SÁRKÁNYOS ARANYESŐ

Nem számítottak ekkora sikerre, bár az szerénytelenség lenne, ha titkolná, hogy bizakodtak a jó eredményben – mondta lapunknak a csapat egyik tagja, László Gabriella. Tavaly ugyanis válogatott szinten is nagyjából ez a csapat képviselte hazánkat a kontinensbajnokságon – amit szintén megnyertek –, csak most bizonyos értelemben nehezebb dolguk volt. Ott ugyanis szűkebb mezőnnyel kellett megküzdeniük, hiszen akkor országonként egy-egy egység szállt vízre, míg most, a Ravennában megrendezett klubcsapatok kontinensbajnokságán jóval több. Közülük számos „fekete ló”, akikről semmit sem tudtak.

A siker rengeteg belefektetetett munka eredménye, hiszen heti 5–6 edzéssel, sőt – konditermekben, illetve futóedzésekkel színesített – különórák tömegével készültek fel a megmérettetésre – jelentette ki a klub másodedzője. Vingler Márktól megtudtuk, hogy egy húszfős vegyes csapattal, illetve egy tízes férfi, illetve egy tízfős női egységgel vettek részt az olaszországi kontinensbajnokságon, s nem csak a klasszikus számaikban, de például a 200 méteres sprintfutamban is kiemelkedően szerepeltek.

A ravennai Európa-bajnokság egyébként a Magyar Sárkányhajó Szövetség eddigi legsikeresebb kontinensbajnoki szereplése volt. A 11 arany mellett 13 ezüst és 8 bronzérmet is a versenyzőink nyakába akasztottak. A nemzetek közötti versenyben ezzel a második helyet szerezték meg. A Rába Sárkányhajó Klub hazánk legrégebbi sárkányhajós egyesülete, hiszen 1997-es megalakulása egy esztendővel megelőzte magának a szövetségnek a létrejöttét is. Évekig győri vizeken szelte a habokat az ország egyetlen sárkányhajója, s csak jóval később honosodott meg a sportág hazánk más tájegységeiben is. 

A sikeres győri csapat gerincét most a Széchenyi István Egyetemhez kötődő evezősök adták, akik a SZESE Dragon Killersben alapozták meg sárkányhajós pályafutásukat. Két külön csapatról beszélünk, de sűrű átfedésekkel. Az egyetem részéről történt annak idején egy kapcsolatfelvétel, amikor is a frissen létrehozott csapat mellé, az edzésmunka irányításához, támogatásához kértek segítséget a tapasztaltaktól. Aztán egyre többen lettek a Rábában, akik egyetemi kötődésűek, ezért van, hogy amikor kell, besegítenek az egyetemi sárkányhajós csapatnak is.

László Gabriella például csaknem tíz esztendeje ült először hajóba – bár vizes múltja még régebbre nyúlik vissza. A szekszárdi lány ugyancsak mintegy tíz évet úszott otthon, majd építészmérnök hallgatóként került a győri egyetemre, s egyszerűen a testnevelés félév igazolásának érdekében jelentkezett első ízben a sárkányhajós csapatnál. Aztán szinte azonnal felajánlották neki, hogy vegyen részt Budapesten, a Dunai Regattán, mert hiányzott a csapatból egy lány.

– Kaptam a lehetőségen, hiszen jópofa bulinak tűnt a Parlament előtt elevezni, s nem is sejtettem, hogy ez 4 kilométernyi lapátolást jelent a rajttól a célig. Ám előtte ugyanennyit, míg egyáltalán odaértünk a startvonalra. Bár az az első verseny nem is volt sikeres, hiszen a vert mezőnyben végeztünk, kedvemet nem szegte. Hűségesen jártam az egyetemi csapat edzéseire, majd két év után hívtak és mentem a Rábához. Ami mellett egészen ez évig megtartottam egyetemi csapattagságomat is. Már nem vagyok hallgató, dolgozom, „kiöregedtem” – így hát elköszöntem. Időközben ugyanis elvégeztem az építész szakot, majd az ötéves képzést követően egy tűzvédelmi szakmérnök-képzést is a Széchenyin. A Rábában azonban változatlanul edzek, s ma már nem okoz gondot leevezni a 4 km-t sem – igaz, tetszeni továbbra sem tetszik – mondta, utóbbit már nevetve, Gabriella.

Vingler Márk ugyancsak kötődik – méghozzá még szorosabban, mint korábban – a Széchenyihez, hiszen friss egyetemista. Idén kezdte meg a rekreáció és életmód szakon a tanulmányait. Az egyetemi egységben pedig átvette Gabriella megüresedett helyét. Régi vágya volt az egyetem, s most szép reményekkel várja, hogy tanulmányi síkon is bizonyíthasson.

Márk győri születésű, középiskolás korától sárkányhajós, a Bercsényi sportgimnáziumába járt. Ott is alakult annak idején egy csapat és szerette volna kipróbálni magát. Rögtön nyerték is az első versenyüket, ami ösztönzőleg hatott rá, s hamarosan a nagycsapatban, a Rábában is bemutatkozhatott. A kormányos ma már – Túróczi Szabolcs edző mellett – másodedzőként is segíti a munkát.

Mekkora vonzerőt jelenthet ez a siker a mai egyetemisták részére? – vetettem fel. Gabriella szerint a tapasztalat, bármely sportág tekintetében vizsgálódunk, nehézségeket mutat. A fiatalok zöme nem kapaszkodik azért, hogy sok-sok fáradtsággal járó sportpályafutással próbálkozzon. Ugyanakkor azért mindig akadnak érdeklődők és sokat is foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Mint Vingler Márk elmondta: Hegedűs Péterrel, aki az egyetemi csapat edzője, a korábbinál még több figyelmet kívánnak szentelni a toborzásnak. A sárkányhajózás ugyanis különleges, vonzóbb lehet, mint sok más sportág. Azért húszan egy hajóban, aminél ráadásul nem kell attól félni, hogy felborul, ahol sokan, együtt, jó hangulatban, „bulisan” próbálhatják ki az erejüket… – annak hangulata van. Ezért aztán jóval könnyebb kellene, hogy legyen beültetni, megszerettetni ezt a sportot ahhoz képest, mintha egyedül kellene lapátolni azt a vizet, hiszen annak elsősorban a monotonitása, nehézsége domborodik ki „első látásra”.

A nagycsapat közben változatlan hévvel készül. Jövőre Csehországban lesz válogatott verseny, illetve később újfent Ravenna lesz a fő helyszín. De már világbajnoki futamokat rendeznek az olaszországi városban. Remélhetően újabb győri, s azon belül egyetemi sikerekkel.