Kilépés a komfortzónából

Az építész- és építőmérnöki mellett a mérnök informatika szak megjelölése után az utóbbit kezdte hallgatni pont húsz esztendeje. Nagyon hamar ráébredt azonban arra, hogy ez nem az ő világa, az ilyen mélység matematikát és a programozást túl száraznak találta. Három félév teljesítése után inkább a családi céget választotta, mellette tervezve az egyetemi folytatást is. 2007-ben újra jelentkezett egyetemünkre, m szaki menedzser szakra. Volt benne logisztika, szállítmányozás, gazdasági ismeret, elektrotechnika, mechanika, fizika, matematika, de még m szaki rajz is. Ez már egyértelm en elnyerte a tetszését.

– Édesanyámnak könyvelőirodája van, így aztán a pénzügyi világ ilyen értelemben sem volt ismeretlen számomra, amelyből a közgazdaságtan nagyon is a kedvemre volt. A számvitel és statisztika azonban nem állt túl közel hozzám, pörgősebb életre vágytam. Úgy éreztem, hogy a m szaki menedzseri tanulmányok, azon belül pedig a logisztika szakirány megadja nekem ezt a fajta lüktetést. A logisztika annyira szerteágazó, hogy az embereket is mindenhol körbeveszi, gondoljuk csak egy nagybevásárlásra, a nyaralás szervezésére, avagy a gyerekek reggeli fuvarozására az iskolába… Az élet maga a logisztika. Különös érzés, de igazából már az első egyetemi tapasztalat árulkodó volt. Amikor a mérnök informatikát kezdtem, beléptem a zsúfolásig telt nagyelőadóba, kicsit idegennek t nt minden. Amikor a m szaki menedzser szakra járva újra beléptem ugyanabba a nagyelőadóba, amely akkor is tele volt hallgatókkal, azt éreztem, hogy megérkeztem. Tudtam, hogy jó helyen vagyok. Végig motivált, hogy a testvérem, Róbert is az egyetemen diplomázott villamosmérnökként, s ha szükség volt rá, mindig támogatott.

Attila az általános iskolából Borbélyné Éva osztályfőnök nevét emelte ki, akivel komoly kötődés alakult ki. A szakközépiskolából szintén az osztályfőnököt említette meg külön, a néhai Völfinger Sándort, aki matematikát tanított. Régi vágású tanár volt, aki próbált a fiatalok nyelvén is beszélni és érteni. Nevelte is a diákokat, jó irányt mutatva számukra. A középiskola akkori igazgatójára, a néhai dr. Karaszi Mihályra is jó szívvel emlékszik vissza, aki a közgazdaságtant szerettette meg vele. – Az egyetemről logisztikai szakirányban Németh Pétert, Nagy Zoltánt, Hartványi Tamást és Földesi Pétert emelném ki. Nagyon érdekesek voltak Torda Béla elektrotechnika órái, valamint a mechanikát is különösen kedveltem, amikor Jáger Attila és Molnár Zoltán adott elő.

A városválasztásról szólva pedig azt emelte ki, hogy Győr mellett a közelsége, az élhetősége, a kultúra hatása szólt, valamint az ideális pezsgése és nem utolsósorban a folyók szépsége. A pápai barátokkal albérletben kezdődött a győri és az egyetemi élet, s miközben teltek az évek, egyre inkább elkezdett ragaszkodni a városhoz. Az itteni baráti kapcsolatok alakulása mellett ebben az is szerepet játszott, hogy lehetőséghez jutott az Audi Hungariánál. – Zárthelyit jöttem írni az egyetemre, amikor az aulában „szembejött” velem az Állásbörze, azon belül pedig a látványosan kinéző audis stand. Mivel sokan álltak sorba, a zárthelyi időpontjáig nem került rám a sor. Kicsit csalódott voltam, mert kíváncsi lettem volna, hogy mit kínálhat a hallgatóknak a négykarikás cég. A zárthelyi megírása után azonban éppen senki sem volt a standnál, így kötetlenül beszélgethettem közel háromnegyed órát Putz Csabával, aki akkoriban logisztikai vezető volt, s éppen fiatal egyetemistát keresett a csapatába. Aláírásával ellátva adott egy ajánlókártyát, hogy azzal együtt adjam be mielőbb az önéletrajzomat. Másnap beadtam, pár nap elteltével be is hívtak állásinterjúra. Mivel az utolsó félévem még hátra volt, s éppen a diplomamunkámat írtam, gyakornoki pozíciót tudtak számomra felkínálni. Örültem a lehetőségnek, úgy éreztem ez egy win-win helyzet, egy remek lehetőség, ha sikerül bizonyítanom. Három hónapom volt az államvizsgáig, s miközben arra is készültem, az Audiban is próbáltam 120 százalékot teljesíteni. Még úgy is, hogy rögtön beledobtak a mélyvízbe. A m szakokhoz igazodva kellett mérnem az adott gyártósor logisztikai folyamatait, így egy hónapon keresztül kora hajnalban keltem, hogy reggel 6 órakor már én is a raktárban és a sor mellett legyek. Utólag elmondhatom, hogy amit a motorlogisztikán abban a három hónapban átéltem és tanultam, más cégeknél ehhez évek kellettek volna. Csaba az operatív logisztikát vezette, amely a motorgyártás logisztikai folyamatainak és eszközparkjának üzemeltetésével foglalkozik, ennek megfelelően a szériaraktárakban történő valamennyi folyamatot felügyelni és koordinálni kell. A gyakornoki idő előtt pár nappal Csaba gratulált, s csak annyit mondott: üdvözöl a fedélzeten. 2011 nyarán audis munkatársként én lettem a négyhengeres benzines motorgyártósor operatív logisztikai felelőse, koordinátora. Nagyon boldog voltam, hogy csatlakozhattam az Audi csapatához, s nagyon hálás a szüleimnek, hogy végig támogattak.

Öt évvel később váltott, az új kihívások és a fejlődés lehetősége motiválta. – Emlékszem arra, amit Paul, a korábbi ingolstadti vezetőm mondott a pozícióváltással kapcsolatban. Úgy fogalmazott: ha az ember vált, úgy tegye, hogy az egyik lába mindig stabil maradjon. Ezért arra gondoltam, hogy a logisztikai tudásom stabil lábként megmarad, a fejlesztendő lesz majd az újdonság. Ami pedig nem lett más, mint a motorgyári logisztikai tervezés. Erről a tevékenységről azt kell tudni, hogy az itt megtervezett folyamatot, létszámot és struktúrát üzemelteti az operatív logisztika. Míg az előző munkaköröm gyors döntéseket igényelt, amelyeknek nagyon rövid időn belül érezhető is volt a következménye, az új feladat a tervezésre fókuszálva a megfontoltabb lépéseket helyezte előtérbe, amelyekre sokszor csak hónapok múlva érkezik visszacsatolás. Komplex és szerteágazó a munkám, amelynek minden szeletében számíthatok az egyetemen tanultakra. Ráadásul, kalandozhatok a projektek világában is, s még az auditálási folyamatokba is belekóstolhattam. Húsz felett van már azon tréningek száma, amelyeket képesítéssel elvégeztem. Kezdő tervezőként benne lehettem az e-tron elektromos motorok kiszállítási logisztikájának kialakításában, merthogy hozzám tartozik a motorgyár teljes kiszállítási logisztikájának struktúra, létszám és erőforrástervezése, a hajtások raktározásától egészen a kamionok és vasúti vagonok kiszállításáig. Hiszek a folyamatos fejlődésben. Nem csupán a munkakörömben tudok még tanulni, az Audi Hungaria is megadja erre a lehetőséget. Amivel élni kell, mert a folyamatos fejlődés mindenki számára fontos. S persze hálás vagyok az egyetemnek, mivel ott olyan tudást szerezhettem, amivel azt a munkát végezhetem, amit szeretek, s egy olyan vállalatnál, ahol mindig is szerettem volna dolgozni. Végezetül eszembe jutott egy mondás, miszerint a jó dolgok a komfortzónán kívül kezdődnek. Merni kell kilépni néha a komfortzónából, hogy megismerje az ember saját magát és a körülötte lévő világot, akár a szakmai, akár a magánéletben.

SZÖVEG: BAUDENTISZTL FERENC
FOTÓ: KÖNCZÖL JÁNOS, PŐDÖR ATTILA