Orvossá tette a sérv

Szepesváry Zsolt Jenő készült az interjúra: szobájában a monitoron az az előadás volt előkészítve, amelyben az egyetemi hallgatóknak mutatta be a Da Vinci sebészeti robot mködését. Bár cikkünk főszereplője a Prima díjjal elismert főorvos, a győri zsinagógában tartott ünnepségen elmondott beszédéből és a róla szóló kisfilmből is kiderült, hogy a munkája az élete, amelyben jelenleg a robotsebészet viszi a prímet. – Robotsebészetnek nevezik ugyan, de semmi köze sincs a robothoz, ez valójában egy manipulátor, amely a sebész kezének egyfajta meghosszabbításaként követi az orvos ujjainak mozgását. Előnye a merev eszközként használatos laparoszkópiával szemben, hogy az emberi kéz szabadságát biztosítja a testen belül is, így rombolás nélkül biztosítja „mögöttes területeken” is az orvosi beavatkozást. A Széchenyi István Egyetem közös kutatási projekt keretében az országban hetedikként vásárolta meg a robotot, amellyel az első m tétet tavaly, a karácsony utáni első munkanapon végeztük. Bár viszonylag „későn ültünk fel a vonatra”, egy nagyon motivált csapattal gyorsan elértük a nemzetközi színvonalat. Az országban elsőként mi végeztünk egy újfajta megközelítés robotműtétet proszta-tadaganat esetében, illetve egy speciális megközelítést nyirokcsomó-eltávolítás esetén. Büszke vagyok arra is, hogy három magyar konzolsebész kiképzése mellett zágrábi sebészeket is oktathattunk.

Mivel kicsit részletesebben is belemerültünk a Da Vinci alkalmazási területeibe, megtudtuk, hogy a sebészeti robot a rugalmassága vagy a hihetetlen pontossága miatt mely szervek m téteinél alkalmazható. A jövőbemutató jelen után áttértünk a múltra, vagyis Szepesváry Zsolt Jenő életútjának felidézésére. – Mérnök családból származom, így én is ilyen pályafutásban gondolkodtam. A budapesti Szent István Gimnáziumba jártam, amikor porckorongsérv miatt kórházba kerültem, ahol az infúziós utókezelés még tartott, én azonban már „szöktem volna”. Kapóra jött, hogy az iskola lehetőséget biztosított boncolásra menni, így erre és a kitalált orvosi terveimre hivatkozva a főorvosnő engedélyt adott a távozásra. Nemcsak a barátaimmal való találkozás tetszett, de a boncolás is megfogott. Arra vezetett rá, hogy az ember végül is olyan, mint egy gép, így aztán annak m ködése is felfogható egyfajta mérnöki munkának. Az urológia irányába is a véletlen vitt. Az egyetemi évek alatt baleseti sebészeten is dolgoztam, ahol álláslehetőséget kínáltak, ám közben az egyik barátom megkért, hogy kamerával vegyek fel egy urológiai m tétet. Ekkor jöttem rá, hogy ennek a szakterületnek mennyire rossz a marketingje, miközben nagy sebészeti szakma, mivel a kismedencétől a mellékvese felső részéig gyakorlatilag a teljes hasüregben dolgozhatunk és a nagy ereket körbe operálhatjuk. Amellett, hogy az urológiának az egyik legszélesebb a m téti portfoliója, az sem elhanyagolható szempont, hogy a járóbetegellátás és -gondozás is fontos feladat, ráadásul a gyógyítás sok esetben gyógyszeres kezeléssel is megoldható. Édesanyám, amikor megtudta, hogy urológus leszek, így szólt: „hogy mondom ezt el a barátnőimnek?”

Szepesváry Zsolt Jenő a fővárosi Honvédkórházban kezdett, majd Siófokon folytatta orvosi munkáját, közte a laparoszkópos m tétek sorát. – Ekkor keresett meg dr. Törzsök Ferenc osztályvezető főorvos elődöm, hogy átjárnék-e Győrbe is operálni és kollégákat oktatni. Kis idő múlva egyszer csak azt kérdezte: mi lenne, ha nem mennék haza? Az akkor gyesen lévő, altatóorvos feleségem is örült annak, hogy bár Budapest után nyugalomra vágytunk, a túl nyugodt „balatoni fővárost” felválthatja a lüktetőbb, de még élhető Győr. 2011 decemberében költöztünk ide, hogy aztán a következő év első napjától a Petz-kórház orvosaként dolgozzak. A Széchenyi István Egyetemen 2022 óta oktatok, de az azt megelőző hét évben is kapcsolatban álltam a felsőoktatási intézménnyel, mivel dr. Nagy Sándor akkori egészségtudományi dékán a m szaki gondolkodásomat ismerve elsősorban diagnosztikai projektekben kérte a közrem ködésemet. Nemcsak orvosokból áll az egészségügy, talán fontosabbak a szakdolgozók, akik létszámban is többen vannak és akik lehetővé teszik, hogy ez a rendszer megfelelően mködjön, s akik az orvosi kompetenciák határterületén dolgoznak. Egyetemünk egészség- és sporttudományi karán a diplomás ápolók képzése és a szakdolgozók fejlesztése mellett nagy lehetőség a posztgraduális képzés. Unikális a helyzetünk, mivel Győrött a kórház és az egyetem között országosan egyedülálló az érdekütközés nélküli kutatási és fejlesztési lehetőség. Ráadásul, orvosi oldalról közrem ködhetünk a közgazdasági, jogi és m szaki képzésben is, hiszen ezek mind határterületei az orvostudománynak. Sajnos, az is igaz, hogy a fiatalok számára nem vonzó az egészségügy. Ösztöndíjprogramokkal, munkalehetőséggel kiegészítve azonban perspektívát kínálhatunk a hallgatóknak, akik körében nagy siker az egészségügyi menedzserképzés. Ez mindenképpen vonzóbbá teheti a kart, az egyetemet, miközben nekünk azon is kell dolgoznunk, hogy a lokális egészségügyet is vonzóvá tudjuk tenni.Az osztályvezető főorvost váratlanul érte a díjazás, de számára az jelentette az igazi meglepetést, hogy „kívülről” érkezett az elismerés. – Az ünnepségen is mondtam, hogy a díj igazi csapatmunka eredménye. S hogy milyen a csapat? Miután megtudták, hogy milyen díjat vehetek át, az osztály közel félszáz munkatársa a kedvenc süteményemmel, egy óriási zserbóval köszöntött. Ilyen kollégák mellett még inkább igaz, hogy a munkám a hobbim! Ezen kívül otthon szívesen barkácsolgatok, valamint futok, alkalmanként 10–12 kilométert. Utóbbiban is számítok a kollégákra, akikkel közösen már többször teljesítettük az Ultrabalaton 221 kilométerét.