NÉGY DIPLOMA ÉS EGY FÉRJ A GYŐRI EGYETEMRŐL

– Ahogy a magazin tavaszi számában bemutatott Hegedüs Péter, úgy én is a Győrhöz közeli községben élek – mondta Galgánné Keszi Teodóra, aki az általános iskolai tanulmányait is Győrszemerén végezte, onnan vezetett az útja a győri Deák Ferenc Közgazdasági Szakközépiskolába. – Mivel konkrét elképzelésem nem volt a jövőmről, így a középiskola kiválasztásában sokat nyomott latba az iskola jó hírneve, meg az a tény, hogy az érettségi mellett szakmát is szerettem volna szerezni. Cseppnyi tudatosság azért mégiscsak volt a döntésemben, mert az általános iskolai felkészítő foglalkozások alapján a tanáraim is úgy vélték, hogy számomra a gazdasági pálya tűnik testhezállónak. Végeredményben igazuk volt, amit az is jelez, hogy a szakmában maradás szándékával tanultam tovább 1997-ben a Széchenyi István Egyetem jogelőd intézményében, gazdálkodási szakon. Eleinte mérlegképes könyvelő szerettem volna lenni, mivel a középiskolában a pénzügy és számvitel a kedvenc tantárgyaim közé tartozott. A főiskolán azonban rájöttem arra, hogy a számok világa annyira nem is áll hozzám közel, ezért a szakirány kiválasztásánál operatívabb területként a nemzetközi szállítmányozás mellett határoztam.

Azzal a kérdéssel, hogy a továbbtanulásnál szóba jött-e más egyetem, érzékeny területre érkeztünk. – Eleve úgy kezdtem a középiskolát, hogy nem állok meg az érettséginél, így aztán a továbbtanulás egy percig sem volt kérdéses. Az anyagi lehetőségek azonban nem tették lehetővé, hogy más városban gondolkodjak, amit persze egyáltalán nem bántam. Hatalmas köszönettel tartozom az édesanyámnak azért, hogy ezt a lehetőséget is meg tudta teremteni számomra – mondta elcsukló hangon. – A szüleim ugyanis elváltak, így aztán anyukámra hárult minden teher, s nem csak anyagi értelemben. Ő azonban nem csupán engem juttatott el a diplomáig, hanem Zsanett húgomat is, aki 2006-ban ugyancsak a Széchenyi-egyetemen végzett, diplomás ápolóként.

Ez volt az a pillanat, amikor kézenfekvőnek mutatkozott feltenni azt a kérdést, hogy a tanárai közül kik azok, akiknek szakmailag és/vagy emberileg a legtöbbet köszönhet. – A Deák-iskolából Wölfinger Ildikó nevét említeném, aki nagyszerűen, a gyerekeket partnerként kezelve oktatta a német nyelvet. Neki is köszönhetem, hogy az osztályból elsőként nekem sikerült megszereznem a középfokú nyelvvizsgát. Nagyon jól és színesen tanította a magyar nyelvet Karaivanov Mónika, aki bár nem volt az osztályfőnökünk, a lelkivilágunkkal is sokat foglalkozott. Neki bátran kitárhattuk, ami a szívünket és lelkünket nyomta – s ez bizony a kamaszoknál nagyon fontos.

A felsőoktatási tanulmányokra rátérve, először az egyik „deákos” osztálytársát említette. – Horváth Melindával együtt jöttünk a főiskolára, s bizony sokat segített a beilleszkedésben, hogy eleinte sem éreztem magam egyedül. Idővel aztán nagyszerű csapattá alakult a tankörünk, amely a szakosodás után már igazi baráti társasággá vált, ahol szükség esetén nem maradhatott el a segítség. A nemzetközi szállítmányozás szakirányt, mint már említettem, bizonyos értelemben a kényszer szülte, ám nagyon hamar megkedveltem. Ebben hatalmas szerepe volt Nyakasné Tátrai Juditnak, aki a szállítmányozást remekül tanította, kiemelt figyelmet fordítva a gyakorlati képzésre is, ezért aztán számos tanulmányútra elvitte a hallgatóit. A második év végén esedékes szakmai gyakorlatból is sokat tanultam. A Rábánál a vámügyeket és szállítmányozást intéző területen eltöltött egy hónap nem csupán betekintést engedett a valós működésbe, de megerősített abban is, hogy a szakirányválasztásnál jó döntést hoztam. A 2000-ben kézhez kapott diploma birtokában Teodóra előtt egyetlen cél lebegett. – Itt már tudatosan az Audi Hungaria munkatársa szerettem volna lenni, mert abban láttam a jövőt és a jövőmet. Frissen idetelepült nagy cég, remek lehetőségekkel, jó anyagi feltételekkel. Beadtam a pályázatomat, amit kétkörös „felvételi” követett. Az első alkalommal megtartott interjú remekül sikerült, az egyéni és csoportos feladatokkal színesített második körben azonban érezhetően megszeppent voltam. Krammer Ferenc azonban így is bizalmat szavazott nekem, így kerültem az általa vezetett osztályra, a CKD minőségbiztosításra. A motorok és motoralkatrészek tengerentúli szállításával kapcsolatos minőségbiztosítási teendők tartoztak hozzám, továbbá feladatul kaptam a német nyelvű szabályozás átvételét és az azzal összefüggő adminisztráció kidolgozását is. Ez ugyanis egy viszonylag újonnan alakult szervezet volt, tele frissdiplomásokkal és segítő szándékkal. 

A minőségbiztosítással összefüggő munkakör kapcsán vetődött fel Dórában a második diploma megszerzésének igénye. Ennek megfelelően egy év elteltével visszatért egyetemünkre, s megkezdte a műszaki menedzser képzést. – Nagyszerű élményként éltem meg, hogy a végzett munkám és a tanultak mennyire összhangban voltak, s hogy a már megszerzett szakmai tapasztalat birtokában mennyivel könnyebben ment a tanulás a három és fél éves képzés során, melyet minőségbiztosítás szakirányon végeztem. Szeretnék ebből az időszakból is kiemelni néhány oktatót, akikre különösen szívesen emlékszem vissza: Csizmazia Ferencné, Kardos Károly és Pintér József. Első alkalommal a diplomamunkámat az Intertranscoop cégnél írtam kombinált árufuvarozásból, ezúttal azonban kézenfekvő volt az Audi Hungaria és a CKD minőségbiztosítás.

Teodóra életében a nagy változást a 2006-os esztendő jelentette: édesanya lett. – Ádám érkezése a legjobbkor jött, mert az idő tájt már úgy éreztem, hogy a CKD minőségbiztosítás területén rutinszerűvé váltak a feladatok, s hogy érdemes lenne a vállalaton belül új kihívások után nézni. Ebben a helyzetben azonban inkább a családalapítást részesítettük előnyben, ezért aztán a területváltással ténylegesen nem is foglalkoztam. A tanulással azonban igen. Bár az anyaság élménye csodálatos, a szellemi kapacitásaimat nem éreztem lekötöttnek. A baba csupán néhány hónapos volt, amikor a harmadik diploma felé vezető útra léptem. Mivel nem voltam biztos abban, hogy majd vissza tudok menni a minőségbiztosításra, s egyébként is vonzott a logisztika, logisztikai és szállítmányozási menedzser szakon elkezdtem a babával otthon lévő édesanyáknak kedvezményesen meghirdetett kétéves képzést – Taralik Éva audis kolléganőmmel együtt. Logisztika, valamint szállítási és csomagolási szakirányokon végeztem, éjszakai tanulások árán ugyan, de megérte. A sors a képzés során ismét összehozott Nyakasné tanárnővel, de kihagyhatatlan a visszaemlékezésből Pánczél Zoltán, akivel a csomagolásoptimalizálás tárgykörben írt diplomamunkámat teszteltem, s akivel aztán a későbbiekben a munkám során is együtt dolgozhattam.

Két év után, négy diplomával tért vissza az Audiba, méghozzá az auditorcsapatba, ahová Kiss Szilvia hívta át, aki a CKD minőségbiztosításon a teamkoordinátora volt. – Miután a korábbi munkám során dolgoztam az auditori csapat több tagjával is, a velük folytatott beszélgetések is megerősítettek a váltásban. Előnyömre vált, hogy dolgoztam a „másik oldalon”, s hogy az ott megszerzett tapasztalatokat beépíthettem a minőségirányítási rendszerbe. Az auditorok persze nem polihisztorok, így aztán részletekbe menően nem ismerhetik az összes területet, ám törekedniük kell arra, hogy a szabványok mellett valamennyi folyamatot is ismerjék, s lehetőleg minél alaposabban. Az audit során azonban nemcsak az agyat kell folyamatosan használni, hanem az emberi reakciókat is érdemes figyelni, mert sokszor nagyon árulkodóak.

2011-ben azonban visszatért a CKD minőségbiztosításra, mivel felajánlották számára a megüresedett teamkoordinátori pozíciót. – Időközben nem csupán az évek teltek, de a feladatkör is kibővült, méghozzá a vevői reklamációkezeléssel. Három évet dolgoztam ott, amikor válaszút elé kerültem. Vagy elindulok a vezetővé válás irányába, vagy vállalunk még egy gyermeket. Férjemmel ez utóbbi mellett döntöttünk, Ádámot így követhette nyolc év különbséggel Gréta. Ezúttal is két évig maradtam otthon, majd a CKD logisztika területére kerülve dolgoztam tovább, elsődlegesen az auditokra történő felkészülésekkel és minőségirányítással kapcsolatos feladatokkal foglalkozva. 2018 áprilisában aztán megkeresett BőczénRumbach Patrícia, hogy érdekelne-e egy újabb területváltás, vissza az auditori csapatba. Tekintettel arra, hogy a CKD logisztikán konszernauditra készültünk, s akkor érett volna be a munkám gyümölcse, nem mondtam azonnal igent. Kicsit „cserbenhagyásnak” éreztem volna, ha ezt teszem. Viszont egyre többször éreztem, hogy a logisztikai terület nem tervezhető. Márpedig egyáltalán nem volt mindegy, ha aznap derül ki, hogy nem tudok menni a gyerekekért. Egy szó mint száz, váltottam. Azóta is auditorként dolgozom, s nagyon jól érzem magam, mert számít a szakmai tapasztalatom és a véleményem. Szeretem azért is, mert fegyelmet, pontosságot és precizitást igényel ez a munka, melynek értelme és szépsége abban rejlik, hogy külsős szemmel vizsgálhatjuk és tehetjük jobbá az adott területet. S közben állandóan új kihívásokkal szembesülünk, köszönhetően az autóiparban történő hatalmas átalakulásnak, az elektromos hajtásokkal belépő új technológiáknak. Úgy érzem, hogy most a helyemen vagyok.

Végezetül arra azért csak rákérdezünk, hogy a korábban elvetett vezetővé válás mennyire foglalkoztatja? – Ebben most egyáltalán nem gondolkodom. 16 éves a fiunk, s már látom, mennyire véges az az idő, amit még vele tölthetünk, mielőtt kirepül a családból. Ádám a Hild József Építőipari Technikumban tanul, és építészmérnök szeretne lenni vagy NFL-játékos. Utóbbival összefüggésben már meg is van a kapcsolata a Széchenyi István Egyetemmel, hiszen bekerült az intézmény amerikaifoci-csapatába. Szeretném, ha a tanulmányait is itt folytatná, de azt is tudjuk biztosítani számára, ha például Budapesten szeretne továbbtanulni. Megint csak eszembe jut, hogy édesanyám mennyi mindent tett azért, hogy a két lánya Győrben egyetemre járhasson… Akkor annak örültem, most pedig annak, hogy mi sokkal könnyebben tudunk többet adni a gyermekeinknek. És még valami… Az egyetem falai között ismertem meg a férjemet. András egy évvel felettem járt és gépészmérnöknek tanult. 1998-ban elhívott egy szilveszteri buliba, azóta együtt vagyunk.