„NEM VILÁGBAJNOKOKAT AKARUNK NEVELNI, HANEM EGÉSZSÉGES EMBEREKET

Perpetuum mobile

Örökmozgó – stílusosan talán ez is eszünkbe juthat a MOGAAC-ról, amelynek alapítása megelőzi az MTK-ét vagy az FTC-ét, 144 éves történetében mégsem szűnt meg soha működni még egy rövid időre sem. Pedig közben többször váltottunk államformát, volt két világháború, forradalom – a sport azonban örök. A sportágak viszont változtak az évtizedek alatt: a hajdan volt atlétikát és a vívást mára felváltotta a kosárlabda, a karate és a kajak-kenu. – Az atlétika régen nagyon fontos szerepet játszott a gazdászok életében, az óvári atléták országosan kiemelkedőek voltak. Az agrár felsőoktatási intézmények egykori vándor sportversenyein az itteni hallgatók mindig kiváló helyezéseket értek el – avat be a dicső történelembe az egyesület elnöke, aki hozzáteszi azt is: ahogy megszűntek ezek a bajnokságok, szépen lassan eltűnt az egyetemisták érdeklődési köréből a síkfutás, a magasugrás és a diszkoszvetés is. Azaz az elődökre már csak a klub neve emlékeztet. Sőt, egy a mosonmagyaróvári hallgatók körében végzett múltbéli felmérés szerint a jelenkor gazdászait már inkább érdekli a sziklamászás vagy a vadvízi evezés, mint azok a hagyományos labdajátékok, illetve csapatsportok, amelyekért még az előző korosztályok rajongtak a 2000-es évek elején is. De mielőtt előre szaladnánk napjaink sikereihez és kihívásaihoz, ismerjük meg jobban az egyesület elnökét.

Minisztériumi különengedély Dr. Dóka Ottó egy kis Vas vármegyei faluból származik, s bár első generációs értelmiségi, a szüleitől kapott egyik legfontosabb útravaló a tanulás fontosságáról szól. Ezt támasztja alá az is, hogy már gyermekként német magántanárhoz járatták őt és egyik testvérét is. Nem csoda, ha jó tanuló diák volt, s egyenes út vezette a kőszegi két tannyelvű gimnáziumba. Matematika és fizika iránti érdeklődése és tehetsége már az első évben megmutatkozott, informatikusnak készült. Biológia tanára azonban a pedagógusi pálya felé igyekezett terelni, sikerrel: így végül a szegedi József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karán végzett matematika-fizika szakon. S bár úgy tűnt, Szegeden marad dolgozni, állást ajánlottak neki a mosonmagyaróvári egyetemen, amit elfogadott. 1984-et írtunk ekkor, az agrár felsőoktatási intézmény még a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztériumhoz tartozott, oktatni pedig csak gyakorlattal lehetett a patinás falak között. Dóka Ottó így frissdiplomásként minisztériumi különengedéllyel kezdhette csak meg a munkát. Mosonmagyaróváron aztán végig járta a ranglétrát, 32 évet dolgozott ott, amiből 16 évig dékánhelyettes volt. Végül az intézmény Széchenyi István Egyetemhez való csatlakozása után, 2016-ban került Győrbe a fizika-kémia tanszékre. A Rába-parti városban az első években rektorhelyettesi megbízatást is kapott, a laborok konszolidációja volt a feladata. Ma már nyugdíj mellett – teljes munkaidőben – oktatóként dolgozik az intézményben. A MOGAAC vezetését még 2007-ben, dékánhelyettesként vette át Palkovics Gusztávtól, napjainkban Németh Aladár ügyvezető elnökkel, a kajak-kenu utánpótlás szakosztály vezetőjével, valamint Hoffmann Gergellyel és Mácsik Jánossal, a kosárlabda, illetve a karate szakosztály első embereivel egyengetik a klub életét. Azaz három szakosztállyal működnek, mellette pedig anyagilag támogatják a hallgatói tömegsportot.

A Széchenyin minden lehetőség adott a sporthoz

– Ha megnézzük, hogy hány olyan egyetem van az országban, ahol a tornacsarnok ott van a kollégium mellett, akkor nem sokat találunk. Ha az egész Széchenyi István Egyetemet nézem, akkor pedig azt gondolom, hogy sportinfrastruktúra szempontjából biztosan benne van a TOP háromban – mutat rá Dóka Ottó, hogy mind Mosonmagyaróváron, mind Győrben számtalan lehetőség kínálkozik a hallgatóknak arra, hogy mozogjanak. Öt éve újították például fel minden igényt kielégítő módon az óvári Bauer Rudolf Sportcsarnokot, a modernizációhoz TAO-s és önkormányzati forrásokat is felhasználtak mintegy 300 millió forint értékben. A fiatalok kosárlabdázni, röplabdázni, focizni és kézilabdázni is tudnak a teremben, míg a karatésokat külön nekik kialakított edzőterem várja – de egy jól felszerelt konditerem is rendelkezésre áll. Az udvaron a régi bitumenes pálya helyén egy új B33-as kosárlabda pálya készült, míg az egyesület vízi telepén bármikor hajóba pattanhatnak az evezni vágyó hallgatók. Az elnök azt mondja, minden, a diákság részéről érkező kérés, elképzelés mögé igyekeznek odaállni. A feltételek tehát adottak, a fiatalok közül viszont csak kevesen élnek a lehetőséggel, a többiek talán nem is sejtik, mit hagynak ki.

Van mire büszkének lenni

– Ha azt néznénk meg, hogy mennyi az érmekre fordított forintok aránya, akkor valószínűleg mi toronymagasan nyernénk más egyesületekkel szemben – érzékelteti Dóka Ottó, hogy kis klubként, viszonylag alacsony költségvetéssel működve is szép eredményeket érnek el szakosztályaik. Különösen büszke a Laki Tibor és Nógrádi Bence által edzett fiú kosárlabda csapatra, amely a Széchenyi Egyetemet képviselve játszik az egyetemi bajnokságban, illetve az ezzel párhuzamosan működő NB II-es csapatukra. A győri hallgatókból álló egyetemi társulatuk pedig évről évre helyet kap a négyes döntőben, ahonnan egyszer már győztesként is kikerültek. Emellett a 3x3- as, félpályás kosárlabdában is kiemelkednek, hiszen rendre bejutnak az országos döntőbe.

Hozzájuk hasonló elismeréssel beszél a klubelnök a karatésokról is, ahol ifjúsági szinten már többszörös Európa-bajnokuk is volt és van. Bár egyetemi hallgatója sajnos nincs a szakosztálynak, az itt sportoló lányok és fiúk a korosztályos versenyekről mindig éremmel térnek haza. Jelenleg öt válogatott karatésuk van, akik edzőtáborokba, versenyekre járnak, mögöttük teljes vállszélességgel ott áll a MOGAAC.

Kajak-kenu szakosztályukon viszont nyomott hagyott a koronavírus-járvány, a megtorpanás miatt versenyzőik más vízi sportegyesületekhez igazoltak, így ezen a területen most elsősorban az utánpótlásra koncentrálnak.

Távlati célok örök értékek mentén

– Fontosak az eredmények, de én azt tartom igazán fontosnak, hogy nálunk olyan közösség alakult ki, amelynek tagjai segítik, tisztelik egymást, s képesek egymásért hajtani. Mi nem akarunk minden áron világbajnokokat nevelni, hiszen más adottságokkal rendelkezünk, inkább annak örülünk, hogy egészséges emberek sportolnak nálunk, s közösségben vannak, mi pedig megpróbálunk ehhez anyagi hátteret és szervezeti kereteket biztosítani – hangsúlyozza Dóka Ottó, aki hozzáteszi: sok gyerek jár hozzájuk rendszeresen, heti három alkalommal edzésre, de a hosszú távú céljuk az, hogy újra megszerettessék az egyetemistákkal a tömegsportot.

SZÖVEG: WURMBRANDT ANDRÁS
FOTÓ: KÖNCZÖL JÁNOS, MOGAAC