Vállalkozásából vizsgázott

Roland az Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpont óvodája után az általános iskola első négy osztályát is ott járta, majd megpróbálta a Kazinczy Ferenc Gimnázium nyolc osztályos képzését, amelyre simán bejutott. – Matematikából országos versenyeken értem el nagyon jó helyezéseket, ezért gondoltam azt, hogy helytállnék a kisgimnáziumban is. Ez már csak azért is jó választásnak bizonyult, mert addig sokat unatkoztam a tanórákon, mivel ott a pedagógusoknak arra is figyelniük kellett, hogy a gyengébbek is megértsék. A gimiben aztán már szinte darálták a tananyagot, s bizony az elvárások is mások voltak. Mivel tanulni továbbra sem szerettem, mert úgy gondoltam, hogy az eszemből majd mindent ki tudok gazdálkodni, az eredményeim nem minden tantárgyból voltak példásak. Már akkor is az üzlet érdekelt, külön papírlapon vezettem, hogy mit mennyiért vettem és mennyiért adtam tovább. A gének aligha hazudnak. Édesapám 20 éves kora óta vállalkozó. A születésem évében, 1998-ban internet-szolgáltató céget alapított, amely abban az időben innovációnak számított. Apukám később abban is segített, hogy nyári munkát biztosított, de már tinédzserként is szívesen és lelkesen vállaltam el különböző munkákat. Volt olyan is, amikor szoláriumot takarítottam. Közben állandóan üzletelgettem. Az érettségihez közeledve elgondolkoztam azon, hogyan lesz tovább. Az nem volt kérdéses, hogy ha egyetem, akkor a Széchenyi. Ahogy abban is biztos voltam, hogy Győrben is megkapom a maximális tudást. Így vágtam bele a kereskedelmi és marketing képzésbe, amely ideális párosítás, hiszen marketing nélkül nem létezhet kereskedelem. Közben önállósodni is nagyon szerettem volna, ezért az egyetem kezdésével albérletbe költöztem. Azzal a feltétellel, hogy édesanyám állja a költség egyik felét, a másikat nekem kell előteremtenem. Ilyen értelemben is kapóra jött, hogy az egyetemen összebarátkoztam egy évfolyamtársammal, aki azóta is a legjobb barátom egyike. Ő már akkor online kereskedelemmel foglalkozott, együtt pedig telefontokok adás-vételével próbáltunk pénzt keresni. Közben persze tanultam is. A gazdasági tárgyakat imádtam, ahogy azokat a feladatokat is, amikor prezentációkat kellett készíteni. Szerettem a csoportos feladatokat, amelyben számomra egyértelm volt, hogy én legyek a csoportvezető – jegyzi meg nevetve. – A számvitellel azonban megszenvedtem, az nem az én világom. Ám nem ahhoz köthető életem egyetlen sikertelen vizsgája, hanem a matematikához, amelyből az első alkalommal elégtelent szereztem. Ennek hatására volt olyan pillanatom, amikor azt gondoltam, jobb lenne otthagyni az egyetemet, de rájöttem, hogy sokkal többre vagyok képes, így inkább folytattam, s onnantól minden simán ment. Azt ugyan túlzás lenne kijelenteni, hogy ma is az egyetemen megszerzett tudásból élek, de hogy tökéletes alapot teremtett, az teljesen egyértelmű.

A negyedik félév után levelezőn folytatta egyetemi tanulmányait, mert szeretett volna anyagilag előre lépni. Azt ugyan nem tudta, hogy miből, de egyértelműen ez a szándék vezérelte. – Az egyik barátom teljesítette az El Caminót, ennek alkalmából kiutaztunk Spanyolországba, hogy pezsgővel fogadjuk őt. Utána sétáltunk Madridban, ahol láttam egy olyan pizzériát, ahol szeletekben adták a pizzát, s az üzlet előtt hatalmas sor kígyózott. Bár a vendéglátáshoz semmi közöm nem volt, a látvány annyira megfogott, hogy hazaérve édesanyám segítségét kértem egy ilyen pizzéria megvalósításához. A novemberi út után december elején Győr sétálóutcájának végén, a Király utcában ki is béreltem egy üzlethelyiséget. Mivel az üzlethelyiség műemlékvédelmi épületben van, ezért számos utánjárásra és engedélyezésre volt szükség ahhoz, hogy véghez tudjam vinni az elképzeléseimet. 2020. május 20-án megnyílt a PizzaPont, hatalmas sikerrel. Bár 2 év működés után – új üzlettársammal – értékesítettük a knowhow-t és a márkanevet, a PizzaPont jelenleg is – nagy sikerrel – működik tovább. A pizzéria üzemeltetése mellett természetesen az egyetemi tanulmányaim is folytatódnak, melyre azonban – a sok munka mellett – jelentősen kevesebb időm maradt. Gondoltam egy nagyot és kérvényeztem, hogy befejezhessem fél évvel előbb az egyetemet.

„A stressz, mint egészséget meghatározó faktor, a marketing hatékonyság tükrében”. Ez volt a szakdolgozatának címe. Mint mondja, izgalmas téma volt. De nem csupán ez volt izgalmas. – Akkor költöztem saját lakásba, nyitott a pizzéria és még hátra volt az államvizsga, amelyre úgy készültem, hogy tudtam, a tételek megtanulására nem lesz időm. Így aztán 19-re lapot kértem. Prezentációt készítettem arról, hogyan jutottam el a pizzéria megnyitásáig. Miután sikerrel megvédtem a szakdolgozatot és jöttek volna a tételek, előálltam azzal, hogy speciális formában is felkészültem a vizsgára. Elmondtam: szeretném konkrét példán bemutatni, hogy mire tanított az egyetem, mi adta meg a tanultakból az alapot ahhoz, hogy vállalkozó lettem. Az egyetemi tudás megszerzésének gyakorlati hasznán túl arról is beszéltem, hogy mennyire fontosak az ott kiépített emberi kapcsolatok, amelyek a jövőre nézve is jelenthetnek közös üzleti sikereket, ahogy aztán az később be is bizonyosodott. Ezzel ugyan a tételhúzást nem úsztam meg, de az államvizsgám sikeressége már nem volt kérdéses.

Nem csak az egyetemen, de a gimnáziumban is mindent igyekezett előre megcsinálni. Tizedikes korában letudta az informatika érettségit, egy évre rá angolból is sikeresen zárt, így a végére csak a három alaptantárgy maradt. – A matematikától nem tartottam, a magyar és a történelem felkészülésben pedig nagyon sokat segítettek az úgynevezett kisvizsgák, amelyeken az érettségi szituációkat gyakoroltuk. Azt azonban előre tudtam, hogy számomra a szóbeli lesz a megmentő. A gimnáziumi magyar tanárom Gecsei Kolos szavait sosem fogom elfelejteni. Kihívott felelni, én azonban a témáról tényleg semmit sem tudtam, de mégis folyamatosan beszéltem.

Nem adott elégtelent, s az osztály előtt el is magyarázta, hogy miért. Úgy fogalmazott: teljesen mindegy, hogy mit mondtam, azt magabiztosan tettem és hittem abban, amit mondtam. Szívesen gondolok vissza az osztályfőnökre, Nikházy Lászlónéra, aki 10–11 éves koromban megpróbált segíteni, mert annyira ellenálló voltam a tanulással szemben. Később ő is igyekezett meggyőzni arról, hogy ne menjek át a Baross-iskolába, mert ez is felmerült bennem. Édesanyám ebben is rám bízta a választást. Nem lehetek elég hálás neki azért, hogy egész életemet szabadon élhettem, soha nem voltam visszafogva. A tanuláshoz való hozzáállásom egyébként az egyetemen megváltozott, ahol szeptemberben azonnal nekiálltam tanulni. Az albérletben is a magam ura voltam, barátnőm volt, felnőttnek éreztem magam, elkezdődött számomra a nagybetűs élet.

Aztán bekövetkezett egy törés, amely nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Roland ma ott tart, ahol. – Édesapám akkor már a pannonhalmi levendulással foglalkozott, segítettem neki a kiszállításban. Bizonyítani akartam, hogy jó vagyok, s tudtam, hogy az üzleti világban lehetek igazán jó. Eszembe jut az egyetemről Rámháp Szabolcs, aki arra világított rá, hogy milyen marketingeszközöket érdemes használni, valamint a konzulensem, DernóczyPolyák Adrienn, akinek az üzleti kommunikációs előadásait imádtam, ahogy azt is, hogy nála prezentációkat készíthettem. Nagy mértékben hatott rám az édesanyám is, aki egy évtizeden át volt a Kisalföld hirdetésszervezője, majd a Mod és a Matusz-Vad marketingvezetője. Ezt követően lett ingatlanértékesítő, aki előbb a Városrét lakásainak értékesítésben jeleskedett, amelynek köszönhetően az olimpiai falu lakásainak eladását már teljes egészében rá bízták. Nemcsak a sikereivel mutatott példát, hanem például abban is, hogy amikor bedőlt a Quaestor, s gyakorlatilag minden megtakarított pénze elveszett, akkor is betartotta az ígéretét. Éjt nappallá téve dolgozott, hogy egy hónapra elmehessek Miamiba egy nyelviskolába. Büszke voltam rá, így aztán természetesnek tartottam, hogy minden órán ott voltam, s hogy röviddel a hazajövetelem után le is tettem a nyelvvizsgát. A munkája sem hagyott hidegen, hiszen láthattam, hogy az ingatlanokban milyen lehetőség van. A magam példája is ráerősített erre, hiszen a lakásokat, amelyekben laktam, saját szervezésben fejeztettem be fűtéskészről kulcsrakészre – festőkkel, burkolókkal, asztalossal és még sorolhatnám –, illetve később ezeket az ingatlanokat haszonnal értékesítettem. Miután ismerőseim látták, hogy milyen dinamikusan és precízen szervezem le a kulcsrakész befejezési munkákat, kaptam néhány megbízást. Ezt követően pedig elindult a lavina. Sok megkeresésem érkezett, én pedig imádtam ezt a munkát. S meg is érte. Nagyon. 2021- ben megalapítottam a LandRo Invest Kft.-t, amelyet rajtam kívül az édesanyám és egy kolléganő alkot. Az első és azóta is egyetlen munkatársat akkor vettem fel, amikor kis cégként elnyertük a kunszigeti szennyvíztisztító felújítását. Megcsináltuk, a projekt ráadásul műszakilag és anyagilag is nagyon jól sikerült. Az idei legnagyobb projektünk a pápai katonai reptér építészeti munkálatainak kivitelezése, ám nemcsak nagyban gondolkodunk. A panellakások fürdőszobáinak felújítására sémát hoztunk létre, amely jó referenciaként szolgált és visszatérő ügyfeleket is eredményezett. Most már arra is van lehetőségünk, hogy családi házakat építsünk. Sőt, a két gyerekkori barátommal immár társasházakat is építünk, amely újabb távlatokat nyithat meg előttünk. Sali Bence a pénzügyi struktúra felelőse, a tetőfedéssel foglalkozó családból származó Varga Imre – akitől a társasház-építés ötlete ered – pedig a fizikai megvalósításban kezeli a projekteket, míg rám hárulnak a tárgyalások. Úgy számolom, hogy jövőre a cégeim összárbevétele meghaladja majd az egymilliárd forintot, ám itt sem állunk meg. Később szeretném kipróbálni magam a politikai pályán is, mert szerintem az üzletben és a politikában is közös, hogy mindkettőben a megoldásokat kell keresni és megtalálni. Az üzleti befektetések mellett fontosnak tartom a társadalmi felelősségvállalást és a rászorulók segítését. A jelenlegi tervem, hogy szeretném felajánlani a Petz Aladár Egyetemi Oktató Kórháznak, hogy a LandRo Invest Kft. keretein belül, önköltségen felújítunk egy-egy kórtermet, folyosót. Hiszek a dominóelvben, így bízom abban is, hogy mások is csatlakoznak hozzánk, így megújulhatna a győri kórház.

SZÖVEG: BAUDENTISZTL FERENC
FOTÓ: KÖNCZÖL JÁNOS