetközi jogi, valamint EU-jogi természetű, jellemzően alapjogi, illetve diszkriminációs ügyekkel foglalkozhattam egy fantasztikus, számos tagállamból delegált szakértőkből álló csapat tagjaként. Brüsszelből visszatérve az új külszolgálati törvény véglegesítése, valamint végrehajtási rendeleteinek előkészítése következett. Ezzel egy időben – hogy a minisztériumban eltöltött három évet követően terepen is megtapasztalhassam a diplomáciai munka velejét – megpályáztam, s elnyertem az éppen megüresedő jogi tanácsadói pozíciót az ENSZ mellett működő New York-i Képviseleten. Nagy megtiszteltetésnek, s egyben kihívásnak éltem, s élem meg ma is ezt a lehetőséget. A poszt betöltését megelőzően három hónapos specifikus, nemzetközi jogi felkészülésben volt részem, melynek során a rám váró sokrétű és egyben nagyon sajátos feladatok Magyarországon megtanulható részét sajátítottam el remek kollégák segítségével. Végül 2017. júliusi kiutazást követően, augusztusban kezdtem meg külszolgálatomat, s azóta New Yorkban, ebbéli pozíciómban már negyedik éve képviselem a nemzeti érdekeket.

– Adott munkájában mit tudott leginkább hasznosítani a győri tanulmányokból? Melyik tevékenységben mi jelentette a legfőbb kihívást, a legtöbb örömet?

– Bár az egyetemi tanulmányok nagyon összetettek és sokrétűek, számos területre kiterjedőek voltak, nagyon nehéz a jogi oktatásban minden, a való életben kihívást jelentő vagy felmerülő esetre felkészíteni a hallgatókat. Kikerülve az „iskolapadból”, s belecsöppenve a munka hétköznapi és száraz világába jellemzően gyorsan sokkhatás éri a frissen végzett jogászokat: olyan helyzetekkel találják magukat szemben, amelyekhez még hasonlóval sem (vagy legfeljebb egy-egy alternatív vagy fakultatív kurzuson) találkoztak jogi tanulmányaik során. Épp ezért véleményem szerint a sokrétű elméleti tudás mellett nagyon fontos a strukturális, analitikus gondolkodás és problémamegoldó képesség fejlesztése már az egyetemen, a jogelvek, jogelméleti és jogdogmatikai ismeretek elmélyítése, amelyek egy-egy felmerülő problémánál segíthetik a jogászt a helyzet helyes felismerésében és megfelelő kezelésében, míg a száraz tételesjogi szabályok napról napra változnak. Az IMben szakmai szempontból a jogalkotás szempontrendszere ismeretének, illetve az ezzel kapcsolatos tapasztalat hiánya állított kihívások elé, ilyen jellegű ismeretátadásra ugyanis jellemzően a magyar jogi oktatásban nem, vagy csak kismértékben van példa. Ezt később az évek munkája, valamint az elvégzett szabályozási (kodifikátor) szakjogászi képesítés nagymértékben fejlesztette. Az ország egészére kiterjedő hatályú jogszabályok előkészítésében való részvétel egészen komoly felelősséget rótt mindannyiunkra. Ügyvédi munkám során kezdetekben a közigazgatási szemléletmódtól teljesen idegen piaci típusú világlátás, valamint a magánjogi szaknyelv és az ügyvédi irodák mindennapi rutinjai ismeretének hiánya okozott fejtörést, az ügyfelek képviselete és problémáik megoldásában való közreműködés azonban azonnal kézzelfogható eredményre konvertálódott. A Külgazdasági és Külügyminisztérium kötelékében eltöltött első időszakban a vezetői feladatok és a szakmai irányítás közötti egészséges arányok megtalálása, valamint a jogi, szakmai és diplomáciai szempontok összehangolása jelentett kihívást.

– Jelenlegi tevékenységében mivel foglalkozik? Mi adja ennek a munkának a szépségét?

– 2017 nyara óta az ENSZ mellett működő, 17 fős, nagyszerű szakemberekből és vezetőkből álló New York-i Magyar Képviselet diplomatájaként képviselem hazánkat az ENSZ Közgyűlésének Jogi Bizottságában. Ez egyfajta összekötő szerepnek tekinthető a világszervezet és annak tagállamai, esetünkben Magyarország között. Elsődleges feladatom a nemzeti érdekérvényesítés, a külpolitikai prioritások érvényre juttatása az ENSZ mindennapi tevékenységében. A portfóliómba tartozik minden jogi természetű ügy, ami az ENSZ Közgyűlésének működésével összhangban felmerül (leszámítva az emberi jogi kérdéseket), természetesen az EU tagjaként az EU-tagállamokkal egyes kérdéseket rendszeresen egyeztetve. A több ország részvételével párhuzamosan megvalósuló, úgynevezett multilaterális diplomáciában a szakmai tudás mellett számos más képességgel is rendelkezni kell, amely alkalmassá tehet minket a feladatunk hatékony ellátására. A jó érvelőképesség, a határozott fellépés, jó kifejezőkészség szóban és írásban egyaránt, valamint rendszerszintű és stratégiai gondolkodás is szükséges. Hatékonyan, személyre szabott módon kell az információkat közvetíteni az egyes aktorok között, meg kell találni a megfelelő formális vagy informális csatornákat a nemzeti érdekek érvényesítésére. Emellett természetesen fontos a megjelenés, habitus, viselkedésmód és még sok-sok más készség, tulajdonság, amelyek együttese határozza meg a diplomata attitűdjét. Az ENSZ mind a 193 tagállama rendkívül eltérő hagyományokkal, kultúrával, szemléletmóddal és sokféle nemzeti érdekekkel van jelen ezen a hatalmas színpadon, így nyitottnak is kell lenni, hogy megtaláljuk azokat a közös pontokat az egyes országokkal, amelyek bármilyen kérdésben hídként szolgálhatnak közöttünk.

Mivel Győrt az első perctől kezdve otthonomnak éreztem, s ez az érzés öt egyetemi év élményeivel gazdagodva csak tovább erősödött bennem, nem volt kérdés, hogy PhD-tanulmányaimat a győri Széchenyi István Egyetemen kezdem meg, témavezetőmnek pedig Kukorelli Istvánt kértem fel.

A Közgyűlés Jogi Bizottságának fő ülésszaka minden év őszén nagyságrendileg két hónapig tart, ebben az időszakban tömbösítve tárgyalja meg visszatérő jelleggel azokat a legfőbb témákat, kérdéseket, amelyek az ENSZ működését közvetve vagy közvetlenül meghatározzák. Csupán példaként említve néhányat: felmerül a jogállamiság vagy az univerzális joghatóság elve, a nemzetközi szerződések alkalmazásának számos más kérdése, de ugyanígy a terrorizmus elleni harc nemzetközi jogi vetületei, a védelmi felelősség elve és a szuverén államok önvédelemhez való jogának konfliktusa vagy éppen az emberiség elleni bűncselekményekre vonatkozó új nemzetközi egyezmény előkészítő munkálatai is. Számos, az ENSZhez köthető jogintézmény, így a hágai székhelyű Nemzetközi Bíróság és Nemzetközi Büntetőbíróság, az ENSZ Alapokmány Bizottsága vagy a genfi székhelyű Nemzetközi Jogi Bizottság éves jelentésének megvitatására és elfogadására is ekkor kerül sor. Az év egyéb időszakaiban jellemzően az őszi ülésszak előkészítése, valamint más témák megtárgyalása zajlik közgyűlési viták vagy munkacsoporti és más ülések keretében, ezek között jónéhány tengerjogi kérdés vagy épp a világban zajló háborús konfliktusok által kísért népírtás, háborús bűncselekmények vagy agresszió elleni fellépés jogi vonatkozásai. Természetesen sokszor nehezen határolhatók el egymástól az egyes témák, minden mindennel összefügg, ahogy a mindennapi életben is, így a nagyszerű csapatmunka egyrészt megkönnyíti a munkavégzést, másrészt nagyon jó érzés, hogy nem egyedül, hanem egy fiatal, tehetséges és dinamikus csapat tagjaként képviselhetem az országot. Ez korábbi munkahelyeimen is jellemzően így volt, ezért ezúton is köszönetet mondok minden volt és jelenlegi munkatársamnak is. A COVID világjárvány tavaly márciusi megjelenése természetesen az ENSZ működésére is kihatással volt. Az első hetek sokkhatása a világszervezetnek is nehézségeket okozott, később relatíve gyorsan sikerült átállnia nagyrészt online működésre. A különböző internetes platformok tökéletesítése és azok egyre gyakoribb használata napjainkban már inkább előnyökkel, mintsem hátrányokkal bír a napi működésben: egyszerre kapcsolhatók be a világ minden pontján élő állami vezetők vagy szakértők, természetesen az időeltolódásokból fakadó nehézségeket leküzdve. Egy év elteltével az ENSZ hibrid formában működik, így az jellemzően korlátozott fizikai jelenléttel (1 személy államonként), illetve az ülések online közvetítésével valósul meg. Az oltási kampány előrehaladásával azonban vélhetően előbb, mint utóbb vissza fog állni a normalitás rendje, azaz a személyes jelenlét, hiszen a diplomácia veleje az emberi kapcsolatokban rejlik, ezt az álláspontot képviseljük jelenleg nemzeti színekben is.

New Yorkban élni felemelő és hihetetlen érzés, azonban a mindennapi munka mellett sokszor nagyon kevés idő jut annak felfedezésére. Szabadidőmben a kulturális programokat részesítem előnyben, a színházi és zenei világ például nagyon sokszínű, ahogy a múzeumok nyújtotta lehetőségek is, bár a COVID világjárvány jelentősen sújtotta New Yorkot is, jelenleg csupán árnyéka régi önmagának, számos korlátozással. A sport is fontos része az életemnek, többek között igyekszem minden nap futni. Legnagyobb eredményem eddig a tavaly őszi New York Maraton, amit egészen jó idővel sikerült abszolválnom. Ezen kívül pedig, ha időm és a lehetőségek engedik, próbálok minél több helyre elutazni, szívesen ismerkedek meg új tájakkal, emberekkel, kultúrákkal.

– Karrierje alapján mit üzenne a jelenlegi és jövőbeli hallgatóknak?

– Jogászként az egyik legfontosabb képességre, az adaptálódásra, az új helyzetekhez, technikákhoz és eljárásokhoz való gyors alkalmazkodásra hívnám fel elsősorban a figyelmet. A magyar jogi oktatásban megszerzett alapos lexikális tudás mellé ne féljenek a hallgatók új, innovatív módszerek, képességek elsajátításától. Fontos a gyakorlatorientált képzési gyakorlatok megvalósítása, a hallgatók mindennapi életre való minél hatékonyabb felkészítése. Leginkább azt tanácsolnám, hogy úgy a hallgatók, mint a frissen végzett jogász kollégák mindig álljanak készen a változáshoz való adaptálódásra, legyenek nyitottak a világra, keressék a közösségi kapcsolatteremtési lehetőségeket, legyen igényük önmaguk fejlesztésére és képzésére, egyben legyen határozott szakmai és nemzeti identitásuk. A jog a modern államszervezet egyik legdinamikusabban fejlődő alrendszere, a boldoguláshoz szükséges a jogi ismeretek megfelelő értelmezése, hasznosítása, s a fent felsorolt egyéb tulajdonságok, képességek megléte is. S végül, bár közhely, de hallgassanak idősebb ismerőseik, kollégáik meglátásaira, tanácsaira. Visszatekintve a joghoz fűződő alig két évtizedes viszonyomra azt látom, hogy – elhatározásaim, elképzeléseim, terveim és a kitartó, elhivatott munka és tanulás mellett – sok esetben nem várt körülmények határozták meg pályafutásomat. No meg családom támogatása minden élethelyzetemben, amely nélkül mindez nem valósulhatott volna meg, ezért mindig is hálás leszek nekik.


SZÖVEG: BAUDENTISZTL FERENC