Késve is gyors célba érés

Tősgyökeres tőszomszédság

A nagyszülők és a szülők is győriek. A család több évtizeden keresztül élt Révfaluban, méghozzá az Áldozat utcában, az egyetem jogi karának tőszomszédságában. Az 1990-ben született Lauscher András a bátyjához hasonlóan az általános iskola kedvéért „elhagyta” a szeretett városrészt, mivel a Prohászka Ottokárról elnevezett intézményben kezdte tanulmányait. A szülőknek tetszett a vallásos iskola struktúrája, s abban bíztak, hogy az ottani nevelés plusz fegyelmet követel majd a fiaiktól. – Nem igazán voltam jó tanuló az általános iskolás évek alatt, így aztán behatároltak voltak a továbbtanulási lehetőségeim – mondja András, aki aztán a Móra Ferenc Gimnáziumba nyert felvételt. – Ott kezdett benőni a fejem lágya, egyre inkább éreztem annak a súlyát, hogy számít a tanulás. Édesapám sajnos akkor már nem élt, egyedüli családfenntartóként pedig nem szerettem volna édesanyámat plusz kiadásokkal terhelni. Utólag érdekes, hogy egy közepes szintűnek tartott gimnáziumból könnyebb volt kiemelkedni, s a tanároktól nagyobb figyelmet kiérdemelni. Az érettségire az egyik barátommal nagyon jól felkészültünk, fel is vettek államilag finanszírozott képzésre a Széchenyi István Egyetemre. Pontosan még akkor sem tudtam, hogy a későbbiekben majd mivel szeretnék foglalkozni, viszont szüleim példája a szemem előtt lebegett. Édesapám jogi pályán tevékenykedett, önálló ügyvédként, míg édesanyám gazdasági végzettséggel bankokban dolgozott. Szülői elvárás volt irányomban is a diploma, ennek eleget téve részben bátyám nyomdokaiba léptem. 2010-ben magam is a győri képzést választottam, maradva otthon, édesanyámat támogatva. Arról nem beszélve, hogy könnyű volt gyakorlatilag pár perc alatt átsétálnom az egyetemre, melynek színvonalával kapcsolatban nem voltak fenntartásaim. Bence bátyámhoz hasonlóan én is elgondolkoztam a jogi pályán, ám mivel láttam a tanulmányain, hogy az bizony nagyon komoly elkötelezettséget, s iszonyatos mennyiségű munkát igényel, miközben nem kis stresszt is okoz, inkább a gazdasági vonalra voksoltam, amit az is indokolt, hogy ez közelebb állt az érdeklődésemhez. S bár pontosan még akkor sem tudtam, hogy mit szeretnék, arra gondoltam, hogy a gazdálkodás és menedzsment képzés által felruházott általános tudásra alapozva számtalan lehetőség nyílik majd előttem.

Más kávéház

András szerint először ijesztő volt be kerülni az egyetemre, mivel az addigi tanulmányi szisztémához képest „az egy teljesen más kávéház”, ugyanakkor megvolt benne az a magabiztosság is, ami mindig is jellemezte. – Soha nem volt olyan érzésem, hogy valamit ne tudnék megcsinálni. A felsőoktatásba lépve azt biztosan tudtam, hogy kell találnom olyan társakat, akikkel majd tudjuk egymást motiválni, támogatni. Aztán jöttek az eredmények, a jól sikerült zárthelyik még az előre beharangozott nehéz tárgyakban is, amelyek egyértelműen azt jelezték, hogy jó úton járok. A következő választásnál ennek ellenére még mindig nem volt bennem nagy tudatosság. Elsősorban Koppány Krisztián egyetemi docens személye és a szakiránnyal összefüggő remek prezentációja miatt szavaztam a kontrolling szakirányra – a pénzügyi, valamint a kereskedelmi és marketing irányultság helyett. Utólag talán ez utóbbi lett volna a jobb választás, de összességében a kontrolling szakirány is tetszett, s mind a mai napig a cégen belül ez az egyik terület, amely a legjobban érdekel. Bár ez talán annyira nem meglepő, hiszen egy cégvezető számára a pontos kontrollingkimutatások rendkívül fontosak. Hallgatóként, amíg egy cég működését nem látod belülről, a kontrollingot nehéz értelmezni, ugyanakkor kétségkívül igaz, hogy olyan piacképes tudást ad, amellyel könnyedén el lehet helyezkedni. S ha valaki jól megtanulja, akkor nemcsak jó munkahelye, de jó fizetése is lesz, hiszen a valóban jó kontrollereket a cégeknek meg kell fizetniük.

András a többek között mikroökonómiát tanító és már említett Koppány Krisztián mellett az egyetemről Marton Lászlónéra és a matematika óráira emlékszik vissza legszívesebben, míg a gimnáziumi időszakból az ugyancsak matematikát oktató – s nem mellesleg osztályfőnök – Reider József, valamint a jelenleg iskolaigazgatóként is tevékenykedő, számára földrajzot tanító Fekete Szabolcs nevét külön is megemlítette. Azt azonban azonnal hozzátette: mindkét oktatási intézményben kivétel nélkül kifejezetten empatikus tanárok tanították, így aztán támogató közegben egyik helyen sem volt hiány.

Állandó késésben

Mivel András évvesztes volt és a nyelvi előkészítővel együtt öt évet töltött a gimnáziumi tanulmányaival, már elmúlt 20 éves, mire leérettségizett. – A középiskolai évek vége felé mind inkább erősödött bennem az az érzés, amely egyébként folyamatosan bennem munkált, hogy „késésben vagyok”. Különösen akkor csúcsosodott ki, amikor az emelt szintű érettségire készültem, s közben azt láttam, hogy ennyi idősen már mások a diplomamunkájukat írják, s lassan kilépnek a nagybetűs életbe. Aztán amikor két évvel ezelőtt, alig 32 évesen ügyvezető igazgató lettem, minden átértékelődött bennem. Rájöttem, hogy mindenkinek megvan a saját útja, s nem az számít, hogy közben, bizonyos életkorban hol tartasz. Az irány a fontos! Az „állandó késés” miatt az álláskeresést is idejekorán elkezdte, amely eleinte nyári munkákban öltött testet. A strandbüfés munka idején sokat gondolt arra, hogy más évszakban is jó lenne pénzt keresni. Ennek eredményeként éjszakai bárban is dolgozott. Bátyja közreműködésével aztán egy komolyabb munkalehetőség is „kopogtatott”. – A Telekom egyik partnercégéhez, az LSS’ Com Kft. győri irodájába kerestek értékesítőt. Az egyetemi kampusz területén volt az állásinterjú, amelyen megfeleltem, így felvettek. Fél évem ugyan még hátra volt az egyetemi tanulmányaimból, ám mivel a munkára szerettem volna koncentrálni, ezért halasztottam. Így főállásban rövid ideig a személyes ügyfélszolgálaton dolgoztam, majd vállalati ügyfelekkel foglalkozhattam. Az ügyfélszolgálaton eltöltött rövid idő is nagyon hasznosnak bizonyult, elsősorban a kommunikáció tekintetében jelentett remek alapot. A győri és mosonmagyaróvári kisvállalkozásokkal való ügyfélkapcsolattartásból is sokat lehetett tanulni. A tanulásra visszatérve, közben persze befejeztem az egyetemet, a diplomamunkámat a gazdasági válság magyar társadalomra gyakorolt hatásaiból írtam. 

Első benyomás

A diploma megszerzése után, nyelvtudással és a megszerzett tapasztalattal felvértezve pályázgatni kezdett, mivel a munkában többre vágyott. Állásinterjúra be is hívták jó néhány helyre, ám ezzel kapcsolatban zömében negatív élmények érték, elsődlegesen a cégek és a pályáztatást végző munkatársaik hozzáállása részéről. – Kovács Norbert egyetemi docens fogalmazta meg azt, hogy egy állásinterjún az első benyomás brutálisan fontos. Mivel önmagamat jó kiállásúnak gondolom, jó a megjelenésem, s a kommunikációmban sem nagyon találni kivetnivalót, azt gondoltam, hogy az első benyomást illetően aligha lehet problémám. Ez az elképzelésem akkoriban azonban némiképp csorbult, mígnem megérkeztem az EuroFleet nevű flottakezelő céghez, ahol az akkori tulajdonos az első találkozás alkalmával állást is kínált. Ahogy ő, én is gyorsan döntöttem, s milyen jól tettem. Professzionális közegbe kerültem, amely nagyon motiválóan hatott rám. S bár értékesítési asszisztensnek jelentkeztem, végül is értékesítőként vettek fel 2015 augusztusának elején.

Két évvel később senior sales pozíciót kínáltak számára, majd 2020-ban értékesítési vezető lett. A koronavírusjárvány alaposan megnehezítette az életet és a flottakezelő működését, ám kihívásból ez még mindig nem volt elég, mivel a tulajdonosi körben is komoly változások történtek. 2021-ben a Hitachi Capital Polska felvásárolta a magyar céget, amely Hitachi Capital Mobility Hungary néven tovább bővül. Még ugyanabban az esztendőben egyesül a Hitachi Capital Corporation és a Mitsubishi UFJ Lease & Finance Company Limited, melynek köszönhetően az európai piacon új márka jelenik meg: az MHC Mobility. – Ennek a cégnek lettem 2022-ben a magyarországi ügyvezetője. Ha regénybe talán nem is illő, mégis viszonylag ritka az, hogy valaki ilyen fiatalon egy ekkora céget vezessen. Mindig is szerettem volna fiatalon vezetővé válni, ám a döntés elfogadásában és feldolgozásában nagymértékben segített, hogy a vezetőség egyhangúlag engem választott. Minden bizonnyal annak köszönhetően, hogy ismerték a munkámat, az elkötelezettségemet a cég és annak értékei iránt. A tulajdonosváltással kapcsolatos átalakulás egyébként mind a mai napig zajlik. Kis túlzással, a feje tetejére állt a világunk azzal, hogy leányvállalatként részévé váltunk egy Európában 150 ezres járműflottát kezelő cégcsoportnak. Az anyavállalathoz való alkalmazkodás természetesen teljeskörű, így aztán a vállalatirányítási rendszer bevezetése mellett a belső integrációs folyamataink átvétele és átdolgozása is folyamatos. Közben a változtatásokat úgy próbáljuk eszközölni, hogy abból az ügyfeleink értelemszerűen semmit ne vegyenek észre. S hogy ezt mennyire jól megoldottuk, pontosan jelzi, hogy közben az ügyfélbázisunkat nem csupán megtartani, de bővíteni is sikerült, pénzügyileg pedig a legsikeresebb évünket tudjuk majd idén zárni. S miközben a flottakezelési piac igencsak kiélezett Magyarországon, komoly növekedési terveink vannak. Ennek érdekében a kis- és középvállalkozások mellett nyitnunk kell a nagyvállalati ügyfelek irányába. Az első lépéseket házon belül már meg is tettük: senior tudással felvértezett emberekkel szakmailag megerősítettük a cégmenedzsmentet.

Görbe tükör

A mindig is hosszú távban gondolkodó Lauscher Andrást két sportoló különösen inspirálja: a világbajnok olasz labdarúgó, az AS Roma csapatához pályafutása során mindvégig ragaszkodó Francesco Totti, valamint a kizárólag a Los Angeles Lakers együttesében pályára lépő, ötszörös NBA-bajnok amerikai kosárlabdázó, Kobe Bryant. – A klubhűséget számomra ők ketten jelenítették meg leginkább. Ahogy ők a sport világában, én a munkámmal szeretnék görbe tükröt tartani mindazok elé, akik szerint a karrier érdekében sokszor kell munkahelyet váltani. Szülővárosomban egy nemzetközi céget vezetek, ahol az első perctől megtalálom a számításomat. Iszonyatos fejlődési potenciál van bennünk, rengeteg kiaknázatlan lehetőséggel és eséllyel. Egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy dolgozni én már csak itt fogok. Számomra most nagyon kerek a világ, a magánéletemet tekintve is, hiszen július 11-én megszületett a kisfiunk, Edmond. Győr-Ménfőcsanakon élünk, s bár nagyon jól érezzük ott magunkat, azért továbbra is visszavágyom Révfaluba.

Visszatérés az egyetemre

Szeretne visszatérni az egyetemre is, ahol szívesen beszélne a hallgatóknak karrierútjáról, megoszthatná tapasztalatait a képzés fontosságával, az állásinterjúra való felkészülés jelentőségével kapcsolatban. – Alig egy évtized telt el azóta, hogy diplomásként kiléptem a Széchenyi István Egyetemről, s azóta olyan utat jártam be, amely másoknak lehet, hogy sohasem, vagy jóval lassabban sikerül. Angolul megfogalmazva „full circle moment” érzés lenne, ha egykori egyetememen motiválhatnám a fiatalokat, akik a korom miatt talán még jobban tudnának velem és a mondandómmal azonosulni. Persze a győri egyetem a cégünk számára is fontos, mivel gyakornoki pozícióra is szívesen alkalmazunk hallgatókat, akikkel kapcsolatban a cél az, hogy kölcsönös megfelelés esetén főállásban is alkalmazzuk. S nálunk nagyon színes a kínálat: járműves flottakezelő cégként műszaki beállítottságú mérnökre, logisztikai és gazdasági szakemberre egyaránt szükségünk lehet, ahogy projektmenedzserre is.

András szerint jó ajánlólevél, ha valaki széchenyis gazdálkodás és menedzsment végzettséggel jelentkezik hozzájuk. – Pontosan tudom, hogy egy ilyen diploma mögött milyen munka rejtőzik. A mai napig hálás vagyok azért az ismeretanyagért, amit az egyetemen elsajátíthattam. Mint ahogy azért is kijár a köszönet, mert a prezentációkon és projekteken munkálkodva már ott elkezdhettem tudatosan csapatban dolgozni. A gyakorlati tapasztalat nagymértékben segített abban, hogy vezetőként jól tudjam összefogni és irányítani a feladatokat. Az egyetemen megtanultam a lényeglátást is, amely a vezetői feladataimnak az egyik legfontosabb része.