VÁLTOZÓ VILÁG – A FELSŐOKTATÁSBAN

A társadalmi/gazdasági fejlődés egyre gyorsuló tempója, a termelési diverzifikáció, globalizáció minden korábbi törvényt, tapasztalatot felülíró gyakorlata a felsőoktatási intézmények, az egyetemek számára is új kihívást jelent.

A hallgatók tanulmányaik során döntően az adott korszak társadalmi -gazdasági fejlettségét tükröző, tudományosan igazolt, elméleti és gyakorlati ismereteket sajátítanak el. Az oktatók tudományos -szakmai, oktatási tapasztalataiktól függően határozzák meg a tantervi/tantárgyi követelményeket, amelyeket az adott szak minden hallgatójának teljesíteni kell. A mérnök ­ hallgatók esetében ez azt jelenti, hogy tanulmányaik során személyiségükbe integrálódnak azok az ismeretek, jártasságok és készségek, amelyek biztosítják az eredményes bekapcsolódást a mérnökök által irányított, működtetett technikai, gazdasági és egyéb rendszerek világába. 

Ez a világ azonban egyre nehezebben definiálható mozgásban van. A társadalmi/gazdasági folyamatok korábbi időbeni és térbeni struktúrái a tudományos/technikai fejlődés eredményeire épülve gyorsuló ütembe feloldódnak. Egy emberöltőnyi korszak alatt a mikrovilágtól a világűr jelenségeinek megismeréséig alapjaiban változik meg az emberiség képessége egész létének, sorsának befolyásolásában. Lehetővé vált az egymástól akár földrésznyi távolságban élő, dolgozó szakemberek közvetlen együttműködése komplex termelési, gyártási, szolgáltatási feladatok megoldásában. Olyan kutatási/fejlesztési, együttműködési szellemi potenciál alakítható ki, ami képes ma még elérhetetlennek tűnő felfedezésekkel gazdagítani az emberiség tudását. A világot átfogó mobilitás – anyagok, eszközök, termékek, „munkaerő” szállítása – új iparágak letelepítését, társadalmi/ gazdasági rendszerek átalakítását teszi elérhetővé.

Az emberiség örök feladata, hogy a létfeltételeinek gyorsuló fogyását a világ eddig még rejtett szellemi és anyagi potenciáljának felkutatásával és hasznosításával ellensúlyozza. A fiatal nemzedék felkészítése ebben a legáltalánosabb megfogalmazásban új értelmezést kíván. 

A személyiség új struktúráját kell kialakítani – sokszor az eddigi tudás, tapasztalatok, gyakorlat kritikai újragondolásával. Az egyetemi tanulmányok során kialakítandó személyiség legáltalánosabb képessége, hogy ebben a szinte átfoghatatlanul sokszínű világban megtalálja helyét, ahol a leghatékonyabban járulhat hozzá szűkebb -tágabb környezete életének, jólétének nemcsak megteremtéséhez és fenntartásához, hanem gazdagításához.

Minél nagyobb a változás iránya, sebessége és tartalma, az egyetemi tanulmányok során annál átfogóbb, sokszínűbb személyiség szükséges ezek megismeréséhez, kritikai értelmezéséhez, irányításához, tovább fejlesztéséhez.

A felsőoktatás nagy kihívása, szembenézni azzal az ellentmondással, hogy a hallgató minél nagyobb erőfeszítést tesz, szubjektív energiákat mozgósít a világ megismerésére, annál lassúbb ezen folyamat lendülete. 

A jövő értelmiségi személyiségének legértékesebb tulajdonságai egyre kevésbé a való világ működésével kapcsolatos konkrét ismeretek, tapasztalatok. Minél többet tudunk, annál nehezebb ezek gazdagítása, mélyebb megismerése. A személyiség kialakításának folyamata ellentmondásos. Egyre növekvő erőfeszítést igényel a hallgatóktól, ami meghaladja az emberi személyiség megismerő kapacitását. 

A felsőoktatás számára erősödő kihívást jelent az egyetemi tanulmányok céljának, az értelmiségi pályakezdők önképének újragondolása, az erre történő felkészülés, felkészítés módszertani hátterének kidolgozása.

A személyiség újragondolása során azokat a jellemzőket kell azonosítani, amelyek a legáltalánosabb értelemben járulnak hozzá a pályakezdő értelmiség „világot megváltó, átalakító” képességének fejlesztéséhez, erősödéséhez. Egy rugalmas, érdeklődő, toleráns, önkritikus, változásokra nyitott, önálló véleményalkotásra kész hallgató felkészítése, felkészülése azonban sok tekintetben ellentéte a tradicionális egyetemi képzés jelenlegi gyakorlatának. Merev keretek között – még a legliberálisabb oktatói/mentori hozzáállás esetén is – a feladatok meghatározása, a megoldás módja, a hallgatói teljesítmény értékelése – különösen a nagy létszámú tömegoktatás feltételei között – az egységesség, az összehasonlíthatóság oktatói közösségben kialakult minősítési értékrendjét tükrözik.

A képzési cél és a jelenlegi felsőoktatási gyakorlat ellentmondásait csak a legáltalánosabb értelemben vett alkotói szabadság felszabadító/ösztönző megteremtésével oldhatjuk fel. El kell érni, hogy a hallgatók aktív részesei legyenek tanulmányaik sajátos, egyéni jellegének kialakításában, személyiségük önazonosságának megteremtésében.

A hallgatók felkészülése/felkészítése során új elemként kell megjeleníteni annak a képességnek a fejlesztését, ami lehetővé teszi, hogy a lehető legnyitottabb, legkezdeményezőbb módon reagáljon a körülötte változó világ jelenségeire. A tömegoktatás körülményei között azonban nehezen valósítható meg az egyén alkotó szabadságának ilyen „szélsőséges” figyelembevétele. Az ellentmondás feloldására az egyetemi képzést új dimenzióban kell értelmezni.

Minden hallgató számára lehetővé kell tenni, hogy – eddigi tanulmányaival párhuzamosan, vagy abba integrálva – a tantárgyi keretek feloldásával fogalmazhassa meg kritikai, alkotó gondolatait. A feladat „kiírása” a lehető legkevésbé korlátozza a hallgató munkáját. A „feladat” teljesítésének értékelése az önálló, alkotó gondolatok minőségére fókuszál. A hallgatók egyéni munkájának, teljesítményének, előre haladásának, folyamatos oktatói/ mentori véleményezése, értékelése, a nagy létszámú hallgatói közösségek esetében hagyományos eszközökkel nem képzelhető el. A Mesterséges Intelligencia nyújtotta keretek között azonban lehetőség nyílik nagy hallgatólétszám esetében is a rendkívül sokszínű teljesítmények folyamatos nyomon követésére.

Szöveg: Dr. Szekeres Tamás professor emeritus, a Széchenyi István Egyetem volt rektora