Az alma nem esett messze a fájától

Lauscher Bence a Hédervári úti óvodába járt, ami abból a szempontból érdekes, hogy miután a család a jogi kar épületének is helyet adó Áldozat utcában lakott, kisgyerekként életének szinte minden napja az egyetem tőszomszédságában zajlott. – Nem csoda, hogy a mai napig él bennem, milyen volt akkoriban a kampusz környéke – mondja mosolyogva. – Az általános és középiskolai tanulmányaimat a Prohászka Ottokár Orsolyita Oktatási Központban folytattam. Az általános iskola hatodik osztálya után felvételt nyertem az akkor induló hatosztályos gimnázium első évfolyamába. Mindvégig viszonylag kislétszámú osztályban tanulhattam, ami mindenképpen altámasztotta a minőségi oktatás ígéretét, amely miatt a szüleim is szorgalmazták az egyházi iskolát. Ugyan nem volt a családunk elmélyülten vallásos, ám utólag is úgy gondolom, hogy egy ilyen iskola ad minden diákjának valami pluszt, bizonyos pozitív világszemléletet. A tanáraim közül a magyart oktató Jakab Gábort emelném ki, aki az élettapasztalataiból vett bölcsességekkel mindig hozzátett valamit a tananyaghoz, továbbá osztályfőnökünket, Török Zsuzsannát, aki mindenben támogatott minket a gimnáziumi évek során. Magas színvonalú volt az angol nyelvtanítás, de nyelviskolába is jártam, mivel a szüleim fontosnak tartották az idegen nyelvek ismeretét, így végül a gimnáziumi évek elején középfokú nyelvvizsgát szereztem. Érdekes, hogy mindig is a humán és a reál beállítottság határán mozogtam, s hogy például informatikából érettségiztem. Mindez persze nem predesztinálta a jogi pályát, ám később nagyon hasznosnak bizonyult. Az ügyvédi munka során már nélkülözhetetlen az informatikai tudás, mivel a cégbírósági eljárások, peres ügyek, hatóságokkal történő kapcsolattartás jobbára informatikai rendszereken keresztül történik. A most diplomát szerző generáció már biztosan gyakorlottabb az informatikai rendszerek használatában, hiszen a mienk az utolsó olyan generáció, amely még emlékszik arra, hogy mikor kapta meg az első telefonját. Az utánunk következőknek ez már magától értetődően természetes volt.

Bence még a továbbtanulásnál is vacillált az informatika és a jog között, végül az utóbbit jelölte meg első helyen. Azzal a szándékkal, hogy öregbítse az ügyvédi tradíciót a családban, ugyanakkor alkalmasnak érezte magát a jogi pályára, mivel mindig szívesen kiállt az igazáért. – Szerencsére felvételt nyertem a jogi karra, amely közelebb állt hozzám és jobb választásnak is bizonyult. Tudtam, hogy a tanulmányok elvégzése sok kihívással fog járni, azonban a kihívásokat mindig szerettem és bízva magamban úgy gondoltam, hogy ha nehézségek árán is, de sikerrel fogom venni az akadályokat. 2007 nyarán úgy éreztem, enyém a világ: az érettségit követően felvettek a Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Karra. Aztán gyorsan „visszatértem a Földre”. Az akkor már kórházban fekvő édesapám szeptemberben azt mondta: fiam, most jön a neheze! Ebben is igaza lett. Az ő elhunyta és a más hozzáállást igénylő tanulás miatt az első félévem nem is igazán sikerült jól. A római jog követelményeit nem tudtam teljesíteni, hiába tanultam éjjel-nappal a vizsgaidőszakban. Elkeseredtem, de aztán sikerült talpra állnom és felvenni a ritmust, amiben az édesanyám, a testvérem és a barátaim segítettek. Utóbbiak közül megemlíteném Varga Márton nevét, akivel egy időben érettségiztünk, igaz ő a bencéseknél. Vele megbeszéltük, hogy ha mindkettőnket felveszik a jogra, támaszkodhatunk majd egymásra. Ez olyan jól m ködött, hogy ügyvédként is tudunk baráti viszonyt ápolva együttm ködni, támogatni egymást.

Bence az oktatói közül is sokakra jó szívvel gondol vissza. – Római jogból Deli Gergely a nehéz tananyagot is érthetően tudta előadni, izgalmas jogesetmegoldásokkal mindig fel tudta kelteni az érdeklődést. Az egyetemes állam- és jogtörténetből Kállay István ugyancsak nagyon jó gyakorlatokat tartott és a vizsgákon is mindig abszolút korrekt volt, ahogy Barna Attila is mindig igyekezett izgalmat csempészni a néhol száraz tananyagba. Hasonlókat tudok mondani a gyakorló ügyvédként dolgozó Bartkó Róbertről, aki négy féléven keresztül tanított büntetőjogot, majd két féléven keresztül büntető eljárásjogot. Ugyanez igaz a szintén büntető anyagi- és eljárásjogot is tanító Németh Imrére is, de nagyon szívesen jártam polgári jog szemináriumra Menyhárt Ádámhoz, aki szintén jogesetek bemutatásával és megoldásával készített fel minket a gyakorlati pályára. A társasági- és kereskedelmi jog alapjait Vándor Csabától és Szegedi Andrástól sajátíthattuk el, akikre ugyancsak jó érzéssel gondolok. Nem is beszélve az olyan színvonalas oktatókról, mint Lamm Vanda, Bihari Mihály, Lenkovics Barnabás… Élmény volt, amikor Kukorelli István volt alkotmánybírónak köszönhetően – akihez alkotmányjog gyakorlatra jártam – eljuthattunk az Alkotmánybíróságra, a Parlamentbe, valamint egykori tanulmányai színhelyére, a pannonhalmi bencésekhez. Milassin László pedig a bécsi ENSZ-központba szervezett látogatást, illetve az osztrák főváros magyar nagykövetségére. A büntetőjogot tanító Dávid Lilla szervezésében tanulmányi kirándulást tehettünk az Igazságügyi Megfigyelő és Elme gyógyító Intézetbe. Ijesztően hangzik, s az is volt. Aki fogadott minket, rögtön azzal kezdte: nyugodjunk meg, jogászt is kezelnek az intézetben. Különleges volt a sopronkőhidai büntetésvégrehajtási intézetben tett látogatásunk, amelynek hatását csak fokozta, hogy a vasútállomásról rabszállító mobillal vittek minket a börtönhöz. A munka apropóján tett látogatásaim során inkább a saját autómmal közelítettem meg az intézetet.

Budapestben Bence a továbbtanulásnál egyáltalán nem gondolkodott, a diploma kézhezvétele után azonban megfordult a fejében a fővárosi munkavégzés lehetősége a győri munkalehetőségek szkössége miatt. – A gondolatot aztán gyorsan elhessegettem, mivel rövid idő elteltével már dolgozhattam is, hatósági ügyintézőként kezdtem a jogi pályámat a Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatalnál, ahol az a Gyurita Rita volt a főigazgató, s tartotta az állásinterjút, aki négy féléven át tanította a közigazgatási jogot, amelyből vizsgáztatott is. A hatósági főosztály vezetője pedig Herédi Erika volt, aki polgári perrendtartást tanított az egyetemen. Jól éreztem magam a kormányhivatalnál, ahol izgalmas feladatokban számítottak rám, mivel első- és másodfokú hatósági ügyekkel is foglalkozhattam, továbbá közigazgatási perekben a bíróságon is el kellett látnom a hivatal képviseletét. Azt hamar beláttam, hogy a hatósági ügyintézés nem az én terepem. A célom az volt, hogy ügyvéd legyek, így másfél év elteltével sikerült tovább lépnem. Édesanyám rábás múltjának köszönhetően helyezkedhettem el a Győri 7. sz. Ügyvédi Irodánál, miután véletlenül összefutott az irodát vezető Magyarlaki Évával, aki éppen arról beszélt, hogy hamarosan üresedés lesz náluk. Így aztán – egy sikeres interjút követően – 2015 februárjában ügyvédjelöltként kezdtem dolgozni az elsődlegesen a Rába csoportnak dolgozó irodában. Nem túlzás azt állítani, hogy Éva és a szintén az irodában dolgozó Baranyay Pál mellett tanultam meg az ügyvédi munka alapjait, s annak sokszínségét. Mivel a Rába a régió talán egyetlen nyilvánosan mködő részvénytársasága, ezért már ügyvédjelöltként lehetőségem nyílt számtalan külföldi partnercéggel a német és angol nyelven történő munkavégzésre. A nagyvállalati ügyfelek, a nagy szerződések és a nagy perek mellett a rábás munkatársak is gyakran megkeresték az irodát jogi ügyeikkel. Ez az időszak megtanított a precíz munkavégzésre, a munkabírásra, no meg arra, hogy teher alatt is jól tudjak teljesíteni. A közigazgatás után a versenyszféra magasabb szint elhivatottságot igényelt, de – némi kitartással – ezt az akadályt is sikerrel vettem. Ahogy az egyetemet is a kezdeti nehézségek után cum laude minősítéssel elvégeztem, s ahogy ügyvédjelöltként – az angol után – a német nyelvvizsgát is megszereztem. Három éves szakmai gyakorlat után sikeres szakvizsgát tettem, így 2019. január 1-jétől vagyok önálló ügyvéd, külön irodába 2021-ben költöztem, a teljesen önálló praxisomat innentől datálom. A Győri 7. sz. Ügyvédi Irodával a mai napig együttmködünk, egy ügyvédi társulás keretében közösen látunk el nagyobb megbízásokat.

Mint mondja, nem könny eljutni erre a szintre, ráadásul időigényes is, hiszen ideális esetben is 27–28 évesen juthat el addig az ember, mire önálló ügyvédként praktizálhat. – Küzdelem a vizsgákkal az egyetemen, aztán munka mellett készülni a szakvizsgára, majd elindítani egy önálló vállalkozást, nem egyszer. Azonban igaz a mondás, a kitartó munka meghozza a gyümölcsét – vallja Bence. A polgári jog és társasági jog területén dolgozó ügyvédként sikeres perekkel és bonyodalommentes, gyors tranzakciókkal lehet kiváltani az ügyfelek elégedettségét. A sikeres vállalkozáshoz azonban már elengedhetetlen a marketingtevékenység és egy üzleti terv sem árt, szerencsére utóbbi elkészítésében testvére, András tud számára segítséget nyújtani.

– Szerencsére Győrben mind bíróságból, mind üzleti partnerből többet találhat az ember, bírói fórumból három fok is rendelkezésre áll, az ipari park miatt pedig sok külföldi vállalkozás a városunkban alapított leányvállalatot. A szakmánk sokrét, így aztán mindenki megtalálhatja egyrészt azt a szakterületet, amivel foglalkozni szeretne, valamint azt a hivatást, amiben érvényesülni akar. Lehet ügyész, bíró, közjegyző, jogtanácsos, avagy oktató az egyetemen. Utóbbi kapcsán kicsit még érlelném a tudást, mielőtt megosztanám a hallgatókkal, bár az is igaz, hogy az eddigiek során is már komoly tapasztalatokat szereztem. 

SZÖVEG: BAUDENTISZTL FERENC
FOTÓ: KÖNCZÖL JÁNOS