Villamosmérnök a VELUX-ban

GYŐRÖTT JUTOTT EGYETEMI SZINTRE

Soós Ákos 1998. március 20-án született Sopronban. Fertőszentmiklóson nőtt fel, ahol azóta is él. Az általános iskolai tanulmányait is ott végezte, a középiskolai folytatás érdekében azonban visszatért szülővárosába és a „Vasvillába”. A Vas- és Villamosipari Technikum négy éve és az érettségi után Győrbe jött – először technikusi, majd villamosmérnöki képzésre.

Hirdetés

Sopron után Győrbe

Sopronban az érettségit követően mechatronikai technikusi képzésre nyílt lehetőség, amely nem keltette fel Ákos figyelmét, aki elektrotechnikát tanulva szeretett volna továbblépni, vagy egyetemre menni. – Jelentkeztem is a Széchenyi István Egyetem villamosmérnöki képzésére, ahová elsőre nem nyertem felvételt. Utólag úgy érzem, mindez az érdekemet szolgálta, hiszen azon túl, hogy nyelvvizsgát szereztem, a győri Pattantyús-Ábrahám Géza Technikumban elektrotechnikai képzésre járhattam. A plusz szakmai tudás és a nyelvvizsgáért kapott pontok 2018-ban azt eredményezték, hogy elkezdhettem villamosmérnöki tanulmányaimat a Széchenyi-egyetemen.

A családban a szakirány újdonságnak számított, még csak hasonló végzettség sem villanyozott fel senkit korábban. – Amikor nyolcadik osztályosként a családban a továbbtanulási lehetőségekről beszélgettünk, felvetődött a Roth Gyula Erdészeti Szakközépiskola is, ám a faipari képzést nagyon idegennek éreztem. Ezzel szemben az elektronika felkeltette az érdeklődésemet, amit a szüleim is elégedetten nyugtáztak. Bár a soproni tanulmányaimat elsősorban a küzdelem jellemezte, az elektronikai irányok sokszínűsége és az ott megszerzett tudás számomra egyértelműen kijelölte a továbbtanulás diplomáig vezető útját. Szerencsére a már említett egy éves kitérővel, amely a PÁGISZ képzésén való részvételt eredményezte. Itt emelkedett egyetemi szintre nemcsak a tudásom, hanem a motivációm és a magabiztosságom is. A fantasztikusan felszerelt labor, s többek között a PLC-programozás lehetősége mellett a kiváló oktatók is erősítették a szakma iránti elkötelezettségünket és elhivatottságunkat. Szomorúan vettem tudomásul, hogy 80 éves korában az év elején elhunyt az iskola legendás Feri bácsija. Kovács Ferenc elektronikai oktatása egyszerre volt gyakorlatias, szimpla és világos, így én is áthatóbban képes voltam megérteni a tananyagot.

A „Vasvillából” hárman jöttek át a PÁGISZ-ba, Ákos és az egyik társa a győr-gyárvárosi albérletből biciklizett át az iskolába. Az egyetemen az első félévben otthonról ingázott, majd a külső kollégiumban nyert elhelyezést (ami rendkívül a szívéhez nőtt a kivételes szoba és blokktársak miatt), egészen a Covid kitöréséig. – Amíg csak lehetett, becsülettel jártam az előadásokra, ennek is köszönhetően különösebb gondom nem volt a tantárgyakkal, a szorgalmam dacára egyedül a fizikát „fogadta be nehezebben a szervezetem”. Előzetesen tartottam a matematikától is, amelyből a középiskolában erős közepes voltam. Az egyetemen pedig – szárnyaltam. Köszönhetően Lukács Antal tanár úrnak, aki fantasztikusan adta át a tudást, miközben mindvégig hiteles maradt, így aztán vele és a matematikával is tudtam azonosulni. Nem túlzás, de élvezetből gyakoroltam és vizsgáztam. Különösen szívesen emlékszem Lilik Ferencre, aki a villamosságtant, majd a lineáris hálózatokat tanította a hallgatók fiatalos szintjén. Nagyon kedveltem a munkája során megtapasztalt, gyakorlati példákra épülő előadásait. S bár keményen megkövetelte a vizsgákon a leadott tananyagot, ekkor is nagyon korrekten viselkedett.


Alagútból a tetőre

Ákos gyakorlati helyet keresve – édesapjának köszönhetően – 2021-ben eljutott a soproni, Bécsi-dombi alagút fúrásához, ahol két opciót vázoltak fel előtte – aztán végül egy harmadik nyert. A kábelhúzás és az irodai megrendelések kezelése nem nyerte el a tetszését, az ismerős ekkor javasolta számára a tetőtéri ablakaival fémjelzett VELUX-ot. – Érdekes, hogy a cég bár Fertőszentmiklóson mindössze két utcányira van a házunktól, elkerülte a figyelmemet. Az akkori mérnökségvezető, a jelenlegi ügyvezető, Szakács Eszter fogadott, ezt követően döntöttek arról, hogy nyári gyakorlatos hallgatóként hat hetet a programozóknál tölthetek. Nemcsak nekem, a cégnek is újdonság volt a gyakorlati feladatkör, ám minden segítséget megadtak, ahogy én is mindent megtettem azért, hogy kedvező képet alakítsak ki magamról. Ez sikerült is, hiszen a hat hét leteltével marasztaltak. Mivel az utolsó félévemre mindössze két tantárgyam maradt, az időmből kitelt, hogy folytassam a munkát. A nyár fennmaradó részében Pannon-Work diákmunka keretében dolgoztam, majd szeptembertől heti 32 órában gyakornokként alkalmaztak. A szakdolgozatomhoz pedig témát és mentort is ígértek.

Feladatként a fertőszentmiklósi telephely gépeinél keletkezett faforgács tárolásával összefüggésben egy olyan rendszert kellett fejlesztenie, amely nyáron kiiktatja a kazánt, télen viszont azt – a fűtést szem előtt tartva – elsődleges tárolóhelyként pozícionálja. A szakdolgozat részeként a faforgács tárolását érintőképernyős kijelzőn vizuálisan is megjelenítette. – A PLC, vagyis a programozható logikai vezérlő mérnökeként dolgozom, ugyanott és ugyanazokkal a munkatársakkal, akikkel első alkalommal találkoztam. Ebbe nőttem bele, velük együtt fejlődtem. Hosszabb távon is el tudom magam képzelni ebben a munkakörben, mivel magaménak érzem, hiszen az állandó kihívások miatt a monotonitás távol áll tőlem és a feladatomtól. Ráadásul a tavalyi évtől megbíztak azzal is, hogy a PLC-technikusok oktatási terveinek kidolgozását és koordinációját is elvégezzem. Miközben ez nekem is egy jó tanulási folyamat, plusz tudással tudjuk felvértezni a technikusokat, amire hatalmas szükség van az egyre fokozódó automatizálás miatt. A plusz tudás egyébként sosem rossz. Annak idején az egyetemi tanulmányaim mellett például elkezdtem villanyt szerelni. Nagyon jó tapasztalás volt, amiből sokat tanultam. Egyébként csak javasolni tudom mindenki számára, aki hasonló szakra jár, hogy térjen vissza az alapokhoz.

Mai napig rengeteget ad a mindennapi munkámhoz, amikor például robotokat vagy különféle vezérlőket kell programoznom...

Arra a kérdésre, hogy ha annak idején nem jött volna össze az elektrotechnikai irány, vajon most mivel foglalkozna, Ákos érdekes választ adott. – Az apai nagypapám 5 éves koromban hunyt el. Vele addig rengeteget traktoroztam, szántottam, állatokat rendeztem. Ha még élne, szinte biztos, hogy gazdálkodnék. Így viszont villamosmérnök lettem. 2024- ben a Széchenyi-egyetemen mesterdiplomát is szereztem. Utána élénken foglalkoztatott a doktori képzés is, ám ezt idővel elengedtem. Előtérbe került ugyanis nálam az emberek érzelmi intelligencia fókuszú személyiségfejlesztése. Amennyiben jövőre végzek Győrben a Személyiségfejlesztő Akadémián, akkor másodállásban érzelmi kompetenciafejlesztést végezhetek majd hozzám érkező klienseken. Ez nem csupán a hozzám érkezőnek lehet hasznos, hanem nekem is, mivel a mérnöki vonal az esetemben elvitte a fókuszt önmagamról és az embertársaimról.