KOCKÁRÓL KOCKÁRA – KOCKÁZATMENTESEN

Veszprémben született, a család azonban Balatonfüreden élt, így ott is járt általános iskolába. Az Eötvös Lorándról elnevezett oktatási intézményben emelt óraszámú német oktatásnak köszönhetően a képzés végére nyelvvizsgáig jutott. Ezt követően tanulmányait szülővárosában folytatta, a Vetési Albert Gimnáziumban, annak is számítástechnika tagozatán, ahol már az angol nyelv tanulása került előtérbe. Az eminens tanuló számára a német után az angol elsajátítása is jól ment, így felajánlottak számára egyéves amerikai tanulási lehetőséget, amivel élt is.

– A nyelvtudás nem cél, hanem eszköz – jelentette ki Király Róbert. – Gimnazistaként nyári dákmunka keretében a füredi rendőrkapitányságon tolmácsként dolgoztam, segítve a Balatonra érkezett német vendégekkel való kapcsolattartást. Később az angol nyelv mélyebb elsajátításában rengeteget segített az Amerikában töltött egy év. Nem éreztem különösebben bátor tettnek, hogy 18 évesen egy évre elszakadtam a szüleimtől, már csak azért sem, mert ők ebben is maximálisan támogattak, s mert a gimnáziumban korábban már kollégista voltam. S bár egyedüli gyermek vagyok, pontosan tudták, hogy számomra mit jelent egy ilyen lehetőség a jövőmre nézve. Kint nagyon befogadó közegbe kerültem, egy családnál lakva próbáltam gyorsan felvenni az ottani ritmust, mivel azért kétségtelenül mélyvízbe kerültem. Aztán simán ment minden, így a tanév végén meg is szereztem kint az érettségit. A nagyon hasznos amerikai időszak után a magyarországi továbbtanuláshoz azonban szükséges volt bizonyos tantárgyakból jegyet szereznem, így a gimnáziumi tanulmányaimat csak egy évvel később, 2001-ben fejeztem be. Ám jócskán megérte az egy év csúszás…

Miután megbeszéltük, hogy az amerikai és a magyar oktatás között a legjellemzőbb különbség az, hogy nálunk a lexikális tudásanyag elsajátítása hangsúlyosabb, az is kiderült, hogy Róbertet vonzotta ugyan az informatika világa, de annyira nem kötötte le, pedig a képzés nagyon színvonalas volt, hiszen különböző programnyelveken írtak kisebb programokat és honlapokat is szerkesztettek, mindezt a ’90-es évek végén. – Népszerű volt viszont a közgazdaságtan, így ebbe az irányba próbálkoztam. A Közgázról lemaradtam pár ponttal – a matematika felvételin egy izgalmamban félreértett feladat miatt –, ám a vitt pontszámok duplázásával felvételt nyertem a külkereskedelmi főiskolára, ahol azonban alig másfél évig tanultam. Közben ugyanis megismerkedtem a későbbi feleségemmel, akivel én is „hazajöttem” Győrbe. A felsőoktatási tanulmányaimat pedig újrakezdtem a Széchenyi István Egyetemen, a gazdálkodási szakon, logisztikai szakirányban. Távoktatásban végeztem a meglepően nehéz és nagyon színvonalas képzést. Emlékszem, hogy például a statisztika tantárgynál már a beugró feladat is alaposan próbára tette a vizsgázni szándékozókat a szűk időkeretével és a nehézségével. Szakdolgozatomat a dubaji légi-vízi-közúti szállításról írtam, melyről azért a távolból nem volt egyszerű információkat beszerezni. Akkoriban az információszerzés, a kommunikáció nem volt olyan egyszerű, mint napjaink internetes világában, amikor már minden elérhető. Ám sikerült, így 2007-ben lediplomáztam, majd kis szünet után szintén távoktatásban belevágtam a mesterképzésbe, melynek eredményeként 4 évvel később okleveles közgazdász lettem, marketing szakon.

Közben szabadúszóként az évszázad elejétől könyveket fordított, ennek eredményeként több mint félszáz angol nyelvű kötet jelenhetett meg magyar nyelven. Ezek nagyrészt ismeretterjesztő könyvek voltak, köztük történelmi témájúak, de fordított regényeket is. – Nagy kedvencem az Encyclopaedia Idiotica, amely a történelem legrosszabb döntéseiről és döntéshozóiról szól. A könyv mottója az, hogy aki nem ismeri a múltat, az arra ítéltetett, hogy megismételje annak hibáit. Stephen Weir műve iróniával fűszerezve mutatja be, hogy milyen triviális hibák vezettek nagy léptékű történelmi kudarcokhoz.

Arra a felvetésre, hogy aki ennyit fordít, nem kap-e kedvet a könyvíráshoz, úgy válaszolt: ilyen késztetése még nem volt, de „soha ne mondd, hogy soha”. A fordítással kapcsolatban azonban tovább akart fejlődni, ezért távoktatás keretében angol szakfordító képzést is elvégzett, melynek a könyvek magyarosítása mellett követő tolmácsolásban is hasznát vette. Az egyetemi tanulmányait pedig szinte valamennyi elemében tudja hasznosítani a jelenlegi, üzletfejlesztéssel kapcsolatos munkájában. – A feladatomnak jogi, gazdasági, logisztikai és marketing vetülete egyaránt van, így aztán okkal érzem azt, mintha az egymásra épülő két egyetemi képzést a munkakörömre találták volna ki.

A tudásanyag fontossága és hasznossága után szót ejtettünk arról is, hogy tanárai közül kire gondol vissza különösen hálás szívvel. – A gimnáziumi időszakból a matematikát tanító Kádár Juditot emelném ki, aki amellett, hogy érthetően tanított, a tanulókhoz való emberi hozzáállásból is példát mutatott. Az egyetemről és az alapképzésből a logisztika szakirányos Nyakasné dr. Tátrai Judit nevét említeném, aki egyrészt a konzulensem volt, másrészt kifejezetten érdekfeszítő előadásokat tartott. A mesterképzésen Józsa László professzor vitte a prímet, valamint Prof. dr. Földesi Péter, aki szenzációs hangulatú előadásokat tartott, melyen a lazább stílus sem ment a szakmaiság kárára, sőt… Ablonczyné Mihályka Lívia professzor asszony pedig az interkulturális menedzsment tantárgy oktatójaként olyan ismerettel látott el, melyet szinte folyamatosan hasznosítok, mivel munkámból adódóan számos kultúrával találkozom.

Róbert ezt követőn még egy nevet említ, azt azonban többször is: Lipovics Tamásét, az Innovatív Cégcsoport egyik fő tulajdonosáét, akit emberileg és szakmailag is a mentorának tart. – Cégünk első embere vallja azt, hogy az emberiséget két dolog viszi előre: a lustaság és a kíváncsiság. Én is tartom ezt, mivel nekem is mindig kellett egy kis szikra, amely „lángra lobbantott”, s az érdeklődésemet felkeltve irányt mutatott. Tamás tulajdonosi szemlélete és hozzáállása is példaértékű. Szerinte „az ember az érték”, akinek, ha teret adnak, fejlődni tud, amely nem csupán az egyén, de a szervezet számára is hasznos, mivel tudása és magabiztossága a cégre is kihat. Az emberközpontúság a kulcs a sikerhez. Az is említésre méltó, ahogy Tamás megvalósította koncepcióit és víziót: a stabilitás megtartása mellett, kockázatmentesen haladt kockáról kockára. Ez az előrelépés Róbert pályafutásában is tetten érhető. Először egy kisebb spediciós cégnél helyezkedett el, ahol fuvarbörzén értékesített általa megszerzett megbízásokat. Utána fuvarszervezőként tevékenykedett egy másik társaságnál, ahol egy külön fuvarozási ág elindítása is a feladata volt. Az első két cégnél nagyjából másfél évet töltött, majd következett az Innovatív Group, ahol immáron tíz esztendeje dolgozik. – Egy barátom révén ismertem meg a már említett Lipovics Tamást, akivel egy beszélgetés után el is kezdődhetett a közös munka. Ügyfélkapcsolati felelősként kezdtem, ám közben a fuvarszervezés is feladatom volt. A cég növekedésével párhuzamosan a marketing menedzseri titulus talált meg, de bő fél évtizede üzletfejlesztési vezetőként tevékenykedem. Külön büszke vagyok arra, hogy immáron résztulajdonosként is érintett vagyok a cégcsoportban, annak két újabb tagjában. Az Innovatív Cégcsoportról minden bizonnyal a legtöbb embernek az elektromos akkumulátoros nyerges kamionunk jut az eszébe, amellyel nem csupán Magyarországon, de talán egész Európában az esők voltunk. Nálunk egyébként a szerződött partnerek igényeinek kiszolgálása az első. Amit elvállalunk, azt meg is oldjuk – ebben nincs apelláta. Cégcsoportunk erőssége az asszertivitás: az őszinte kommunikáció stabilitást biztosít.

Az emberközpontúság fontossága az Innovatív Group társadalmi szerepvállalásában is tetten érhető. – Cégcsoportunk – azon belül is a két fő tulajdonosa, Vámosi Árpád és Lipovics Tamás – sok-sok évvel ezelőtt létrehozta és rendszeresen komoly adományokkal támogatja a Győri Sürgősségi Betegellátásért Alapítványt, amely a győri kórház sürgősségi osztályát segíti. Nagyra tartom, hogy egy olyan közösség tagja lehetek, ahol ez a szemlélet belülről fakad és szinte magától értetődő.

A Széchenyi István Egyetemmel való céges együttműködésről Róbert elmondta, hogy jelenleg folyamatban van egy nagy léptékű projekt a technológiai kutatás-fejlesztés területén, melynek kapcsán a célegyenesbe fordultak. Többet azonban majd csak akkor árulnak el, ha a közös munka megvalósul. Mint mondta, mindenben nyitottak a győri felsőoktatási intézmény felé, így vizsgálják a gyakornoki programban való részvétel lehetőségét is. – Ami a személyes kapcsolódást illeti, több mint tíz éve jelentkeztem a doktori képzésre, levelező formában lehetőség is lett volna rá, ám igazából azóta sem éreztem azt, hogy készen állnék az óriási feladatra. A kihívás persze azóta is ott motoszkál a tudatalattimban… Amire azonban már most is szívesen igent mondanék, az egy vendégelőadói szerepkör. Már tapasztalt szakemberként szívesen átadnám a hallgatóknak azt a tudást, amit az egyetemen elsajátított tudásra alapozva a munkám során a gyakorlatban elsajátítottam. A távoli jövőt illetően pedig az az álmom, hogy a csaknem négyéves fiam is majd egyszer a Széchenyi István Egyetemen diplomázzon, melynek oklevele kiváló ajánlólevél mindenki számára, s amely olyan sokat adott nekem. Így lenne kerek a történet…