TELJESÍTETT UTOLSÓ KÍVÁNSÁG

ÖTÖDÉV HELYETT ÖSSZETARTOZÁS

Pál Gábor Szombathelyen született 1979-ben. A Zrínyi Ilona utcai általános iskola után a helyi 405.sz. Berzsenyi Dániel Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskolában folytatta, híradásipari technikus szakmára jelentkezve. – Ezt azonban teljes egészében nem fejeztem be, mert érettségi után egyből Győrbe jöttem, a Széchenyi István Főiskola villamosmérnök szakára, ahol a szakosodást követően az automatizálás szakirányt választottam. A középiskola ötödik évébe azért nem kezdtem bele 1997-ben, mert bár adott volna plusz szakmai és gyakorlati tudást, ám elsősorban a szervizelés terén, azonban már előtte eldöntöttem, hogy a villamossággal magasabb szinten szeretnék foglalkozni, méghozzá minél előbb. Így végül is nyertem egy évet. Fiatal koromból a szakmai oktatókon túl szívesen emlékszem vissza olyan pedagógusokra, akiktől sokat tanultam, akik ösztönöztek és motiváltak. Ilyen Gyarmati Margit (matematika), Balogh Gabriella (fizika), Varga Andrásné Zsuzsa (matematika), Székely Ákos (irodalom), Pungor Zoltán (történelem).

Mint mesélte, anyai nagyapja már egészen kicsi korában kezdte tanítgatni műszaki dolgokra – így például biciklit szerelni – Váton, ahol szabadidejét gyerekként és fiatalon is a legszívesebben töltötte. Édesapja ügyes és elismert szerszámkészítő volt, aki műszaki téren gyönyörű termékeket alkotott, melyek természetesen őt is lenyűgözték. – Való igaz, hogy vonzott a műszaki pálya, de a kézzelfogható eredmények helyett jobban érdekeltek a rejtélyesebb történetek. Ilyennek tartottam az elektronika világát.

Javítgatta, szerelgette otthon például a videólejátszót, majd egyre inkább az rögzült benne, hogy bár a szakmaszerzés jó irány volt, mégiscsak a legfontosabb az érettségi, amely tovább vezethet a felsőoktatás irányába. – A budapesti műszaki egyetem és a Széchenyi-főiskola között vacilláltam, de aztán egyetlen nap mindent eldöntött. A barátaimmal eljöttünk Győrbe, a nyílt napra, közben persze találkoztunk olyan ismerősökkel is, akik már széchenyis hallgatók voltak. Megnéztünk mindent, meghallgattuk a véleményeket, de ennél fontosabb volt az a hangulat és légkör, amely azonnal magával ragadott, s melyet az összetartozás érzése generált. A nyílt napról már úgy mentem haza, hogy én is ide akarok tartozni!

Szerény egzisztenciájú családból származik, de nagyon jó gyermekkora volt. A szülei értékalapú nevelésének köszönhetően minden adott volt ahhoz, hogy eredményesen építse fel magát már fiatalon. Akárcsak a nővére, Eszter, aki orvos – és elismert neurológusként töltött évtizedeket a szombathelyi kórházban, illetve több szakrendelés folyamatos teljesítése mellett a tanításban is jeleskedik. Gábort idejekorán önállóságra nevelték, így aztán a főiskolás évek kezdetétől tudott a tanulásra és a kapcsolatépítésre koncentrálni, s hogy a szó minden értelmében „éljen”. Mint mondta, nem csupán szakmai értelemben sikerült túlteljesíteni az elvárásait, de az élet egyéb területén is. – A már említett összetartozás élménye minket is elvarázsolt. Együtt akartunk csinálni mindent, így ha hétvégenként néha haza is mentünk, a vasárnapi ebéd után már indultunk is vissza, hiszen este már fociztunk. Volt számos olyan programunk is, amely semmiről sem szólt, csak hogy együtt legyünk. Közben folyamatosan azt is éreztem magamon, hogy mindig többet akarok. Ezért aztán a főiskola társasági életébe is mind jobban belefolytam. A hallgatói önkormányzatnál így lettem felsőházi képviselő, közel ezer hallgatót képviselve a villamosmérnöki és informatikai karról.

TAI-TITOK

Pál Gábor a főiskolai tanárai közül Kuti József nevét emelte ki. – A szigorúságához hozzátartozott a korrektség és a következetesség, amit szabad és széles körű megközelítéssel egészített ki. Mindennel foglalkozott és mindenben partner volt. Pontosan tudtuk, hogy bármilyen témával meg lehetett keresni, ahogy azt is, hogy ha ő valamit csinál, mellé a szívét, a lelkét és a nevét is odateszi. S persze Várnagy András, aki nagyon közvetlenül és jól kezelte a hallgatói allűröket, de soha nem engedékenyen. Aki mindig támogatóan ösztönzött az elvárások irányába. A nevéhez köthető teljesítmény alapú sportkövetelmények a műszaki embernek is abszolút érthetőek és jól megfoghatóak voltak, melynek komplex rendszerében a saját logikájával és önérzetével is megtalálhatta a maga útját. A sport fontos volt a TAIsok számára, akikre Bandi bácsi is más szemmel nézett. Mindkét tiszteletbeli TAI-gyűrűs tanáregyéniség legendává nemesedett sokunk számára. Kuti tanár úr szerint a TAI titka, hogy ez egy baráti kör, amelyet az a fajta nyitottság jellemez, amely annak idején a főiskolán minket is fogadott, s melyet sikerült megőriznünk immáron 22 éve. Ez a nyitottság időtől és tértől független köteléket hozott köztünk létre. Jelenleg 132 meggyűrűzöttünk van, sajnos Várnagy András mellett már a villamosmérnök szakon nálunk jóval korábban itt végzett Hurtik Imre sem lehet közöttünk.

Hagyományosan minden év októberének második szombatján tartják a gyűrűavatót, melyre az új csatlakozók mellett valamennyi korábban meggyűrűzött meghívást kap. A találkozón minden évben egyszer eléneklik a TAI-indulót, majd következik a gyűrűavatás szertartása. Ennek eleme mindenkinél egy névre szóló kristálykehely, amelybe mindenki beleejti a magasra emelt gyűrűjét. Ennek tiszta és erős csengése varázslatos pillanatot eredményez, ami után már csupán a gyűrűre öntött pezsgő elfogyasztása jelenti az avatás hivatalos részét. – Éppen húsz esztendeje történt egy kis malőr. Közvetlenül a gyűrűavató előtt derült ki, hogy a korábbi hagyományokkal ellentétben ezúttal a gyűrű feltétje fehéraranyból készült. Amikor ezt kétségbeesetten elmeséltem Kuti tanár úrnak, neki a szeme sem rebbent. Köszöntő beszédében aztán arról beszélt, hogy a bélyegek közül is azok a legértékesebbek, melyek gyártásába hiba csúszott. Ezzel „el is adta” a sztorit, az akkor meggyűrűzöttek pedig azóta is büszkén hirdetik, hogy nekik fehéraranyos a gyűrűjük. Azt még mindenképpen megemlíteném, hogy a 132 TAI-gyűrűs között két olyan doktorunk is van, akik itt tanítanak a Széchenyi István Egyetemen. Kovács Ákos és Prukner Péter mellett még Balázs Pál nevét említeném meg, aki hozzám hasonlóan szintén a Dana mérnökségvezetője, s aki a Philipsben a csoportvezetőm is volt.

DIPLOMÁVAL A PHILIPSBE

Ezzel rá is térhetünk Gábor szakmai pályafutására, amely a villamosmérnöki diplomával felvértezve 2001- ben a Phillips győri üzemében vette kezdetét, ahol néhány hónap leforgása alatt műszakos mérnökből folyamatmérnökké lépett elő. – Szép és tanulságos időszak volt, melyre mind a mai napig szívesen emlékszem vissza. S hogy ezzel milyen sokan így vagyunk, az is jelzi, hogy bár a cég már több mint egy évtizede nem is létezik, tavasszal mintegy százas létszámmal ismét találkozót tartottunk, melyen az operátori szinttől kezdve az igazgatóiig minden munkatársi szint képviseltette magát. Összetartozáson alapuló nagyszerű közösség volt ott is, ahol bár voltak problémák, azok nem ellentétet szültek, hanem a megoldás szándéka tovább erősítette a csapatszellemet.

Gábor 2009-ben expat szerződéssel Kínába szerződött. S bár a Philipsnél fél évre tervezték a kiküldetést, végül aztán ez kibővült plusz két esztendővel. Történt ugyanis, hogy a céget megvette a tajvani központú Lite-On, melynek kínai gyártóközpontjában főmérnökként tevékenykedett. Az új tulajdonos új szerződést kínált, melyet örömmel elfogadott. – A kínai úttal voltak céljaim, melyek maximálisan teljesültek is, viszont a magánéletemben is, melyek a nagy távolság miatt aligha válhattak volna valóra. Kína nem való mindenkinek, s mivel a párom is közéjük tartozott, ezért mindenképpen szerettem volna hazajönni. Még úgy is, hogy szerettem kint dolgozni, s hogy a városban élő 12 magyarral jó volt a kapcsolatom. Máskülönben aligha tudtunk volna például egy kínai lakásban együtt hurkát és kolbászt tölteni… 2012-ben Gábor az idejét már Magyarországon töltötte, méghozzá a Grundfos alkalmazásában. – Még Kínából interjúztam, s nyertem felvételt a tatabányai és székesfehérvári telephellyel és négy gyártóvállalattal rendelkező céghez. Ezekből az évekből a legnagyobb érték a máig tartó barátság. Kezdetben termelés- és mérnökségvezetés volt a feladatom, majd nyolc év után területi vezetőként távoztam. Vissza akartam térni ugyanis Győrbe, amelyet a főiskolás időszakomban nagyon megkedveltem. Bár mind a mai napig szívesen járok édesanyámhoz és a nővéremékhez Szombathelyre, az életemben már Győr jelenti az otthont. Pontosabban most már a vonzáskörzete, mert időközben immáron a Szigetköz lett a szívem csücske.

DANA: JELENBEN A JÖVŐ

Immáron négy esztendeje a Dana Hungary a munkáltatója, amely Győrben 4 telephellyel van jelen. Az Off-Highway gyáregységben hajtó- és futóműveket szerelnek nehéz tehergépjárművekhez, a Power Technologies üzletág hőcserélőket és szelepfedeleket, továbbá tömítéseket, illetve akkumulátorok elektronikáinak hűtéséhez szolgáló hűtőket gyárt, míg a Light Vehicle egység kúpfogaskerekeket állít elő, valamint differenciálművek összeszerelése zajlik prémiumkategóriás személygépjárművekhez, emellett pedig egy európai utópiaci értékesítési központtal is jelen van a vállalat Győrben. – Az amerikai Dana világszerte 88 gyáregységgel és 9 technológiai fejlesztőközponttal rendelkezik. Munkatársainak száma eléri a 42 ezer főt, akik közül 1300 Győrött dolgozik. Mérnökségvezetőként nagyon büszke vagyok arra, hogy a Dana már jó ideje a jövő felé fordult, az Ipar 4.0 megoldásait alkalmazva. Ahogy az is örömmel tölt el, hogy a vállalat nagyon jó kapcsolatot ápol a Széchenyi István Egyetemmel, melyet a magam részéről igyekszem tovább erősíteni. A gépészkonferencia kiemelt támogatója vagyunk évről-évre, tavalyelőtt OTDK-zsűritagnak kértek fel, gyakornoki programunkban pedig évente átlagos 40 fő dolgozik, akik nagy arányban nálunk kezdik meg főállású karrierjüket is. A program sikerét jelzi, hogy a területemen foglalkoztatott egyik gyakornokunk a német gyártóegységünk mérnökségére mehetett dolgozni…

GYŐRI GYÖKEREK

Gábor elégedett a szakmai életútjával, melynek szálai Győrbe vezetnek vis - sza. – Amikor a múltramra gondolok, mindig a Széchenyi István Főiskola jut eszembe. A jelenlegi egyetem jogelőd intézménye a gyökér, ahonnan szakmailag mind a mai napig táplálkozom. A legjobb barátaimat is a főiskolának köszönhetem, s köztük vannak életre szólóak is, hiszen már a családjaink is „ös - szeolvadtak”. Ilyen barát Papp István, Csarankó Antal és Péntek László. Így lett komplex a győri történet. Kerek egésszé pedig azzal vált, hogy 20 évvel ezelőtt a páromat, Andit is végeredményben az itteni tanulmányaimnak köszönhetően ismerhettem meg. Az egyik TAI-s barátom, Sütő István vőfélye voltam Fertőszentmiklóson, akivel az esküvői helyszint mentünk egyeztetni – és éppen vele kellett megbeszélni a részleteket. Így találkoztunk, s gyakorlatilag azóta együtt vagyunk.

A beszélgetés végén az is kiderül, hogy a diploma megszerzését követően majdnem teljesen más irányt vett az élete. – Egykori középiskolámba hívtak vissza tanítani, s azon akkor komolyan elgondolkodtam. S bár mind a napig nagyon elismerem a pedagógusokat, utólag is jó döntésnek tartom, hogy az iparban kötöttem ki. Az oktatás alapvetően még ma is vonzana, ám tisztában vagyok azzal, hogy bizonyos értelemben már az én szakmai tudásomon felül van az, amit jelenleg tanítanak. Próbálok ugyan naprakész lenni, de mivel hosszú ideje vezetőként „üzemelek”, nekem már abban kell nagyot alkotni.

SZÖVEG: BAUDENTISZTL FERENC
FOTÓ: KÖNCZÖL JÁNOS