MŰSZAKI IRÁNY OTTHONI HATÁSOKRA

A szülők Pannonhalmán élnek, Szijártó Richárd azonban 1995-ben Győrben született, október óta viszont már Vitnyédre jár haza. Iskolái mindvégig a folyók városához kötötték: a Gárdonyi Géza Általános Iskola után következett a Jedlik Ányosról elnevezett gépipari és informatikai technikum. Bár a műszaki vonal érdekelte volna, felvételt végül is gazdasági irányban nyert, amit azért nem bánt, mert a német nyelvi előkészítő egy éve sokat segített neki abban, hogy az angol után ezt az idegen nyelvet is elsajátíthassa. – Ahogy a nagypapámnál, úgy az édesapámnál is főszerepet játszott a technikai irányultság, hiszen mezőgazdasági gépszerelőként tevékenykedett. Mivel ilyen közegben nőttem fel, a gépészmérnöki szak és a Széchenyi István Egyetem számomra ideálisnak tűnt. Még úgy is, hogy az előképzettségemet mindössze az a tudás jelentette, amennyit otthon láttam és elsajátítottam. Ezért aztán a 2015-ben elkezdett egyetemi időszakom nem indult zökkenőmentesen. A műszaki tárgyak nem mentek könnyen, elsődleges mumusnak a méréstechnika, valamint a hő- és áramlástan számított, de azért a matematika is a korábban megszokotthoz képest más szinten ment. Azonban a nehézségek sem szegték a kedvem. Elhatároztam, hogy ha már belevágtam, végig is csinálom. Mindegy, hogy mennyi idő alatt.

Végeredményben a diplomát csak tavaly nyáron kaphatta kézhez, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy 2016 óta a tanulás mellett dolgozott is. A polimerek megmunkálásával foglalkozó Csabala Plexi nevű cégnél helyezkedett el, amelyet bár az egyetemen gyakorlati munkahelyként nem fogadtak el, számára mégis nagyon sokat jelentett. – A végén már a főbb folyamatokat a tervezéstől a kivitelezésig magam csináltam, s közben rengeteg műszaki rajzot is láttam, így aztán fokozatosan egyre nagyobb szakmai tudást szereztem, amit a tanulmányaimban, majd a rábás munkámban is hasznosítani tudtam. A szakdolgozati időszak közeledtével sürgetővé vált egy gyakornoki hely keresése. Így találtam rá a Rábára, ahol a barátnőm egyik ismerőse is dolgozik. Ő jelezte, hogy a gyártástervezésen akad gyakornoki hely. Felvettek, így 2021 szeptemberében elkezdhettem a rábás gyakornokságom első három hónapját. Aztán többször is felajánlották számomra a hosszabbítás lehetőségét, mellyel természetesen éltem. A vágás, hajlítás és forgácsolás területén voltam gyakornok, amikor 2022 elején felkínálták számomra ugyanezen műveletekre vonatkozóan a technológusi szerepkört. Mindezt a diploma megszerzését követően immár főállásban. Az állásajánlat kapcsán az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy kicsit elbizonytalanodtam. Akkor ugyanis már elhatároztuk a barátnőmmel, hogy összeköltözünk – méghozzá Vitnyéden. A napi 150 kilométernyi ingázás miatt vacilláltam egy kicsit, de aztán mégis rábólintottam a rábás lehetőségre, elvégre komoly előnyt jelentett, hogy friss diplomásként azonnal munkába állhattam, méghozzá olyan helyen és munkakörben, amit már jól ismertem. 

Szakdolgozatát egy hajdan nagy darabszámban gyártott, ám akkoriban kisszériában előállított differenciálmű gyártósorának gyakorlatilag szerelőállásra történő „lefaragásából” írta. Miután összefoglalta, hogy ehhez milyen gépekre lenne szükség, s hogy a feleslegessé vált gyártóberendezések közül melyeket lenne érdemes megmenteni, a leírtak megvalósítását megakadályozta az orosz-ukrán háború. Pontosabban az azt követő szankció, mivel a termék az orosz piacra készült. Richárdtól azt is megtudtuk, hogy az egyetemen tanultak nagyon jó alapot jelentettek számára a munkájához, amelyhez a speciális tudást úgyis a munkahelyen kell elsajátítani. – A Széchenyi István Egyetemről két oktatót külön is kiemelnék. Az egyikük Titrik Ádám, aki a maga nyers stílusában ugyan, de a gyakorlati példák ismertetésekor mindig a valóságot mondta. A másik pedig Hanula Barna, aki a motortervezésben szerzett hatalmas személyes tapasztalatát osztotta meg velünk. Szeretnék még egy tanárt megemlíteni, akinek ugyancsak hálás lehetek. Ő Pesztenlehrer Zsolt, a jedlikes német tanárom, kinek köszönhetően három év alatt középfokú nyelvvizsgáig jutottam.

S hogy most hol is tart Szijártó Richárd? A legfontosabb, hogy boldogan élünk a párommal. Aztán persze örülök annak is, hogy egy éve lekerült a vállamról a tanulás terhe, s hogy van egy nagyon jó munkahelyem, ahol kiváló munkatársakkal dolgozhatok együtt. Fontosnak tartom, hogy szakmailag is mindent meg tudunk beszélni, függetlenül a beosztástól és az életkortól. Rengeteget tanulok ilyenkor az idősebb szakemberektől, akik olyan tudással rendelkeznek, amely szerintem a mai modern korban is elengedhetetlenül fontos.

Ugyancsak a Futómű üzletágnál dolgozik Kovács Brendon, aki 1998 nyarán született Szombathelyen. Oszkón élt a család, két bátyjához hasonlóan onnan járt be a közeli Vasvárra, az ottani általános iskolába. Ezt követően a középiskolai tanulmányait szülővárosában folytatta, mégpedig gépipari technikumban. – Apukám és a két bátyám autót és motort egyaránt bütykölt otthon, ezért aztán én is arra gondoltam, hogy a műszaki irány nekem is jó lesz. Az idősebb testvérem gépészmérnöki diplomát szerzett a győri egyetemen, míg a fiatalabb bátyám édesapámat követve mezőgazdasági gépkezelőként tevékenykedik. Én meg ugye az idősebb bátyámat követtem, amelyre az első gépipari technikumi évem után nem sokan fogadtak volna. Én magam sem. A gépipari iskolában nem szerettem a közeget, toxikus volt. Az iskola színvonalában is csalódva elvesztettem a műszaki érdeklődésemet, ezért újrakezdtem középfokú tanulmányaimat a vasi vármegyeszékhely premontrei rendhez tartozó gimnáziumában. Ahol fakultációként magyart és történelmet választottam, mert az éppen ezeket a tantárgyakat oktató tanárom nevelési módszereit szem előtt tartva akkoriban a pedagógusi pálya is vonzott. Később aztán mégis váltottam, előbb matematikára és fizikára, s ezzel ismét a műszaki irányvonalra.

Ennek jegyében 2018-ban el is kezdte gépészmérnöki tanulmányait a Széchenyi István Egyetemen. – S bár csak egy évet jártam a gépipari technikumba, az ott megszerzett tudást tudtam kamatoztatni a felsőoktatásban is, sajnos a fura hallgatói szabadságot nem tudtam hova tenni, s nem is tudtam kezelni. Az első félév után átmenetileg fizetős képzésben folytathattam, ami arra mindenképpen jó volt, hogy a tanulást onnantól komolyabban vettem. Később sajnos a koronavírus-járvány is negatívan hatott az egyetemi életre, ráadásul a kollégiumot is el kellett hagyni. Azóta albérletben élek a barátnőmmel, akit még a szombathelyi gimnáziumban ismertem meg.

Gyakornoki helyet a Rábánál kapott, melytől eleinte tartott. – Kicsit féltem attól, hogy nagyobb cég lévén kevesebb figyelmet kapok, nem fog úgy foglalkoztatni, mintha egy kisebb vállalkozás. Az aggodalmam alaptalannak bizonyult. A Practing keretében a futómű karbantartásra kerültem, s ennek eleve nagyon örültem. A szélesebb körű gyakorlati tudás megszerzése miatt ugyanis szívesebben mentem az üzembe. Kezdetben Csorba Dávid volt a mentorom, akitől sokat tanultam, majd Takács Dávid, akinél még inkább érzetem a bizalmat, s mivel igényelte is a segítségemet, egyre több lehetőséghez jutottam. Talán ez is kellett ahhoz, hogy állást kínáltak számomra, amely a diploma megszerzése után azonnal realizálódott is. Sajnos, a diplomamunkám témája egyelőre nem – egy fékvizsgáló berendezés felújításáról írtam –, de a jövőben azért még hasznos lehet. Hálás szívvel gondolok vissza egyetemi konzulensemre, Lőrincz Illésre, aki nagyon sokat segített.

Brendon karbantartó mérnökként jól érzi magát a Rábánál. – Szeretek ott dolgozni. A kezdetektől azt érzem, hogy számít, amit csinálok. Jó érzés, hogy tudom segíteni a cég fennmaradását és fejlődését, s hogy közben szakmailag én is folyamatosan tudok fejlődni. Külön öröm, hogy az általam kedvelt 3D-tervezésben is számítanak az észrevételeimre.

Végezetül a különleges nevéről is szót ejtünk. – Szüleim nem megszokott neveket választottak: idősebb bátyámat Eriknek hívják, a fiatalabbat Martinnak. Nem ment könnyen, de ma már én is megbarátkoztam a Brendon névvel..