Japán kattanás

Munka az egyetemért

Babiák Ákos családja nem bővelkedett anyagiakban, ezért amikor gyerekként elhatározta, hogy diplomát szeretne szerezni Magyarországon, pontosan tudta, hogy ahhoz előbb pénzt kell gyűjtenie. Miután Párkányban elvégezte a kilencosztályos általános iskolai képzést, középiskolai tanulmányait Esztergomban, a Géza Fejedelem Technikumban és Szakképző Iskolában folytatta, gépészeti szakon. – Szüleim azt javasolták, hogy ne gimnáziumba menjek, inkább szerezzek szakmát, annak birtokában is tudok esetlegesen más irányba továbbtanulni. Nekem azonban megtetszett ez a vonal, így jelentkeztem a győri egyetem Esztergomba kihelyezett gépipari mérnökasszisztens képzésére. Közben dolgozni kezdtem, hogy az egyetemi álmaimat mielőbb valóra válthassam.

A Kirchhoff esztergomi gyárában operátorként kínáltak számára gyakornoki pozíciót. Pár hónap elteltével a termelési vezető jelezte, hogy termeléstervezői feladatkörben is kipróbálhatná magát. – Ez már csak azért is hasznos volt, mert jobban átláthattam a cég struktúráját és folyamatait. A kétéves felsőfokú képzés elvégzése után már volt annyi pénzem, hogy gyakorlatilag önerőből, némi szülői támogatással 2009 őszén belekezdjek a vágyott egyetemi tanulmányokba. Méghozzá a Széchenyi István Egyetem gépészmérnöki képzésén, ahol a mérnökasszisztensi képesítésnek köszönhetően 14 tantárgyat el tudtam fogadtatni. Mindez nagy segítséget jelentett abban, hogy a nappali képzés mellett dolgozni is tudjak. Ráadásul az utolsó három félévemet már úgy kellett abszolválnom, hogy immáron főállásban alkalmaztak, miközben akkor már ismerkedtem a lean módszerrel. Ezen felül az is az előnyömre vált, hogy közvetlenül tapasztalhattam meg, miként válik egy 120 munkavállalót alkalmazó családi vállalkozás egy multinacionális cég közel ezer főt alkalmazó leányvállalatává. Mert ez nem csupán munkaerőfelvételt jelent, hanem a növekedéshez szükséges infrastruktúra, folyamatok és rendszerek kiépítését is.

Mint mondja, a lean módszer kapcsán eleinte az általa csak „kirakatként” nevezett változatot ismerte meg, amely látszólag valóban jelzi a cég jobb működését, mert gyors megtakarítást ugyan eredményez, ám kultúraváltást nem. – Egy új lean-menedzser kinevezésének köszönhetően egyre jobban kezdtem megérteni, hogyan lehet mélységében átlátni és újra definiálni a folyamatokat. Az elmélyülést segítette, hogy a győri diploma megszerzése után egy évvel a debreceni egyetemen elvégeztem egy egyéves lean szakmérnöki képzést. Számomra az igazi fordulatot, a teljes paradigmaváltást azonban az jelentette, amikor a Kirchhoff jóvoltából egy héten keresztül a lean őshazájában, Japánban tanulmányozhattam a módszer működését. Ez volt számomra a „japán kattanás”, amely segítette a leanes gondolkodásmód mély megértését.

El Esztergomból

Kilenc és fél esztendőt dolgozott a Kirchhoff munkavállalójaként, miközben egyre erősebben munkálkodott benne az az érzés, hogy jobban el kellene szakadnia a szülői háztól, ahova az egyetemi időszakot leszámítva azóta is naponta hazatért. A győri évek során eleinte kollégiumban lakott, majd albérletekben, ám – egyedüli gyermek lévén – amikor csak tehette, utazott haza. El akart jönni Párkányból, el Esztergomból. Igazából Győrbe vágyott, ahol garanciát látott a kedvezőbb lehetőségekre és a jobb életre. Első körben azonban Székesfehérvárig jutott. – A már említett lean-menedzser gyárigazgatói felkérést kapott egy fehérvári cégtől, ahová magával hívott, lean- és minőségirányítási pozíciót felajánlva. Miután a főnököm egy év múlva távozott, felkínálták számomra a gyárigazgatói posztot, amit sajnos elfogadtam. Sajnos, mert 30 évesen még nem álltam készen egy ilyen felelősségteljes kihívásra. Próbáltam ugyan pótolni a hiányzó tudást, ám ilyen pozícióban erre már nincs idő, ráadásul az elején nem is kaptam meg a kollégáktól a kellő támogatást. Másfél évig küzdöttem a kihívással és a fokozódó stresszel, majd közös megegyezéssel távoztam.

Messzire nem ment, maradt Székesfehérváron. Közben azonban gyakorta megfordult Tamásiban. Következő munkahelyeként ugyanis egy olyan céget választott, amelynek 70 éves faipari részlege Fejér vármegye székhelyén, a mindössze két éve alapított fémipari divíziója pedig a Tolna vármegyei városban üzemelt. – Minőségirányítási és lean vezetőként szembesültem azzal, hogy egy cégen belül milyen kontrasztot jelent a hagyomány és az újdonság. Közben egyértelműsödött bennem, hogy a menedzseri pozíció és a lean az én világom. Nagyjából egy év után ismét hívott a már korábban is említett volt vezetőm, Szilágyi Roland – méghozzá Apcra, ahol a Csabacast nevű könnyűfémöntödei cégnél megüresedett egy lean-pozíció. Itt két évet dolgoztam, majd 2022 júniusában következett Győr és a Rába.

Végre Győr

Az apci időszakból Szilágyi Rolandot és Babiák Ákost jól ismerte Hetzmann Béla, aki a Rába Járműipari Holding Nyrt. igazgatósági elnökeként, valamint a vállalat vezérigazgatójaként invitálta Győrbe a két szakembert. – Így lettem a Rába Futómű Kft. lean vezetője. A pozitív változások már elindultak, az általam elvárthoz képest azonban kisebb ütemben. Ám biztosra veszem, hogy meg tudjuk valósítani a kitűzött célt a minőség, a mennyiség és az ár optimalizálása érdekében. Szeretném elérni azt, hogy amikor Győrről beszélnek és a város vezető vállalatáról, akkor – ahogy hajdanán – a mi cégünk négybetűs neve jusson elsőként az emberek eszébe. 

A beszélgetés végén visszakanyarodunk az egyetemhez, amely elmondása szerint elsősorban a strukturális gondolkodásban segítette leginkább. Nagyon kedvelte a matematikát, oly annyira, hogy még az ipari matematika tantárgyat is felvette. Ennek tükrében aligha meglepő, ha az egyetemről a matematikát tanító Lukács Antal mesteroktató nevét emelte ki. A középiskolai időszakból pedig az osztályfőnökét, Zeller László József gépészeti szakmai oktatót nevezte meg külön is. – Azt még megjegyezném, hogy szemeszterenként egy előadást magam is tartok a Széchenyi István Egyetemen. A lean szakmérnök képzés keretében próbálom a tudásom és a tapasztalatom alapján megvilágítani a „kirakat” és a valódi lean közti különbség lényegét. Elmondom számukra is azt az alapvetést, hogy „a lean nem az, amivel foglalkozni kell, hanem ahogy a dolgokkal foglalkozunk”. Arra is felhívom a figyelmüket, hogy „nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra”. Szeretem az idézeteket, így aztán hadd említsem meg a kedvencemet, amely a rábás döntésemben meghatározó volt. Seneca mondta azt, hogy „semmilyen szél sem kedvező annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart”.