Kilépés a komfortzónából
Pődör Attila Pápán született, ahol előbb a Zalka Máté (később Belvárosi) Általános Iskolában, majd a Jókai Mór Közgazdasági Szakközépiskolában tanult. Bár logikus lett volna a pénzügyi folytatás – már csak azért is, mert vállalkozói családban nőtt fel –, ő azonban első körben műszaki irányban gondolkodott, ám egyértelműen a Széchenyi István Egyetemben.
Az építész- és építőmérnöki mellett a mérnök informatika szak megjelölése után az utóbbit kezdte hallgatni pont húsz esztendeje. Nagyon hamar ráébredt azonban arra, hogy ez nem az ő világa, az ilyen mélység matematikát és a programozást túl száraznak találta. Három félév teljesítése után inkább a családi céget választotta, mellette tervezve az egyetemi folytatást is. 2007-ben újra jelentkezett egyetemünkre, m szaki menedzser szakra. Volt benne logisztika, szállítmányozás, gazdasági ismeret, elektrotechnika, mechanika, fizika, matematika, de még m szaki rajz is. Ez már egyértelm en elnyerte a tetszését.
– Édesanyámnak könyvelőirodája van, így aztán a pénzügyi világ ilyen értelemben sem volt ismeretlen számomra, amelyből a közgazdaságtan nagyon is a kedvemre volt. A számvitel és statisztika azonban nem állt túl közel hozzám, pörgősebb életre vágytam. Úgy éreztem, hogy a m szaki menedzseri tanulmányok, azon belül pedig a logisztika szakirány megadja nekem ezt a fajta lüktetést. A logisztika annyira szerteágazó, hogy az embereket is mindenhol körbeveszi, gondoljuk csak egy nagybevásárlásra, a nyaralás szervezésére, avagy a gyerekek reggeli fuvarozására az iskolába… Az élet maga a logisztika. Különös érzés, de igazából már az első egyetemi tapasztalat árulkodó volt. Amikor a mérnök informatikát kezdtem, beléptem a zsúfolásig telt nagyelőadóba, kicsit idegennek t nt minden. Amikor a m szaki menedzser szakra járva újra beléptem ugyanabba a nagyelőadóba, amely akkor is tele volt hallgatókkal, azt éreztem, hogy megérkeztem. Tudtam, hogy jó helyen vagyok. Végig motivált, hogy a testvérem, Róbert is az egyetemen diplomázott villamosmérnökként, s ha szükség volt rá, mindig támogatott.
Attila az általános iskolából Borbélyné Éva osztályfőnök nevét emelte ki, akivel komoly kötődés alakult ki. A szakközépiskolából szintén az osztályfőnököt említette meg külön, a néhai Völfinger Sándort, aki matematikát tanított. Régi vágású tanár volt, aki próbált a fiatalok nyelvén is beszélni és érteni. Nevelte is a diákokat, jó irányt mutatva számukra. A középiskola akkori igazgatójára, a néhai dr. Karaszi Mihályra is jó szívvel emlékszik vissza, aki a közgazdaságtant szerettette meg vele. – Az egyetemről logisztikai szakirányban Németh Pétert, Nagy Zoltánt, Hartványi Tamást és Földesi Pétert emelném ki. Nagyon érdekesek voltak Torda Béla elektrotechnika órái, valamint a mechanikát is különösen kedveltem, amikor Jáger Attila és Molnár Zoltán adott elő.
A városválasztásról szólva pedig azt emelte ki, hogy Győr mellett a közelsége, az élhetősége, a kultúra hatása szólt, valamint az ideális pezsgése és nem utolsósorban a folyók szépsége. A pápai barátokkal albérletben kezdődött a győri és az egyetemi élet, s miközben teltek az évek, egyre inkább elkezdett ragaszkodni a városhoz. Az itteni baráti kapcsolatok alakulása mellett ebben az is szerepet játszott, hogy lehetőséghez jutott az Audi Hungariánál. – Zárthelyit jöttem írni az egyetemre, amikor az aulában „szembejött” velem az Állásbörze, azon belül pedig a látványosan kinéző audis stand. Mivel sokan álltak sorba, a zárthelyi időpontjáig nem került rám a sor. Kicsit csalódott voltam, mert kíváncsi lettem volna, hogy mit kínálhat a hallgatóknak a négykarikás cég. A zárthelyi megírása után azonban éppen senki sem volt a standnál, így kötetlenül beszélgethettem közel háromnegyed órát Putz Csabával, aki akkoriban logisztikai vezető volt, s éppen fiatal egyetemistát keresett a csapatába. Aláírásával ellátva adott egy ajánlókártyát, hogy azzal együtt adjam be mielőbb az önéletrajzomat. Másnap beadtam, pár nap elteltével be is hívtak állásinterjúra. Mivel az utolsó félévem még hátra volt, s éppen a diplomamunkámat írtam, gyakornoki pozíciót tudtak számomra felkínálni. Örültem a lehetőségnek, úgy éreztem ez egy win-win helyzet, egy remek lehetőség, ha sikerül bizonyítanom. Három hónapom volt az államvizsgáig, s miközben arra is készültem, az Audiban is próbáltam 120 százalékot teljesíteni. Még úgy is, hogy rögtön beledobtak a mélyvízbe. A m szakokhoz igazodva kellett mérnem az adott gyártósor logisztikai folyamatait, így egy hónapon keresztül kora hajnalban keltem, hogy reggel 6 órakor már én is a raktárban és a sor mellett legyek. Utólag elmondhatom, hogy amit a motorlogisztikán abban a három hónapban átéltem és tanultam, más cégeknél ehhez évek kellettek volna. Csaba az operatív logisztikát vezette, amely a motorgyártás logisztikai folyamatainak és eszközparkjának üzemeltetésével foglalkozik, ennek megfelelően a szériaraktárakban történő valamennyi folyamatot felügyelni és koordinálni kell. A gyakornoki idő előtt pár nappal Csaba gratulált, s csak annyit mondott: üdvözöl a fedélzeten. 2011 nyarán audis munkatársként én lettem a négyhengeres benzines motorgyártósor operatív logisztikai felelőse, koordinátora. Nagyon boldog voltam, hogy csatlakozhattam az Audi csapatához, s nagyon hálás a szüleimnek, hogy végig támogattak.