Következetes és korrekt közlekedésmérnök

Közlekedés, kollégium, kézilabda

Cziklin Gergely Marcaliban született, ott járt általános iskolába, közben pedig rengeteget sportolt. Tagja volt a megyei bajnok focicsapatnak, de atlétikában is dobogóra állhatott megyei versenyen, miközben két évig karatézott is. Életét azonban a sportágak közül leginkább a kézilabda határozta meg, amely mellett Horváth József testnevelő tanár javaslatára döntött. A középiskola kiválasztásában viszont minden bizonnyal a gének játszhattak szerepet. A nagyapját ugyanis alig ismerte, hiszen mindössze két esztendős volt, amikor a hadseregben alezredesi rangig jutó felmenője elhunyt. Az unoka mégis tovább akarta vinni a „tiszti vonalat”, igaz Gergely nyomozó szeretett volna lenni. Ezért jelentkezett a zalaegerszegi Ganz Ábrahám Műszaki Szakközépiskolába, ahol rendőr fakultációval indítottak közlekedési szakot.

– Kétnapos felvételin kellett átesnünk, közte orvosi vizsgálatokkal, amely 1995-ben nem számított mindennaposnak. Előnye volt még ennek a képzésnek, hogy járt mellé kollégiumi elhelyezés, amely az önállósodás útján sokat segített. Bár a sportnak köszönhetően a nyári szünet jó részét is versenyeken és sporttáborokban töltöttem, így már akkoriban is hetekre kiszakadhattam az otthoni közegből. Visszatérve a tiszti képzés előszobájának tartott rendőr nyomozói előkészítőre, a húsz fős csapatból tízen azonnal távoztak, amikor meglátták a megtanulandó jogszabályok mennyiségét. Én nem emiatt döntöttem úgy, hogy végül is nem leszek nyomozó, hanem a tanulmányi kirándulások miatt. Jártunk repülőtéren, vasútállomásokon, szállítmányozási cégeknél, s emiatt a közlekedési irány mellett döntöttem, amelyből automatikusan jött is a közlekedésmérnöki képzés, méghozzá Győrben.

Ebben is szerepet játszott a kézilabda, ugyanis 17 évesen az első osztályban szereplő ETO szerette volna leigazolni, ám egy évvel érettségi előtt nem akart iskolát váltani. Így aztán a Keszthely lett az első csapata, utána azonban már minden Győr mellett szólt. Mielőtt 1999 szeptemberében elkezdte felsőoktatási tanulmányait, az alapozást és a nyarat már a zöld-fehér kézilabdaklub junior csapatánál tölthette. – Életemben először tapasztaltam meg azt, milyen jó játékosokkal kell felvennem a versenyt, hogy a felnőtt keretbe kerüljek. Miután folyamatosan játszottam az egyetemi csapatban a másodosztályban, a következő nyáron az ETO „nagycsapatával” edzhettem, ám folyamatosan nem tudtam játéklehetőséghez jutni, ezért aztán 2002-től négy éven át félprofi státuszban Ausztriába jártam ki játszani. A versenysport és a tanulás az esetemben tökéletesen kiegészítette egymást, így szereztem közlekedésmérnöki diplomát 2003- ban előbb nemzetközi szállítmányozás, majd két évvel később logisztika szakirányban, mert szerintem a kettő egymás nélkül nem létezhet. Az egyetem kapcsán is megemlíteném a kollégiumi elhelyezést, amely szerintem a világ egyik legjobb dolga. Egymás „korrepetálása” mellett az ott kialakuló barátságok, kapcsolati rendszerek is felbecsülhetetlen értékkel bírnak, arról nem is beszélve, hogy ott olyan az információáramlás, hogy amiről nem tudsz, az nincs is. 

Két cégnél öt-öt év

A 2003-as egyetemi állásbörzén bemutatkozott a hallgatóknak a Rudolph Logistik, amely gyakornoki lehetőséget is kínált. Összesen 83 végzős hallgató próbált bekerülni a 10 gyakornoki hely egyikére, amelynek a végén főállás várt a három legrátermettebb fiatalra. A kiválasztás három napon át tartott, amely során a jelentkezők személyiségére voltak leginkább kíváncsiak. A diplomamunka megléte mellett esszét kellett írni, volt több személyes elbeszélgetés és még egy pszichológiai teszt is. – Bekerültem a kiválasztottak közé, akik közül fél év után hárman maradtak, a végén aztán már csak én egyedül. Lelkes voltam, jegyzeteltem mindent, túlóráztam. Összesen öt évet töltöttem a cégnél, ahol elsőként csoportvezető lettem két hónapig, majd fél évig műszakvezető, ami után előbb egy kisebb, majd egy nagyobb létszámú terület irányítását bízták rám. Miközben a végzettségemhez méltó feladatban számítottak a tudásomra, munka mellett nappali tagozaton a másoddiplomát is megszereztem. Nagyon szívesen jártam az egyetemi előadásokra, a szakmai órák nagyon sok pluszt adtak. Külön is kiemelném Nyakasné dr. Tátrai Judit személyét, aki azon felül, hogy fantasztikus előadásokat tartott, mindkét esetben a konzulensem volt. Első diplomamunkámat egy balatonkeresztúri kisebb fuvarozó cég fejlesztési lehetőségeiről írtam, ahol kéthónapos nyári gyakorlatot töltöttem. A másik szakdolgozatomban a Rudolph Logistik belső anyagmozgatásának optimalizálási lehetőségeit dolgoztam fel. Külön öröm, hogy tudomásom szerint az általam javasolt lépések azóta többé-kevésbé meg is valósultak…

Gergely 2008-ra jutott arra az elhatározásra, hogy szakmailag szeretne tovább lépni, s nem csupán a működtetéssel foglalkozni, hanem valamit az alapoktól felépíteni. Egy mezőlaki autóipari cég éppen ilyen feladatot kínált a raktárvezetői pozíció mellé, mivel a modernizálás keretében vonalkód-rendszert kellett bevezetni. – Nem volt egyszerű döntés távozni az első munkahelyemről, ahol ráadásul Fészki Szilveszter személyében olyan főnököm volt, kinek a tanácsait a mai napig hasznosítani tudom. Májusban munkahelyet váltottam, majd jött a világgazdasági válság, amelyet oly módon próbáltunk kihasználni, hogy a dinamikus fejlesztésre koncentráltunk. 2012-ben egy nemzetközi autóipari konferencián is előadást tarthattam a gyár anyagáramlásáról. Belső logisztikai és raktárvezetői pozícióban voltam, amikor tovább léptem, mivel a vállalt feladataimat teljesítettem.

Végre mérnöki feladat

A szabályozott autóipari környezet után 2013-ban egy teljesen más világba csöppent, amikor egy osztrák tulajdonú, prémiumkategóriás, fa- és széntüzelésű kandallókat és tűzhelyeket gyártó társasághoz került. A beszerzést és a logisztikát irányította, miközben a készülék szervizellátása is hozzá tartozott. Közel két és fél évig dolgozott itt, ám amikor ezen rövid idő alatt már az ötödik igazgatót nevezték ki a cég élére, a távozás mellett döntött. – Összességében hasznos volt ez az időszak is, ám úgy éreztem, hogy egy kicsit rám férne a pihenés. Ám néhány nap múlva jött egy telefon a már említett Fészki Szilvesztertől, aki akkor már Veszprémben, a Kühne+Nagel cégnél dolgozott. Miután átvettek egy raktározási feladatot a meglévő személyzettel és folyamatokkal, annak rendbetételével bíztak meg engem. Nem kellett fél év, hogy rendet vágjunk, amelyet a rendszer átalakítása mellett elsősorban minőségi munkaerőváltással oldottunk meg. Ebben is következetes és korrekt voltam, amely mindig is jellemzett.

Ezt követően már a fegyelem megtartása volt a legfontosabb feladat. Egy év után azonban újból váltottam, miután az egyik volt munkatársam beajánlott egy pápai vállalathoz, amely az addig náluk nem létező logisztikai tervezői feladatot kínálta fel számomra. 14 évnyi operatív vezetés után beültem a mérnöki székbe, hét éven keresztül szolgálva a Yanfeng Automotive Interiors nevű céget, amelytől rengeteget kaptam. Ebből a legfontosabb az angol nyelvtanulás, amely elengedhetetlen volt ahhoz, hogy tartani tudjam a kapcsolatot a cégcsoport külföldi telephelyeinek központi logisztikai szakembereivel. Ám nem csupán ez jelentett újdonságot, hanem az is, hogy logisztikai tervezőként a vevői igények feldolgozásától kezdve a kiszállításig az egész ellátási láncot felügyeltem, így munkámban a korábbi tanulmányaimat és tapasztalataimat bőven tudtam kamatoztatni. 

Innovatív

Gergely 2018 júliusában ismerkedett meg az Innovatív Cégcsoport munkatársaival, miután a győri társaság vállalta azt, hogy egy hónap alatt áttelepíti a Yanfeng raktárát, tekintettel arra, hogy az addigi logisztikai területüket gyártóhellyé akarták átalakítani. – Szoros szakmai kapcsolat, példaértékű partneri együttműködés alakult ki a két cég között és mi tagadás a személyemmel is, ám ezzel együtt is kellemes meglepetésként ért az a tavaly augusztusi beszélgetés, amelyen felvetették, hogy lenne-e kedvem náluk dolgozni. A rendszerszemléletem mellé adnának egy üzleti szemléletet, amelyből kialakulna részemre egy operatív igazgatói pozíció. A felmondás után hét hónapig még Pápán voltam, hogy minden feladatot átadjak, s hogy a két cég közti szerződés is kifusson, amelyet aztán egy újabb megállapodás követett. Május elejétől dolgozom az Innovatívnál, amelynél a tulajdonosi szemlélet a legalsóbb szinten is tetten érhető. A cél az, hogy a családiasságot megőrizve fejlesszünk, nem az árbevételt, hanem az eredményt szem előtt tartva. Az is kijelenthető, hogy a vállalkozás több lábon áll és egy nagyon jól átgondolt üzleti modell alapján működik, ezért aztán például a fluktuáció minimális. Számomra az is nagyon tetszik, hogy a tulajdonosokkal közösen nagyon gyorsan tudunk nagyon jó döntéseket hozni.

SZÖVEG: BAUDENTISZTL FERENC
FOTÓ: KÖNCZÖL JÁNOS