Vállalkozásából vizsgázott
Csupán pár napig élt Budapesten, ahol született. Szülei a fővárosban – a TeleMedia cégnél – dolgoztak, így történhetett, hogy Szecsődi Roland ott látta meg a napvilágot, ám amint édesanyjával kikerültek a kórházból, már jöttek is Győrbe, ahol a család új életet kezdett. Azért választották a „kisalföldi nagyvárost”, mert az édesapa szülei Pannonhalmán éltek, s abban maradtak, hogy a kezdeti lépésekben majd ők segédkeznek. A nagypapa a pannonhalmi kertészetet vezette, míg a nagymama az apátság gazdasági osztályának egyik vezetője volt. Az édesanya szülei Csongrád-Bokroson laktak, ők idén költöztek Győrbe. Az alföldi nagypapa kovácsmester volt, ám buszsofőrként dolgozott, míg a nagymama – a tanárnői állása mellett – egy kis boltot is üzemeltetett a családi ház oldalában. A családtörténethez az is hozzátartozik, hogy Roland 3 éves volt, amikor a szülei elváltak, s ő az édesanyjával maradt.
Roland az Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpont óvodája után az általános iskola első négy osztályát is ott járta, majd megpróbálta a Kazinczy Ferenc Gimnázium nyolc osztályos képzését, amelyre simán bejutott. – Matematikából országos versenyeken értem el nagyon jó helyezéseket, ezért gondoltam azt, hogy helytállnék a kisgimnáziumban is. Ez már csak azért is jó választásnak bizonyult, mert addig sokat unatkoztam a tanórákon, mivel ott a pedagógusoknak arra is figyelniük kellett, hogy a gyengébbek is megértsék. A gimiben aztán már szinte darálták a tananyagot, s bizony az elvárások is mások voltak. Mivel tanulni továbbra sem szerettem, mert úgy gondoltam, hogy az eszemből majd mindent ki tudok gazdálkodni, az eredményeim nem minden tantárgyból voltak példásak. Már akkor is az üzlet érdekelt, külön papírlapon vezettem, hogy mit mennyiért vettem és mennyiért adtam tovább. A gének aligha hazudnak. Édesapám 20 éves kora óta vállalkozó. A születésem évében, 1998-ban internet-szolgáltató céget alapított, amely abban az időben innovációnak számított. Apukám később abban is segített, hogy nyári munkát biztosított, de már tinédzserként is szívesen és lelkesen vállaltam el különböző munkákat. Volt olyan is, amikor szoláriumot takarítottam. Közben állandóan üzletelgettem. Az érettségihez közeledve elgondolkoztam azon, hogyan lesz tovább. Az nem volt kérdéses, hogy ha egyetem, akkor a Széchenyi. Ahogy abban is biztos voltam, hogy Győrben is megkapom a maximális tudást. Így vágtam bele a kereskedelmi és marketing képzésbe, amely ideális párosítás, hiszen marketing nélkül nem létezhet kereskedelem. Közben önállósodni is nagyon szerettem volna, ezért az egyetem kezdésével albérletbe költöztem. Azzal a feltétellel, hogy édesanyám állja a költség egyik felét, a másikat nekem kell előteremtenem. Ilyen értelemben is kapóra jött, hogy az egyetemen összebarátkoztam egy évfolyamtársammal, aki azóta is a legjobb barátom egyike. Ő már akkor online kereskedelemmel foglalkozott, együtt pedig telefontokok adás-vételével próbáltunk pénzt keresni. Közben persze tanultam is. A gazdasági tárgyakat imádtam, ahogy azokat a feladatokat is, amikor prezentációkat kellett készíteni. Szerettem a csoportos feladatokat, amelyben számomra egyértelm volt, hogy én legyek a csoportvezető – jegyzi meg nevetve. – A számvitellel azonban megszenvedtem, az nem az én világom. Ám nem ahhoz köthető életem egyetlen sikertelen vizsgája, hanem a matematikához, amelyből az első alkalommal elégtelent szereztem. Ennek hatására volt olyan pillanatom, amikor azt gondoltam, jobb lenne otthagyni az egyetemet, de rájöttem, hogy sokkal többre vagyok képes, így inkább folytattam, s onnantól minden simán ment. Azt ugyan túlzás lenne kijelenteni, hogy ma is az egyetemen megszerzett tudásból élek, de hogy tökéletes alapot teremtett, az teljesen egyértelmű.
A negyedik félév után levelezőn folytatta egyetemi tanulmányait, mert szeretett volna anyagilag előre lépni. Azt ugyan nem tudta, hogy miből, de egyértelműen ez a szándék vezérelte. – Az egyik barátom teljesítette az El Caminót, ennek alkalmából kiutaztunk Spanyolországba, hogy pezsgővel fogadjuk őt. Utána sétáltunk Madridban, ahol láttam egy olyan pizzériát, ahol szeletekben adták a pizzát, s az üzlet előtt hatalmas sor kígyózott. Bár a vendéglátáshoz semmi közöm nem volt, a látvány annyira megfogott, hogy hazaérve édesanyám segítségét kértem egy ilyen pizzéria megvalósításához. A novemberi út után december elején Győr sétálóutcájának végén, a Király utcában ki is béreltem egy üzlethelyiséget. Mivel az üzlethelyiség műemlékvédelmi épületben van, ezért számos utánjárásra és engedélyezésre volt szükség ahhoz, hogy véghez tudjam vinni az elképzeléseimet. 2020. május 20-án megnyílt a PizzaPont, hatalmas sikerrel. Bár 2 év működés után – új üzlettársammal – értékesítettük a knowhow-t és a márkanevet, a PizzaPont jelenleg is – nagy sikerrel – működik tovább. A pizzéria üzemeltetése mellett természetesen az egyetemi tanulmányaim is folytatódnak, melyre azonban – a sok munka mellett – jelentősen kevesebb időm maradt. Gondoltam egy nagyot és kérvényeztem, hogy befejezhessem fél évvel előbb az egyetemet.